V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Száztizennegyedik vércsepp Δ

- Mi az a tolongás?- kérdeztem.
- Van nyílt és zárt tolongás. A nyílt tolongás a játék egy olyan szakasza, ahol egy vagy több lábon lévő játékos mindkét csapatból, fizikai kontaktusban, a földön lévő labda fölött összezárnak - próbálta magyarázni. - Zárt tolongás esetén 8-8 játékos meghatározott rendben összekapaszkodik, középen egy „alagutat" képezve. A kedvezményezett csapat nyitójátékosa ebbe az alagútba juttatva hozza játékba a labdát.
- Azt hiszem, értem - nyugtáztam le.
- Játék közben majd meglátod - legyintett Jungkook.
- Még valami! - kiáltott Jimin, mielőtt mindenki elindult. Amikor mindenki figyelt, folytatta. - Areumhoz szigorúan tilos erőszakosan, akár a legkisebb erőkifejtéssel is hozzáérni! Ha nála a labda úgy bánni vele, mint a porcelánnal! A legkisebb fájdalom okozása is tilos!- nézett végig mindenkin. - Világos?- kérdezte.
- Igen - jött a kórus válasza.
- Akkor indulás!- kiáltott Jungkook.

Mindenki meglódult a pálya felé, én mögöttük maradva szemléltem a hülyéskedő fiúkat. A szemem sarkából láttam, ahogy megáll mellettem Kai.

- Ne aggódj, kislány! Megvédelek majd - ölelte át a vállaimat.
- Te is játszol?- néztem fel rá.
- Naná, elverem az összes vérszívót - húzta ki magát.
- Óvatosan, jó? Nem szeretnék vitát - kértem.
- Viselkedek- hajolt hozzám nagyon közel huncut mosollyal az arcán.
- Nagyon helyes - nyújtottam ki neki a nyelvem.
- Areum! Kezdjük!- hívott Jimin.
-Gyere!- ütöttem enyhén Kai karjára.

Felálltunk kezdéshez, a fiuk izgatottak voltak, míg én inkább aggódtam. Persze senkiről nem feltételeztem, hogy szándékosan bántana engem, de a játék hevében bármi megtörténhet. Ezért is voltam az elején visszahúzódó és próbáltam kimaradni a játék nagy mozzanataiból, de ígyis kaptam néha egy-egy passzt, amivel muszáj volt meginduljak valamerre.

Először paráztam, de amikor azt láttam, hogy tényleg vigyáznak rám és semmi bajom nem történt, ha földre is raktak vagy akár, ha elvették tőlem a labdát, kicsit megbátorodtam és próbáltam alakítani is valamit. Kis időn belül nagyon is belejöttem a játékba és csak úgy szeltem a pályát az élen megállás nélkül. Nagyon jól szórakoztam.

- Areum! Fogd!- kiáltott Jimin és odarúgta nekem a labdát.

Én megfogtam és rohanni kezdtem vele a célvonal felé, ami nem volt messze tőlem és nem is láttam nagyon senkit vészesen közel hozzám, de egy pillanat műve volt, hogy Hobi finoman a földre rakott és így el kellett engednem a labdát.

- Bocsi, kislány - kacsintott Hobi, majd a mi kapunk felé rúgta.
- A fene egyen meg!- pattantam fel.
- Nehogy téged egyen meg valami!- csípte meg a derekamat két oldalról Jimin.
- Te velem kéne legyél, nem?- böktem a mellkasára.
- Veled is vagyok - kiáltott még vissza, mielőtt Hobi után futott.

Végül én is utánuk indultam és folytattuk a játékot. Ahogy ismét elindultunk felfelé, Jimin és egy másik vámpír hevesen csattantak össze és éppen a lábaim előtt estek el, mire én is átestem rajtuk, de engem elkapott Jungkook, így nem fogtam földet.

- Megvagy!- mosolygott rám.
- Köszi!- álltam vissza lábra.
- Mondtam, nincs miért félj - borzolta össze a hajam.
- Szabadrúgás!- kiáltott Yoongi.

A játék első félideje lejárt nem sokkal ezután, így szüntet tartottunk. Nekem hoztak a fiúk vizét és egy kis nassolnivalót is. Mikor kipihentük magunkat visszaálltunk és folytatódott a játék. Megújult erővel rohantunk neki, a labdát alig lehetett követni. Őrült játék volt. Nagyon őrült.

- Woah! Kisasszony!- kapott el egyik vámpír amikor a nagy hévben észre se vettem, hogy esnék el.
- Bocsánat!- pattantam fel nevetve.
- Areum, óvatosan! - szólt rám Yoongi szigorúan.
- Óvatos vagyok!- dobtam vissza félvállról.

- Ide, Jimin!- kiáltottam felfelé rohanva, mire érkezett is a passz és én tovább rohantam.
- Kapjátok el!- kiáltott valaki valahol.

Pár pillanattal később nem sokkal előttem borult is a kép, ahogy két vámpír fiú együtt területek ki a földön. Megállhattam volna, meg kellett volna állom, de én inkább azt döntöttem, hogy megpróbálom átugrani őket és megszerezni a pontot nekünk. Ám arra nem számítottam, hogy ők nem számítanak rám és ahogy ugrottam és ők egyenesedtek fel, nem tudtam akkorát ugrani és csúnyán a földre érkezve csúsztam vagy egy métert.

- Areum!- hasított a levegőbe Yoongi vérfagyasztó kiáltása.

Fájt itt- ott, ám nem éreztem súlyos problémát, de azonnal értettem, hogy valahol vérzek, mivel a vámpírok azonnal húzódtak el tőlem. Próbáltam felülni, és akkor láttam alkarom erősen felhorzsolt bőrét és a szintén vérző térdeimet.

- Francba!- szisszentem fel.
- Areum!- térdelt le elém Kai aggódva.
- Semmi baj! Jól vagyok!- simítottam karjára.
- Te teljesen megőrültél?! Miért nem vigyázol magadra!- lökte félre Yoongi Kait és azonnal vizsgálni kezdte a sebeket.
- Csak pár horzsolás. Jól vagyok - feleltem.
- Akkora horzsolás van az alkarodon, mint a tenyerem, Areum! Mindkét térded teljesen felhorzsolva! Folyik a vér!- rivalt rám.
- Sajnálom!- hajtottam le a fejem.
- Yoongi, azzal hogy kiabálsz, nem oldod meg - tette a vállára a kezét Jimin.
- Hozzatok vizet, legalább öblítsük le!- morogta Yoongi.
- Nagyon fáj?- gugolt le elém Jimin.
- Annyira nem - ráztam meg a fejem.
- Szerencsére - mosolyodott el.
- Sajnálom, nem akartam - hajtottam le a fejem.
- Nincs semmi baj, Areum. Megtörténik. Yoongi csak aggódik - legyintett.
- Állj arrébb, Jimin!- jelent meg Yoongi egy üveg vízzel.
- Kai, alakulj át kérlek, haza kell vinnünk őt! -nézett Jimin a farkas fiúra.
- Jó - lépett hátrább Kai.
- Kész! Mehetünk - állt fel Yoongi.
- Fel tudsz ülni Kai hátára?- nyújtott támaszt Jimin.
- Persze - bólintottam.
- Gyere!- segített fel ő és Yoongi a farkasra.
- Hoseok, ne gyertek túl későn!- szólt hátra Jimin Hoseoknak.
- Indulás!- vágta rá Yoongi.

Yoongi és Jimin  kísértek haza, a többiek még maradtak játszani. Mire beértünk a kapun, már mindenki húzódott el, gondolom a vérszag miatt. Mindenki néma csendben figyelte a jelenetet, ahogy lekapnak Kai hátáról és sietnek velem a kastélyba. Míg Yoongi bevitt, Jimin megkereste Seokjint, aztán a két idősebb együtt kezelték le a sebeket.

- A fejedet nem ütötted meg?- kérdezte Seokjin.
- Nem. Minden rendben- nyugtattam meg.
- A fenét van rendben...- morgott Yoongi.
- Ugyan, Yoongi! Nem történt nagy baj, ne mérgelődj!- próbálta nyugtatni Seokjin.
- Kértem szépen, hogy vigyázzon! Most hallgathatjuk egész nagy, hogy Ta....- csattant fel.
- Yoongi!- állította le Seokjin szigorúan.
- Menj és pihenj le, Areum!- mondta pár pillanattal később, majd kiment.

Szomorú voltam. Nem akartam bajt okozni és mégis azt éreztem, hogy folyton rosszul sülnek el a dolgok.

- Ne szomorkodj!- emelte fel finomat az állam Seokjin.
- Folyton csak a baj van velem- sóhajtottam.
- Ne okold magad, baleset volt - rázta a fejét kedvesen.
- Yoongi nagyon haragszik?- kérdeztem.
- Dehogy. Csak aggódik. Hamarosan lenyugszik - legyintett.
- Jó - hagytam rá.
- Gyere! Pihenned kell! - kapott az ölébe.
- Tudok én ám menni - jegyeztem meg mosolyogva.
- Két fájós térddel nehezen - mosolygott vissza.
- Jó, igaz - emeltem fel a kezeimet, Jin csak nevetett.

Sziasztok, kedveseim!🥰
Elnézést a késés miatt, nagyon sűrű időszakon kell átjutnom éppen, ezért picit nehezebb az írásra is koncentrálni.😅
Most akadt egy kis szabadidőm, így hoztam is nektek gyorsan az eheti részt.
Remélem, még mindig élvezhető ez a könyv és köszönöm a kitartásotokat!❤️