V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Tizedik vércsepp Δ

- Ne haragudj! Jól vagy?- huppant le mellém nagy lendülettel.
- Igen, minden oké- mosolyogtam.

- Kivel beszéltél?- pillanott a telefonra.
- Az otthoni barátaimmal - fordítottam le a képernyőt.
- Áh, értem. Hiányoznak, igaz?- mosolygott megértően.
- Nagyon - bólogattam. - De pénteken elutazom hozzájuk, szóval hamarosan találkozunk - avattam be, fogalmam sincs miért.
- Most pénteken?- váltott komolyra.
- Igen - bólintottam.
- Attól tartok nem fog össze jönni - rázta a fejét.
- Miért? - néztem rá meglepődve.
- Fel kell épülnöd. Namjoon megmondta, vedd úgy, kórházban vagy! Leghamarabb jövő kedden mehetsz el, akkora fogsz csak annyira meggyógyulni esetleg - vont vállat.
- De én jól vagyok - mosolyogtam idegesen.
- Nem, nem vagy! Láttad mi történt az előbb is! Ez már nem játék Areum!- szólt szigorúan.
- Már elmúlt. Nekem mennem kell!- erősködtem.
- Areum!- csattant fel.

Ijedten rezzentem össze és hátrább ültem tőle.

Sértődötten vezettem a tekintetem az ablak felé és elkezdtem bámulni az eget. Nem is mérges voltam, hanem inkább megijesztett viselkedése. Egy gyönyörű és kedves férfi, de ha arról van szó, nagyon ijesztő tud lenni. Ilyen volt ez a helyzet is.

- Megértettem - suttogtam keresztbe font karokkal.
- Areum!- közeledett felém, de én csak makacsul hátráltam. - Sajnálom! Nem akartam kiabálni. Én csak aggódom - nézett rám teljesen elveszve.

Láttam , hogy bántja őt, az ahogy velem viselkedett, ezért nem tudtam haragudni. Mégis olyan ijesztő volt, mintha egy teljesen másik ember lenne, mikor mérges. Erei kidagadtak, szeme elsötétültek, mintha tényleg tűz égne bennük. Persze lehet csak beképzelem magamnak, de akkor is ijesztő.

- Areum kérlek, ne haragudj!- nyújtotta ki felém kezét.

Mozdulatára hirtelen bevillant az új álmom,amit folyton látok éjjelente.

Taehyung alakja pedig beleolvadt abba az árnyba, aki mindig kinyújtja felém a kezét, mikor ez az álom jelenik meg. Kétség kívül ő volt az, tisztán egyezett a két alak.

Ijedten kaptam a szám elé a kezem és kiugrottam az ágyból.

- Areum?!- nézett rám meglepetten. - Azt hitted bántani akarlak?- csendült fel csalódott hangja.
- Én csak.... - motyogtam a sarokból mentségen agyalva.

- Itt a rizs süti!- rontott be Hoseok vidáman kiabálva.

Lelkesedése azonban oda fagyott mikor meglátott engem a sarokban Taehyungot pedig az ágyon kinyújtott kézzel.

Hoseok szemszöge

- Mire készültél Tae?- kérdeztem feszülten.

Látva Areumot a falnál Taehyungot pedig az ágyon kinyújtott kézzel csak fohászkodni tudtam, hogy ne az legyen a helyzet amire gondoltam.

Ha netán elvesztette a fejét és elköpött mindent, akkor nagy bajban vagyunk. S hát még Areum!

- Félre érted!- vette le a kezét, egyből megértve gyanakvásomat.
- Igen! Én csak láttam egy pókot a falon és megijedtem tőle - próbált kapaszkodni a falba fehér arccal a lány.

Hazudott. Száz százalékig biztos voltam benne.

- És hol is van az a pók?- vontam fel a szemöldökömet, mivel egy szavát se hittem el.
- Elmászott biztos - nevetett fel zavartan és vissza botorkált az ágyig.

-Megjöttünk!- zavarta meg Jimin a beszélgetést, aki mögött besereglett az egész bagázs, az emeletről meg Junkook érkezett le.

Areum még alaposan megnézte Taet, aztán sietősen elengedte testét, hogy az találkozzon a puha ágyneművel.

- Itt a süti - hagytam annyiban a dolgot és átadtam neki az ennivalót.
- Köszi! Miért nem megyünk a konyhába enni? - állt fel, de meg kellett kapaszkodnia az ágytámlában, nehogy elessen.
- Ne olyan hevesen! Alig állsz lábon!- ráztam meg a fejem kedvesen, aztán mellé léptem segíteni. - Vedd ezt fel, hűvös van! - adtam rá egy kardigánt.
- Köszi! - mosolygott zavartan.
- Gyere! - nyújtottam ki neki a karom, hogy karoljon belém támogatásképp.

Erre csak még zavartabb lett a mosolya, de azért belém karolt és elindultunk.

Apró keze jéghideg volt, még nekem is, ahogy karomra fogott. Szája picit ellilult, szeme össze- vissza cikázott. Valamin nagyon törte a fejét. Vajon azon ami Taevel történt a szobában? Lehet tényleg elszólta magát és hazudott nekünk? De akkor hogy nem hallottak a többiek semmit? Hisz Jungkook meg Yoongi itthon voltak.

- Ízlenek a sütik Areum?- üdvözölte őt úton a konyha felé Namjoon.
- Még nem kóstoltam meg. Együtt akartam mindenkivel, ha már ilyen kedvesen elszaladtatok nekem venni - lengette meg a zsacsikat és a konyha felé vezetett.

Elhúzott szájjal néztem végig a társaságon, hogy most mi tévők legyünk. Ebbe nem gondoltunk bele.

- Tessék! Pont mindenkinek van egy!- számolgatta a sütiket, hogy minden jelen lévőnek jusson egy.

- Huh, köszi, de mi ettünk, míg ti Taevel dumáltatok - mutatott magára és Yoongira Jungkook.
- Áh értem. Többiek?- fordult a maradék társaság felé.
- Diétázom - tette fel a kezét Jimin.
- Nemár! - csóválta a fejét a lány.
- Mi többiek meg ettünk kint, szóval csak te maradtál - mosolygott rá Jin.
- Aish... nem akarok egyedül enni - biggyesztette le a száját.
- Én éhes vagyok - ült le Tae az egyik tányér elé. Meglepődve néztünk rá.

Nem arról van szó, hogy valami bajunk lenne az ember kajától, de olyan semmilyen érzés , hiába eszünk belőle sosem érzünk semmit, mivel nekünk nem ad energiát. Ezért idegesítő, így nem nagyon eszünk. Tae utálta ezt az egészet a legjobban, mert emberi kaját látva, mindig rosszul érezte magát, hogy ő nem lehet ember és nem eheti meg. Mindig is az volt a legnagyobb vágya. Talán ő vetette meg a legjobban a kilétünket.

- Gyere! Van bőven kettőnknek!- bátorodott fel kis idő után Areum is.

Furcsán viselkedett Tae mellett és ez idegesített. Valami történt. Ha egyszer egyedül maradok vele, tuti ki fogom faggatni. Azért lehet el kéne mondanom legalább Namjoonak és Jinnek, hogy az öccsükkel valami nincs rendben. De biztos ők is arra gondolnának amire én, ami lehet nem is igaz. Előbb meg kell bizonyosodnom róla, aztán szólok majd.

- Jó étvágyat nektek!- lépett ki a konyhából Jimin és Jin.
- Biztos nem eszetek?- próbálkozott be Areum nálam és Jungkooknál.
- Egyetek csak- intettem és én is leléptem oldalamon a fiatalabbal.

Ott hagyva őket egyedül. Rendben lesznek?

Kint a nappaliban már gyülekeztek a többiek és , amint én is csatlakoztam, elindultunk az emelet felé. Szóval rájöttek , hogy valami van. Nem mondtam semmit, csak csendben követtem őket, nehogy a lent lévők meghalljanak.

Elfoglaltuk Namjoon szobáját, mivel az volt a legnagyobb és már el is kezdődött a kupaktanács.

- Mi történt odalent mielőtt bejöttünk Hoseok? - fordult felém Namjoon azonnal.
- Nem tudok sokkal többet mint ti - sóhajtottam. - Annyi, hogy mikor bementem Areum a falnál állt, eléggé lesápadva, Tae meg felé nyújtott kézzel ült az ágyon.
- Mi?- ráncolta a homlokát Jin.
- Gondolod, hogy sikerült lelepleznie magát? - sötétült el Namjoon szeme.
- Nem tudom- vontam vállat. - Először én is erre gondoltam, de Areum nem tart távolságot Taetől, most is együtt eszik vele, s ha tudná mi a helyzet valószínűleg nem tenné. És ha engem kérdezel nagyobb sokként érte volna szerintem, ha megtud valami ennyire nagy titkot. Túl hamar túllépett rajta, akármi is legyen az - gondolkodtam logikusan.
- Igaza van. Meg ha Taeről megtudta volna, valószínűleg rólunk is feltételezné és már itt se lenne - bólintott Jimin.
- Mellesleg bevette a béna kajás kifogásainkat is - tette hozzá Jungkook.

- Nem történt semmi veszélyes, azonban annál érdekesebb volt - jelent meg az ajtóban Yoongi.
- Láttad mi történt?- kaptam rá a fejem.
- Igen - bólintott.

Csodálatos péntek reggelt mindenkinek!🥰
Hoztam nektek a mai rész, hogy hátha egy kis lendületet tud adni nektek a mai naphoz.
Köszönöm a 600 megtekintést és a vote-okat is!
Vigyázzatok magatokra, szép hétvégét kívánok!😚❤️