Δ Hatodik vércsepp Δ

823 52 2
                                    

- Kit hoztál Tae?- tette le a könyvet a világos barna.
- Ő a szomszéd lány, tegnap segítettünk neki, mikor leesett a fáról. Most Jungkook neki ment és felszakadt a seb - tett le Taehyung a kanapéra, ami időközben felszabadult.
- Nem akartam - hallatszott, ezek szerint, Jungkook hangja.
- Hozd gyorsan az elsősegély dobozt!- lépett felém a szemüveges.

- Jól vagy?-gugolt le mellém. Szigorú szemei voltak. Még a magatartása is tekintélyt parancsoló volt.
- Igen- bólogattam félénken.
- Rosszul van a vértől - javított ki Taehyung.
- A vértől?- lepődött meg az alacsonyabb fekete.
- Trauma - szégyelltem el magam.
- Jól van, hadd lássam - terelte vissza a szót a lényegre a világos barna.

- Itt van a doboz!- jelent meg Jungkook.
- Köszönöm! - vette el tőle. - Mehettek - nézett végig a két feketén és Jungkookon.

Ők csak bólintottak és azzal a lendülettel szét is szóródtak a nagy házban. Nem értettem miért küldte el őket, de nem mertem megkérdezni. Különben is örültem, hogy nem bámulnak többé.

- Add ide a kezed, kérlek!- nyújtotta ki a sajátját felém. Sziszegve helyeztem bele a véres testrészemet, gyorsan elkapva a fejem.
-Nézz ide! Ne koncentrálj a kezedre, csak rám! Érted?- lépett mellém másik oldalról Taehyung.
- Ühüm - bólintottam, összeszorítva a szám, amikor elkezdett csípni.
- Mi a neved? A múltkor nem mondtad el- kezdett beszélni velem.
- Areum, Hyun Areum vagyok - válaszoltam fájdalmas arckifejezéssel.
- Oké, én Taehyung vagyok, Kim Taehyung, de ezt már tudod - mosolyodott el, amit én csak egy bólintással nyugtáztam. - Aki a kezedet kezelni, ő Kim Namjoon, a bátyám. Ő, én meg Kim Seokjin, a magasabbik fekete,testvérek vagyunk. Aki fellökött, az Jeon Jungkook, de gondolom halottad a nevét, mikor mondtam. Az alacsonyabbik fekete Jung Hoseok. Park Jimint és Min Yoongit ismered tegnapról - informált.
- Miért laktok együtt?- próbáltam terelni a gondolataimat.
- Elég összetett történet. A lényeg , hogy mindenkinek meg volt az oka eljönni otthonról és összeverődtünk. Én és a két testvérem hoztuk igazából össze a bandát. Én hoztam Jimint, Jin Jungkookot, Namjoon pedig Hoseokot. Yoongi volt a legutolsó aki csatlakozott. Ő pár hónappal később talált csak ránk, vagy mi rá, kinek ahogy tetszik - vont vállat.
- Szép kis történet - mosolyodtam el.
- És te? Mit keresel itt?- tudhattam volna, hogy ez jön. Elkomorodtam.

- Anyám meghalt már jó régen, apám meg lepasszolt az új családja miatt. Ezért ott kellett hagynom Japánt, az otthonomat , a barátaimat és az egyetemet, és ide kellett költöznöm a nagyszüleimhez, akik befogadtak - meséltem nyugodtan, de azért a gombóc ott volt a torkomban.
- Sajnálom - mondta komolyan. Csak vállat vontam.

- Anyukád miatt félsz a vértől? - szólalt meg egy ideje először Namjoon.
- Igen - sóhajtottam.
- Értem - mélyedt vissza a munkába.

Csodálkoztam, hogy nem faggattak tovább, általában ennyi nem elég. Megszoktam ,hogy mindeki részletesen kifaggatott erről az egészről, tökre téve arra, hogy ezt nekem mennyire fájhatott felidézni. Gondolom Taehyung látta rajtam a meglepődést, mert rá is kérdezett.

- Miért lepődtél met ennyire?- billentette oldalra a fejét.
- Csak azt hittem több kérdés fog jönni, ha elmondom mi történt velem. Általában lebombáznak velük, úgyhogy fura, hogy ti nem kérdeztek semmi többet - tűrtem szabad kezemmel egy tincset a fülem mögé zavaromban.
- Tudjuk milyen elveszíteni egy szülőt. Mi mind a kettőt elvesztettük, úgyhogy tudjuk milyen fájdalmas felidézni az ilyesmit - adott választ Namjoon.
- Áh, sajnálom - haraptam be az ajkam.
- Így kellett lennie, fölösleges rajta agyalni - mondta érzelem mentesen.

- Csak nem vásárolni készültél?- jelent meg Taehyung kezében a pénztárcám, a szatyor és a lista.
- De igen - mosolyogtam.
- Ha Namjoon lekezelt, Jungkookkal elkísérünk. Rendben?- kacsintott rám.
- Ugyan! Nem szükséges! Megleszek!- vörösödtem el.
- Ilyen kézzel aligha - rombolta le az elképzelésem Namjoon.- Ráadásul Jungkook így kárpotolhat - tette hozzá.
- Nem szükséges! Csak baleset volt!- ráztam a fejem, mire rosszallóan nézett rám. - Jó rendben - sóhajtottam fel.
- Szólok neki még végzel!- sietett el a fiatalabbik.

- Kész vagy!- igazított még egyet kötésen.
- Köszönöm! És bocsánat, hogy bajt okoztam!- álltam fel.
- Minden rendben - pakolta össze a dobozt.
- Megyek , kint megvárom a fiúkat!- intettem az ajtó felé.
- Areum! - szólt utánam.
- Igen?- fordultam vissza.
- Vigyázz magadra! Komolyan kérlek - nézett a szemembe. Megijesztett. Miért mondja ezt hirtelen?
- Köszönöm! Fogok!- hajoltam meg és kisiettem.

Namjoon fura viselkedése miatt, teljesen kiment a fejemből, hogy meg kéne várnom a két fiút, és elindultam egyedül.

Már majdnem oda értem, amikor elém ugrott a szőkeség, megfagyasztva bennem a vért is.

- Jézus Taehyung! - tettem a szívemre a kezem.
- Megérdemelted! Nem vártál meg!- pöckölte meg az arcom.
- Bocsánat csak... - kaptam észbe.
- Namjoon volt , igaz?- mosolygott sejtelmesen.
- Honnan...?- lepődtem meg.
- Ne ijesszen meg. Ő ilyen - vont vállat.
- Oh, oké - pillogtam nagyokat.
- Gyere menjünk!- fogta meg a kezem.

Mivel Taehyung megállás nélkül húzott befelé, Jungkook volt az, aki vett nekünk egy kosarat.
- Mutasd a listát!- kérte felpörögve.
-Nugi hyung, csak vásárolunk! Nézd , hogy megijszted szegényt!- ért be minket Jungkook. Taehyung rám nézett, majd elnevette magát.
- Ne haragudj. Ritkán csinálunk manapság ilyesmit, ezért dob fel ennyire - mondta szégyenlősen.
- Miért ritkán?- ráncoltam a szemöldökömet.
- Öhm.. munka miatt- nézett Jungkookra, aki csak bólintott egyet.- Akkor mi is kell?-fordult vissza felém.

Átnyújtottam neki a listát, ő pedig ráfogva a kezemre elindult az égig érő polcok között.

- Állj meg kérlek! Nem bírom!- lihegtem Taehyungnak fél óra rohangálás után.

A vásárlás tényleg teljesen feldobta. Olyan volt, mint egy hiperaktív 7 éves. Nem tudtam tartani a lépést vele. Túl gyors volt és nem úgy nézett ki, mint aki el akar fáradni valaha is. Hihetetlen.

- Jézusom, teljesen elfelejtettem! - csapott a homlokára.
- Mit? - szuszogtam a hasamat fogva.
- Sajnálom! Rendben vagy?-hajolt le hozzám aggódva.
- Igen, menj csak, én itt megvárom Jungkookot - mosolyogtam.
- Mi is kell onnan?- mutatott a tejtermékes polcok felé.
- Itt , ezek a lista utolsó három eleme- mutattam meg a papírkán.
- Köszi. Jövök - intett, mielőtt tovább száguldott volna.

- Bírod még?- ért mellém Jungkook nevetve.
- Hogy lehet ennyi energia benne?-sóhajtottam fel.

Jungkook csak egy nevetéssel nyugtázta. Belenéztem a kocsiba és kissé meglepődtem.

- Valami rosszat vettem?- vett észre.
- Hogy hoztál ilyen gyorsan vizet? Az az áruház másik felében van és alig két perce, hagytunk a müzliknél- meredtem rá értetlenül.
- Dehogy is! Már vagy 15 perce ketten kóboroltok,addig meg elszaladtam vízért. Tudod sportos vagyok - nevetett zavartan.
- Nem ! Nem igaz! Akkor néztem órát, mikor otthagytunk! Akkor 32 volt, most meg 36 van! - emletem fel a készüléket.
- 22 volt, nem 32 - rázta a fejét.
- Dehogy volt! - nevettem el magam.
- Ugyan Areum ! Valamit elnéztél!- mosolyodott el.
- Nem versz át! Ide fele is, olyan hamar utol értetek! Pedig sehol sem voltatok mikor elindultam! Mi ez?- néztem rá kihívóan.
- Alig egy perccel utánad indultunk el!- védekezett.
- Akkor miért csak a bolt előtt értetek utol? Egy perc alatt a sarokig se jutottam el!- érveltem tovább büszkén.
- Areum... - próbálkozott.

- Mi a baj?- jelent meg mellettem Tae.
- Ugye hogy Jungkookot 32-kor hagytuk ott a műzliknél?- fordultam azonnal felé.
- Mi?- lepődött meg.
- Jungkook elment vízért 3 perc alatt, ami majdnem lehetetlen, mivel a víz a bolt másik felében van! Azt mondja nem igaz, mert 15 perc volt. Mond hogy nekem van igazam! Láttad az órát! 32 volt mikor ott hagytuk! Együtt néztük meg az időt -magyaráztam neki beleélve magam.
- 22 volt Areum, nem 32, elbeszélgettük az időt - mosolyodott el és össze borzolta a hajam.

Kedd vaan🥰
Remélem mindenki jól van. Ki várja már a decembert?🥳
További szép hetet nektek, köszönöm a 300 megtekintést!❤️

 V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίrWhere stories live. Discover now