Δ Kilencvenhatodik vércsepp Δ

333 29 18
                                    

- Ez a pavilon abból a fából készült, mely árnyékában született meg az első vámpír és az első vérfarkas, így talán ez nevezhető e nemzetek egyetlen mai napig létező szent helyének is. Az idők kezdetén, amikor még a két faj békében élt egymással, ünnep gyűjtötte egybe tagjait minden évben ahhoz a fához, hogy megünnepeljék a születés évfordulóját. Azon a helyen, Erdély szívében, hatalmas kert és szentéj állt, melyet együttes erővel őriztek a hibridek - kezdett bele a mesélésbe.

- A hibridek. Azok kik?- kérdeztem vissza.
- A hirbidek voltak a legfelsőbb nemes réteg, ők uralkodtak a két nép felett egyszerre, mivel ők egyidőben voltak vérfarkasok és vámpírok, így a legerősebbek voltak és egyensúlyt tartottak a két faj között. Békét őriztek és a kultúra virágzott. Nem volt igazságtalanság, a nép boldog volt és gyakori volt a vegyes házasság vérfarkas és vámpír között is. Aztán jöttek az emberek és az átváltoztatottak és bővült a kör, de ez nem okozott gondot, ugyanis a társadalom akkor befogadó volt és nyitott - folytatta.

- És hol vannak most a hibridek és hogyhogy nem ők uralkodnak? - követtem őt a növények sorai közé.
- Targikus véget szenvedtek sajnos, az az esemény a történelmünk legszörnyűbb tragédiája talán, amikor minden tönkre ment - sóhajtott egy nagyot.
- Mi történt?- kérdeztem óvatosan.

- A vámpírok egy csoportja, akiket ma az uralkodó családként ismerünk, kezdett elkülönülni. Elkezdték lenézni az átváltoztatottakat és a félvéreket, a vérfarkasoktól elkezdtek eltávolodni és izolálták magukat, megalakult a vámpírság székhelye, ahová egyre többen vonultak el kiszakadva a nagy társadalomból. A hibridek persze látták, mi történik, mindenki látta, így először próbáltak tárgyalni velük és kiegyeztek abban, hogy létezhet külön vámpír társadalom, de békében kell élnie a közös társadalommal és a két terület között békés átjárhatóság kell biztosítva legyen mindenki számára. Ez egy darabig működött is, viszont a felszín alatt a vámpírok tervet szőttek és lassan alig lehetett átjárni, aztán már gyilkosságok történetek. Akik beléptek a vámpír területre, sosem tértek vissza és hasonló szörnyűségek. Ismét tárgyalások következtek, ahol a vámpírok először tagadták a történteket, viszont hamarosan nem lehetett őket elérni és velük tárgyalni sem, annyira elzárkóztak. A nagy nemzet tudta, hogy valami rossz dolog készül és elkezdtek felkészülni, de arra ami történt, senki nem számított. A vámpírok a Születés Évfordulóján villámháborút indítottak és hatalmas meszárlás árán befoglalták a Születés Kertjét. Nem tudtak elbánni velük, mert a vámpírok nem úgy tértek vissza, ahogy elhagyták a társadalmat. Erősek voltak és képességekkel rendelkeztek, ami azelőtt nem létezett. Nem tudták velük felvenni a versenyt még a hibridek sem. A legtöbb hibrid meghalt, aki pedig életben maradt, az a vérfarkasok oldalához pártolt, akik drasztikusan megfogyatkoztak és menekülniük kellett állandóan. Az utolsó hibridek, hosszú kísérletezések árán, vérüket adva mutációs reakciót idéztek elő a vérfarkasok esetében, melynek következtében a farkasok megnőttek és erejük is jóval megnőtt, így nehezen, de fel tudták venni a versenyt a vámpírokkal. A két faj többé nem élt együtt, a farkasok azóta is hátrányos helyzetben, elrejtve a világ elől élnek. Hiába jött létre az Alfák szövetsége, nem tudják kellően védeni a farkasokat, ezért vannak mai napig konfliktusok. Az ideális ismét egy olyan egységes rendszer létrejötte jelentene, amelyet együtt irányít a két faj, egységesen. Ez elméleti síkon csak úgy lehetséges ha egy hibrid venné át a hatalmat -tartott szünetet, majd mivel már kezei tele voltak mindenféle növényekkel, fellépett a hídra.

- És miért nem nemzenek akkor egy hibridet? Senki nem hajlandó rá?- siettem utána.
- Hajlandóak lennének rá, ha az olyan egyszerű lenne - tette le a növényeket a hosszú asztal szélére.
- Miert nem az?- álltam meg.
- Mert hibrid csak a két ősi vérvonal tiszta egyesüléséből jöhet létre. Tiszta vérvonalnak az első vámpírok és az első farkasok tiszta leszármazottai számítanak, akikből jelen pillanatban hiányzik egy. A farkasoknál megszületett és keresi a vámpír párját, ám a vámpírok részéről az a személy, akinek ezt a feladatot teljesítenie kéne, hosszú- hosszú évekkel ezelőtt eltűnt. A vámpírok eltitkolták és elzárták a világtól, így markukban tartva a lányt, nem nyílt lehetőség hirbid születésére. Évekkel később, azonban a lány eltűnt és azóta sem találni őt sehol. Itt tartunk ma - kezdett el egy tálba rakni pár növényt.

- És ehhez nekem mi közöm van? Ugye nem azt akarja mondani...?- kerekedtek el a szemeim.
- Most megmutatom neked, gyermekem, hogy mégis mi közöd van hozzá pontosan - mosolyodott el sejtelmesen.

A munka java még hátra volt, ugyanis jó pár dolgot elő kellett állítani, mindenféle kivonatok, porok, amikkel egész délig dolgoztunk. Időközben Kai és Chen is megérkeztek és a kertben járkálva figyeltek rám végig. Délkor aztán a varázslónő Junra bízott, akinek az volt a dolga, hogy az erdei forrás vizéhez kísérjen, hogy fürödjek le. Persze Chen és Kai azonnal ellenkeztek, hogy Junnal menjek, de nem volt más választásuk. Így végül elindultam a férfivel az erdő sűrűjén át, míg egy kristálytiszta vizű forráshoz értünk, ami egy magas szikláról folyt lefelé, vékony vízesést kialakítva. A víz a szikla tövében egy jó nagy gyűjtőedényen folyt éppen át, mielőtt folytatta útját a kitaposott mederben. Ám mikor Jun az edény alját becsukta, elkezdett gyűlni benne a víz, abba kellett megmártóznom.

- Óvatosan, mert hideg!- utasított.
- Elfordul, ugye?- néztem rá bizonytalanul.
- El - bólintott és ahogy ígérte, teljesen hátat fordított nekem.
- Köszönöm - motyogtam zavartan.
- Lassan befelé, mert hideg. Ha bent vagy szólj, majd mondom, mikor jöhetsz ki - folytatta az utasításokat.
- Jó - kezdtem el lassan vetkőzni.

A ruháimat szépen egy kupacba tűrtem, majd az edény elé léptem. A lábam beletéve felszisszentem. Tényleg hideg volt. Nagyon is. De ahogy Jun mondta, óvatosan és lassan, valahogy csak sikerült bele ülni. Mellkasig ellepett a víz és felhúzott lábakkal fértem el csak, de sikerült bele ülni. Csendben vártam, hogy történjen valami, szállhassak ki vagy hasonlók, de csak teltek a hosszú percek és én még mindig ott ültem. Aztán hirtelen a nap sugarai egy pontba gyűlve felerősödtek és egyenesen rám világítottak, mire a víz buborékolni kezdett és bizsergés járta át a testem.

- Mi történik?- kérdeztem aggódva.
- Megtisztulsz a rituálé előtt. Ezért vagyunk itt - magyarázta egyhangúan Jun.
- A rituálé?- ismételtem vissza.
- Az - hagyta rám.
- Milyen lesz a rituálé?- faggatóztam.
- Majd meglátod, én sem tudom pontosan- tartotta magát a titokzatoskodáshoz.
- És mit kell tennem majd?- nem hagytam magam.
- Majd kiderül, ha ott az ideje. Addig is fókuszálj arra, amit tenned kell - zárta le végül.
- És mit kell tennem most?- lombozódtam le.
- Csendben ülni ott, amíg mondom - morogta.

Sziasztok, drágák!
Remélem, fel vagytok készülve, mert hatalmas dolgok vannak készülőben.😉
Ki mit gondol? Vannak ötletek, hogy esetleg mi fog történni?
Várom a kommenteket sok szeretettel.🥰
Szép estét mindenkinek, találkozunk holnap! 🌛

 V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίrWhere stories live. Discover now