Δ Kilencvenharmadik vércsepp Δ

316 31 3
                                    

- Areum-ah!- rántott ki a bambulásból Taehyung.

Hátra néztem a felém sétáló barátomra. Feszültnek tűnt, arca komor volt, tekintete borús. Végignéztem, ahogy elér elém és legugol velem szembe. Kezeit térdeimre tette, végül egy halvány mosoly is megjelent arcán, de szemei mintha fájdalommal lettek volna tele.

- Mit csinálsz idekint? Hideg van - simogatta a térdem.
- Levegőzni jöttem -néztem a szemeibe.
- Valami baj van?- kérdezte.
- Mi folyik itt, Tae? Miről beszélt Seoho és mi ez az egész ma reggel?- fakadtam ki.
- Idővel mindent megtudsz, Areum-ah, ígérem! - simított az arcomra.

Pont ugyan úgy ejtette ki a nevemet, ahogy az álmaimban, így az egész annyira valóságosnak tűnt. Mintha tényleg a múltam része lenne, mintha tényleg megtörtént volna. Vajon tényleg megtörtént?

- Én most akarom tudni, Taehyung! Nem szeretem, amikor gyerekként kezelsz és nem mondasz el semmit - kaptam el a fejem.
- Még annyi minden nem biztos, Areum-ah, nem akarom, hogy fölöslegesen aggódj- kereste a tekintetem.
- Szóval van, miért aggódni- néztem rá dühösen.
- Kérlek, ne légy ilyen! Ígérem, mindent elmondok neked, amikor itt az ideje- fogta meg a kezeimet.
- Vagy elmondod mi történik, vagy a farkasokkal maradok, Tae... - ráztam meg a fejem.
- A farkasokkal?- kérdezte halkan.
- Igen. Én innen nem mozdulok meg, amíg nem beszélsz velem- tártam szét a kezeimet.
- Miért nem tudsz megérteni engem?- lökte el magát tőlem.
- Mert nem tudok így élni tovább, Tae...- válaszoltam nyugodtan.
- Szeretlek, Areum, a legjobbat akarom neked. Bíznod kell bennem! - állt fel rezzenéstelen arccal.
- Taehyung! Vegyél már komolyan!- pattantam fel dühösen.
- Nem szeretem, mikor makacskodsz- húzott magához a derekamtól fogva és kezével az arcomra simított.
- Azonnal engedj el! - parancsoltam reszketeg hangon.
- Azt kell tennem, ami a helyes, mégha utálni is fogsz miatta - cirógatta az arcom.
- Taehyung!- löktem egyet a mellkasán.
- Szeretlek! - szorított mégjobban magához.
- Tae!- próbáltam távolságot teremteni kettőnk közé.
- Igen? - felelte Taehyung.
- Ne csináld ezt! - ficánkoltam tovább.
- Nincs választásom, Areum-ah. Sajnálom! - nyomot egy puszit a homlokomra.
- Szemét!- szabadítottam ki magam végül karjai közül, persze csak azért, mert hagyta.
- Vadásznom kell. Addig te egyél valamit és hasonlók. Délutánra itt vagyok és beszélünk - búcsúzott.

Mielőtt válaszolhattam volna neki, léptek zaja ütötte meg a fülem. Magam mögé pillantva szembe találkoztam Xiuminnal és Suhoval. Fáradtan sóhajtva néztem vissza az előttem álldogáló Taehyungra. Ő szelíd mosollyal az arcán nézett a szemeimbe, de valami nem volt rendben vele. Mintha a mosoly és a nyugodt arckifejezés, fájdalmat rejtett volna. Nem bírtam sokáig rá nézni, ezért lehajtottam a fejem és hátráltam pár lépést.

- Az északi erdőterületen vadásszatok! - mondta neki Suho.
- Úgy lesz. Köszönjük!- biccentett neki Taehyung.
- Gyere, Areum! Menjünk be!- simított a vállamra Xiumin.

Tudtam, hogy hiába is ellenkeznék tovább, csak fölösleges fejfájást okoznék, úgyhogy inkább csendben engedtem, hogy a srác bekísérjen a házba. A szobámba mentem, annak ellenére, hogy Xiumin a nappaliba szeretett volna kísérni. Egyedül akartam lenni.

Gyorsan letusoltam, aztán az ágyba bújva bekapcsoltam a tévét. Valamiért az volt az érzésem, jobb, ha pihenek egy kicsit, míg lehet. Rosszat sejtettem közeledni és legalább egy kicsi erőt akartam gyűjteni, hamár felkészülni rá annál jobban nem tudtam.

- Tessék?- válaszoltam sóhajtva, mert hamarosan megzavart a kopogás.
- Bejöhetünk?- kukucskált be Chen.
- Gyertek!- figyeltem kíváncsian a belépőre, majd a mögötte érkező Kaira pillantottam. Meglepődtem. Mivel mostanában nem a legjobb a kapcsolatunk Kaial, szokatlannak tűnt, hogy ő is megjelent.
- Zavarunk?- dobta le magát az ágyamra Chen.
- Nem, nem zavartok - halkítottam le a tévét.
- Beszélnünk kell veled - mondta.
- Oké, hallgatlak - tártam szét a kezeimet.
- El szeretnénk téged vinni valahová - kezdte.
- Taehyung engedélye nélkül nem mehetek - ráztam meg a fejem.
- Igen, tudom. Éppen azért ülök most itt - bólintott.
- Mire gondolsz?- ráncoltam a szemöldökeimet.
- Majd elszöktetünk szépen- mondta.
- Taehyung ki fog akadni - húztam el a szám.
- Tudom, majd én vállalom érte a felelősséget - értett egyet.
- Hova kéne mennünk pontosan?- kérdeztem gyanakodva.
- A vámpírok és vérfarkasok egyik legtiszteltebb kuruzslójához - válaszolt.
- Egy boszorkányhoz?- lepődtem meg.
- Taehyung említette az álmaidat és az erődről mi is tudunk. A kuruzsló talán meg tudja fejteni őket - magyarázta.
- Megfejteni?- csillant fel a szemem.
- Hmm, gondolom sok kérdésed van. Most válaszokat kapnál jó párra, ha nem is az összesre- mosolyodott el halványan.
- Menjünk!- bújtam ki a takaró alól, mire mindketten elnevették magukat.
- Megint bajba kevered magad, kislány - csóválta a fejét Kai.
- Ti kevertek bajba, úgyhogy pszt!- nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Öltözz rétegesen, mert hideg van az erdőben és nem keveset kell mennünk - állt fel Chen.
- Mi lesz, ha Taehyungék utánunk jönnek?- követtem őt.
- Ugyan már! Mire haza érnek, mi már hét határon túl leszünk - fújtatott Kai magabiztosan.
- A ház előtt megvárunk. Siess!- simított a vállamra Chen.
- Csak felöltözök és jövök - bólintottam.

Nem gondolkoztam sokat, mert tudtam, ha megtenném, csakhamar lebeszélném magam a dolgokról, márpedig azt nem akartam. Itt egy vissza nem térő lehetőség, és ha Taehyung nem fog válaszokat adni, akkor megkeresem őket magamnak.

Addig agyaltam, hogy máris a ház előtt találtam magam, ahol Chen és Kai Xiumin és Suho társaságában vártak rám. Odasétáltam hozzájuk és Xiumhoz bújtam, aki kitartotta felém a kezét egy nyugtató ölelésre.

- Vigyázzatok rá! - nézett Chenre szigorúan Suho.
- Megoldjátok a vámpír kérdést?- kérdezte Chen.
- Velünk el nem bánnak, utánatok menni nem tudnak, úgyhogy nagy baj csak nem lesz - mosolyodott el a hátamat simogatva Xiumin.
- Siessetek vissza! - folytatta az idegeskedést Suho.
- Nem lesz semmi baj. Vigyázunk Areumra - nyugtata Kai türelmetlenül.
- Xiumin! - fordítottam el a fejem tőlük.
- Mond, picur - hajolt közel hozzám.
- Beszélj Taehyunggal, kérlek. Tudom, hogy te képes vagy rá - pillantottam fel rá.
- Mit mondjak neki?- bólintott.
- Azt, hogy szeretem és hogy arra kérem, bízzon bennem és várjon meg - suttogtam, hogy csak ő hallja.
- Meglesz, ne aggódj! - mosolygott rám biztatóan.
- Köszönöm!- öleltem magamhoz mégegyszer megkönnyebbülve.
- Gyere, Areum! Mennünk kell!- hívott Kai.
- Menj csak, minden rendben lesz - engedett el Xiumin. Mosolyogva léptem el tőle és Suhoék közé sétáltam.
- Vedd a hátadra! - adott át egy táskát Suho.
- Mi van benne?- vettem el tőle.
- Ruhák a fiúknak és egy kis inni-, ennivaló - válaszolt.
- Ruhák?- ráncoltam a szemöldökeimet.
- Az átalakulás miatt - segített Chen.
- Ó, igaz - jutott eszembe.
- Kai fog vinni, hogy Chen tudja figyelni a terepet - informált Suho.
- Nekem rendben van - vontam vállat.
- Még szép, hogy rendben van, rólam van szó - pöffeszkedett Kai.
- Inkább csak változz át, szájhős!- lökte meg Chen szórakozottan, majd arrébb lépett és farkas alakot öltött.
- Fogadj szót a fiúknak, mert ők tudják a járást és ne csinálj hülyeséget, kérlek! - fordult velem szembe Suho.
- Nem ígérek semmit - néztem rá ártatlanul.
- Areum!- szólt rám elégedetlenül.
- Szia!- intettem gyorsan neki, majd a farkas Kai mellé futottam.
- Gyere!- segített fel a magas bundás hátára Xiumin.
- Sziasztok!- intettem nekik, mielőtt a két farkas nekilódult az erdőnek.

Sziasztok, drágák!🥰
Remélem, nem fogtok annyira nagyon utálni, hogy megint elszakítom a szerelmespárt. Ígérem, jó okkal történik minden.
Emellett meg szeretném köszönni szépen a sok kedves kommentet, még sajnos nem volt időm válaszolni jó párra, de most megpróbálom mindet megnézni!🙏💕
Legyen csodálatos hetetek így Karácsony előtt.🎄
Hamarabb jelentkezem még, mint gondolnátok!😉

 V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίrWhere stories live. Discover now