V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Nyolcadik vércsepp Δ

- Areum?- hallotam meg egy ismerős hangot valahonnan. Nem volt se erőm, se kedvem arra nézni, így csak vártam, hogy esetleg megjelenik a hang gazdája.

- Areum mit keresel ide kint? Mi történt veled?- mért végig sokkos állapotban.
- Szia..Jungkook - eresztettem el nagy nehezen egy félmosolyt.
- Jól vagy?- gugolt azonnal mellém. Kezét homlokomra vezette és szemei elkerekedtek. - Mit csináltál magaddal?- hátrált meg.
- Ne is törődj vele, csak menj szépen haza - legyeztem a kezemmel kábán.
- Idióta! Itt akarsz elpatkolni?- rivalt rám, miközben látványosan levegőt szívott tüdejébe.
- Vicces lenne, nem?- nevettem fel nehézkesen.
- De, hogyne. Pont vicces - horkantott hitetlenkedve.

Végig mért tetőtől talpig, aztán vissza gugolt mellém és a karjaiba emelt.

- Hagyd csak! Nem kell segítség!- tettem a kezem a mellkasára.
- Most csak viccelsz velem, ugye, Areum ?- nézett rám felvont szemöldökkel.
- Nem!- feleltem őszintén.

Sietősen indult a házuk felé, de nekem már kérdőre vonni se volt időm miért arra megyünk, ugyanis kezdett utolérni a teljes sötétség.

- Areum!... Areum! Hallasz engem?.... Areum tarts ki!- harsongta túl a fülem sípolását Jungkook. Nem tudtam már válaszolni neki.

Jungkook szemszöge

- Komolyan Areum rosszabb vagy, mint egy 6 éves kisgyerek! Sosem vigyázol magadra! Pedig még Namjoon hyung is megmondta! Tudod amit ő mondt, az meg kell szívlelni, mert nem véletlen mondja. Jó oka van rá, érted?- magyaráztam neki, miközben átértünk a saját kertünkbe.

- Areum?-néztem le rá, amikor nem válaszolt.- Areum!- szóltam erőteljesebben, de még mindig semmi.- Areum! Areum! Hallasz engem? - kerekedett ki a szemem. Elájult. - Areum tarts ki!- kezdtem el egy fokkal gyorsabban rohanni.

- Hyung! Hyung! Valaki! Gyorsan!- csaptam ki a lábammal a bejárati ajtónkat. A bent vacsorázó társaság meglepetten nézett ránk.
- Areum ?- pattant fel Taehyung elsőnek.
-Mi történt megint Jungkook?- tette le a saját tasakját Namjoon hyung fáradtan.
- Nem tudom. Így találtam meg az erkélye alatti fa törzsénél. Most ájult el , két perce se. A sebe nagyon vérzik, magas láza van - magyaráztam idegesen.

- Jólvan, tedd le a kanapéra kérlek!- mondta nyugodt hangnemben az idősebbik.
- Hozom az elsősegély dobozt!- pattant fel Jimin.
- Kicsit többre lesz szükség annál, úgyhogy segítenetek kell - nézett az asztalnál maradtak felé.
- Ugyan miért segítsünk neki? Csak egy ember!- háborogott Yoongi hyung újabb tasakot elsajátítva.
- Mert én azt mondtam , hogy segítünk és kész- hangsúlyozta ki az én szót Nam hyung.

És akármennyire is nem volt inyére Yoongi hyungak a segítség nyújtás befogta a száját. Namjoonnak ő se pofázik.

- Mit kell tennünk?- fejezte be az evést Hoseok hyung.
- El kell mennetek a kórházba. Hozzatok  perfúziót, állvánnyal és tűvel együtt, valamint inekciós antibiotikumot a gyulladásra. Valamint egy seb összevarrásához szükséges dolgokat. Yoongi tudod mikről beszélek. Ne hagyj ki semmit! A többi van itthon. De kérlek siessetek! Nem hagyhatjuk súlyosbodni az állapotát -pillanott a vörös arcú lányra.
- Indulás!- pattant fel Jin hyung.

Az ő távozásukkal hárman maradtunk itthon plusz Areum.

- Szaladj a dobozért Jungkook!- mozdult meg Namjoon hyung.

Némát bólintottam és elindultam a fürdőbe, ahol a doboz helye volt. Kikaptam a kagyló alatti fiókból, s már ott is voltam a kanapé mellett újra.

Mire vissza értem a seb már fel volt tárva, nekem pedig elöntötte az orromat Areum édes vérének szaga.

- Ha nem bírod, inkább menj ki!- tette a vállamra a kezét Tae.
Jól esett hogy törődik velem, de már elég idősnek éreztem magam ahhoz, hogy egy ilyet végig csináljak.

-Jól vagyok -mosolyogtam rá.
- Fertőtlenítőt és pamacsokat kérek!- szakított félbe minket hyung. Gyorsan észbe kaptunk és már tettük is amit kért.

A seb nagyon csunyán festett. Tiszta genny volt mindehol és sokkal nagyobb volt mint a reggel. Elég volt hozzá érni és spriccelt belőle a vér és a genny együttesen. Te jó ég! Egy idő után szerencsére az erős vér szag gyengült, fertőtlenítő vette át a helyét, ami csípte az orrom, de még mindig jobban viseltem, mint az ő illatát.

Látszólag Areumnak nem tetszett ami vele történt, ugyanis közben meg-megrándult beteg arca Namjoon hyung műveleteire.

-Megjöttünk!-nyílt ki az ajtó Jiminnel elől.

- Gyorsan!- kapta fel a fejét egy pillanatra Namjoon hyung. Yoongi hyung már lépett is be a hívó szóra és letette elé a zacskót, gondolom a kért dolgokkal.

- Segítened kell!- nézett rá Nam hyung.
- Tudod, hogy már nem kezelek!- rázta a fejét Yoongi hyung.
- Most fogsz!- felelt ellentmondást nem tűrően az előző.

Yoongi csak fáradtan felsóhajtott és gyorsan lefertőtlenítette a kezeit. Együtt lefertőtlenítették az eszközöket és minden egyebet, amit használniuk kellett, majd neki is láttak. Míg ők ketten bevarták a túlzottan szétnyílt sebet, mi segítettünk előpakolni a többi dolgot. Felállítottuk az álványt és rá szereltük a perfúziós tasakot. Valamint pokrócokat és párnákat, na meg valami tiszta pólót kerestünk Areumnak.

- Vessétek meg az ágyat ,míg elvisszük megmosakodni kérlek!- állt fel fáradtan Namjoon hyung.
- Itt a póló -nyújtottam át ruhatáram egyik becses fekete darabját.
- Köszönöm!- mosolyodott el. Taehyung társaságában, aki ölében vitte Areumot, bevonultak a fürdőbe, mi pedig neki láttunk a kért feladatnak.

Taehyung szemszöge

- Ülj le vele!- mutatott a kád széllére bátyám.

Megtettem amit kért, ő meg langyos vizet kezdett el engedni egy törölközőre. Óvatosan lemostuk az arcát és a karját, amit bepiszkoltunk miközben lekezeltük, majd egymást segítve levettük róla a véres pólóját.

Ahogy elém tárult aprócska teste, menten elakadt a lélegzetem. Egyszerűen gyönyörű volt.

Keblei pont tökéletesen teltek voltak, csábítóan mutattak vörös melltartójában, kulcscsontja éppen csak egy vékony vonalban látszott, de gyönyörű hatást keltett, hasa lapos és sima volt, egy fél gramm plusz sem volt rajta. Tökéletes felsőteste volt, ami gyönyörűen ívelt derekáig. Te jó ég! Hogy magamévá tenném most azonnal!

- Emeld meg a kezeit Taehyung! - zökkentett ki az ámulásból Namjoon.
- Bocsánat - szedtem össze magam.

Csalódottan húztam rá hasára és hátára is a túlméretezett pólót, ami a szag alapján Jungkookhoz tartozhatott. Ha nem lettem volna elfoglalva azzal, hogy ott üljek mellette, tuti az enyém lenne rajta.

- Megvagyunk!- tette ki száradni a kiöblített pólót az előbb használt törölköző mellé, a fűtőtestre.
-Vigyük ki!- áltam fel vele.

Testvérem kinyitotta nekem az ajtót én meg kisiettem vele a nappaliba. A kanapé kihúzva és szépen megvetve állt már, mellette pedig a perfúzió is használatra készen volt.

- Gyere, tegyük be a tűt, meg be kell adni az injekciót is! - sétált el mellettem Nam.

Csendesen követtem őt az ágyig, ott óvatosan leraktam Areumot a lehető legkényelmesebb pozícióba, majd segítettem előkészíteni a hátralevő dolgokat.

Leszorítottuk gumival a felkarját, mire kidagadtak az erei, így könnyen el tudtuk találni az alkalmas vénát. Belehelyeztük a tűt és előbb beadtuk az antibiotikumot neki. Fél óra elteltével csatlakoztattuk rá a perfúziót és hagytuk végül pihenni.

- Feküdj le Taehyung. Én itt maradok és ha valami van szólok. Rendben?- pakolászott Namjoon.
- Nem szükséges. Maradok én - mosolyogtam rá.
- Pihenned kell Tae! Ne makacskodj! Tudom mit érzel, de magadra is gondolnod kell!- szidott le.
- Tudod mit érzek?- fogtam meg a lényeget. Honnan tudta? Hiszen még magamnak se vallottam be teljesen.
- Tudom. Na de menj!- mosolyodott el.

Szégyelltem magam picit, hogy rájött a dolgok állására, ezért inkább elvonultam pihenni kicsit.

Megegyeztem magammal, hogy csak pár óra alvás, aztán sietek is vissza Areumhoz. Ott akarok lenni mikor felébred.

Ééés itt az első adventi plusz rész, ezzel is boldog Adventet mindenkinek!🥳🤗
Legyen szép napotok, vigyázzatok magatokra!❤️