V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Huszonötödik vércsepp Δ

Felfrissülve léptem ki a kabinból, elárasztva férfi illattal. Halkan felkuncogtam magamon. Furcsa volt férfi illatúnak lenni. Gyorsan nekiálltam megszárítkozni, nehogy kifussak az időből. A puha törölköző csiklandozta a bőröm, amitől mosolyognom kellett. Gondosan törölgettem át minden porcikámat a finom anyaggal. Kellemes volt. Utána magamra kaptam az alsóneműmet és neki álltam megtörölni a hajam. Alaposan megdörzsöltem minden tincset, minden babahajszálat, ahogy mindig is szoktam.

Már a végét jártam, épp a tükör előtt igazgattam a tincseimet, mikor zaj szűrődött be a folyosóról, pár másdoperccel később pedig nagy hévvel csapódott ki az ajtó.

- Ne, ne, ne! Bent vagyok!- visítottam fel a törölköző után kapva, amit sajnos nem értem el.
- Mi a...?- kiáltott fel meglepetten Jimin.
- Fordulj el!- sipákoltan a megszeppent Jiminre. De Jimin nem moccant. Elkerekedett szemekkel, lefagyva nézett rám.
- Ne nézz ide Jimin!- takartam el magam amennyire tudtam és elkaptam a törölközőt.

Gyorsan magam köré tekertem és vissza néztem a ledermedt fiúra.
- Mit csinálsz?! Menj már ki!- néztem rá idegesen. De Jimin továbbra se ment ki.
Sőt, pár pillanat után szemei elsötétedttek, fátyolos lett a tekintete, nyelvével végig szántot az ajkain és felém indult.
- Mit csinálsz Jimin?- kezdtem el hátrálni.
Nem válaszolt. Csak közeledett és közeledett, tekintetével egyenesen felfalt.
- Jimin hagyd abba! Megijesztesz!- könyörögtem neki. Nem hallgatott rám. Ijedten visítottam fel, amikor beleütköztem a kagylóba.
- Jimin! Állj meg! Ne gyere közelebb!- hunytam le a szemem. - Segítség! Jin!- próbálkoztam tovább.

Közben Jimin elért hozzám. Kezeit derekamra vezette és erősen magához rántott.
- Kérlek Jimin!- sírtam fel hangosan.
Megijesztett vöröses, ízzó tekintete, erős fogása a derekamon. Kirázott a hideg , ahogy végig mért engem. Mikor sikerült kellően végig szemlélnie engem, a nyakamhoz hajolt. Egyik kezét az államra vezette és elfordította a fejem, hogy feltárja a nyakam.
- Mit csinálsz ?- nyöszörögtem.
- Sttt!- simított végig a karomon, kezét a derekamra vezette vissza, a másik mellé.
- Hagyd ezt abba! Mi bajod van?- ficánkoltam idegesen.
- Utálom , ha a prédám ficánkol és össze- vissza beszél!- mondta szigorúan.

Préda?!

Egyik lábát lábaim közé rakta, teljesen oda szorított a kagylóhoz.
- Miről beszélsz?- néztem rám kikerekedett szemekkel.
Hirtelen megnyalta a nyakam vonalát.
- Jim...!- visítottam volna fel, de a fejemben egy kép villant fel. Ledermedtem. Jimin pár másodpercig a nyakamba lihegett, aztán lassan hátrált egy kicsit. Reszketni kezdtem, ahogy a fejemben egyre bizarabb dolgok jatszódtak le.

A nyakamba fogak mélyedtek, ami nagyon fájt. Sírtam és próbáltam szabadulni. Mikor abba hagyta, még hangosabban zokogtam, megütöttem őt,míg ő próbált megölelni. A szemébe néztem. "Ne haragudj!" suttogta nekem.
Aztán...aztán ... aztán Taehyung megcsókolt.

És egy hirtelen csattanással újra a jelenben találtam magam. Jimin éppen akkor csapódott hatalmas lendülettel a zuhanyzó kabin üvegének, ami ripityára tört. Vörösen izzó szemekkel mered felém, szemfogai hegyesek voltak, ahogy lihegett. Mintha nem is ember volna.
Megszédülve kapaszkodtam bele a kagylóba. Éreztem nyakamon égni a pontot, ahol a harapás nyoma volt, és kezdtem rosszul lenni tőle. Tőlem egy lépésére Taehyung zihált ugyanolyan vérvörös szemekkel, szemfogai neki is hegyesen tűntek ki a többi közül, erei kidagadtak a nyakán, meg a kezén, az utóbbiak ökölbe is szorultak. Rémülten néztem a fiúra.

- Mégis mit csinálsz te világi idióta?- sziszegte Jimin felé Taehyung.
- Ki a világi i....- kezdett bele Jimin, de rám siklott a szeme, s hirtelen megvillant benne a felismerés. - Jézusom!- nyerte vissza eredeti kinézetét. Eltűntek a szemfoga, szemei normális színükben pompáztak. Már csak egy ijedt fiú ült a helyén.
- Eszednél vagy te?!- rohant oda Taehyung és pólójánál fogva megragadta Jimint.
- Sa...sajnálom én...én nem tudom mi tör...- hebegett Jimin.
- Hogy nem tudod te beteg állat?!- húzott be neki egy jó keményet Taehyung.
- Taehyung ne!!- botorkáltam oda, aztán megállítottam újra lendülő karját.
- Ne avatkozz bele ebbe Areum!- nézett rám gyilkos tekintettel.
- Hagyd abba kérlek!- néztem rá könyörögőn.
- Azt mondtam, ne szólj bele!- lökött le a földre. Fájdalmasan szisszentem fel, mikor oda csapódtam a hideg kőhöz.
- Őt ne bántsd miattam!- kiabált rá Jimin.
- Fogd be!- sziszegte felé Taehyung.

A szemem megtelt könnyekkel , ahogy a két fiút bámultam. Hiába akartam, képtelen voltam felkelni, sajgott mindenem, hányingerem volt, szédültem, fájt a fejem.

- Van fogalmad róla mibe keverted ezzel?!- kiabált tovább Taehyung.
- Tudom, sajnálom! Nem tudom mi ütött belém!- nézett a szemébe őszintén Jimin.
- Mi az hogy nem tudod te nyavalyás?! Uralkodj magadon, az istenért is!- emelte megint a kezét kikelve magából.
- Ne csináld Tae!- ugrottam közéjük, kezeimet Jimin előtt kitárva.

Taehyung későn realizálta a helyzetet, keze már jócskán meglendült, egyenesen felém tartott. Így az ütést, amit Jiminnek szánt, én fogtam fel. Ökle gyomorszájammal találkozott, melynek következtében Jiminnek estem.
- Areum! - fonta körém a karjait Jimin azonnal.

Kábultan kapaszkodtam pólójába , próbáltam levegőt venni. Akkora erővel húzott be nekem Taehyung, hogy a szussz is bennem maradt. A tüdőm össze szorult, az egész bensőm felfordult, és lüktetett megállás nékül. Fullasztó érzés keritett hatalmába, fejem fájni kezdett, éreztem felhevülni minden sejtem. De akárhogy küszködtem , nem kaptam levegőt.

- Mit csinálsz Taehyung?!- rivallt rá Jimin idegesen.

Tae csak lefagyva nézett engem. Külseje lassan neki is vissza változott normálissá, fiú pedig teljesen lesokkolva bámult felém. Tekintetében tombolt a pánik, mégsem tudott megmozdulni, vagy akár egy szót kiejteni a száján.

- Mi folyik itt?- csapta ki az ajtót Namjoon, oldalán Yoognival. Amint meglátta kis csapatunkat, Jimint velem a karjaiban,én éppen félig elájulva, Taet pedig szó szerint a sokktól kővé dermedve, szemei elkerekedtek és azonnal felénk kezdett rohanni.

- Mi történt?- ért oda mellénk.
- Nem tudom....minden olyan gyorsan történt... - kapkodta a levegőt Jimin. - Én bejöttem míg bent volt...és nem tudtam...nem tudtam ellenállni, annyira csábító illata volt...Rátámadtam...de nem haraptam meg.....már van egy harapásnyom a nyakán hyung!..... Tae meg akart ütni... de Areum... ő oda ugrott és kivédte az ütést és... - hadarta Jimin.
- Tessék?- rikoltott nagyot Namjoon.
- Segíts kérlek !- csuklott el Jimin hangja.
Ahogy az öccse, ugyanúgy Namjoon is sokkot kapott. Hiába nyaggatta őt Jimin, Namjoon csak lefagyva meredt rá, meg sem moccant.

- Az istenért Namjoon! Segítenünk kell!- csattant fel végül Yoongi átvéve az irányítást.

Erre mindenki megmoccant. Jimin rohanni kezdett velem és Yoongival lefelé. Amíg cipőt húztunk megjelentek a többiek is. Jin és Hoseok rohant segíteni a fentieknek, míg Jungkook velünk maradt és tárcsázta a mentőket.

Az utolsó emlékem, mielőtt teljesen kiütöttem volna magam az az, hogy megjelentek a fényes szirénák a ház előtt, a csendes utcácskát pedig sziréna jajgatás töltötte be.

Sziasztok kedveseim! Késlekedtem kicsit, mert enyhe balesetet szenvedtem el sízés közben és csak most tudtam annyira össze szedni magam, hogy gyorsan átnézzem a részt és kirakjam.❤️
Szép hetet nektek,amint jobban leszek jelentkezek még!🥰