Azúr Boszorkány

Fourteenth

- Végre valami amiben egyet értünk! -vigyorogtam rá erőltetetten.

~Loki szemszöge~

Hogy mi a véleményem a lányról? Amikor először láttam meg éppen úgy ütlegelt egy zsákot, mint egy őrült. Felfigyeltem a hófehér bőrére és a rövid, kék hajára. Majd mikor megfordult, megláttam a jeges szemeit. Tekintetemmel felmértem az előttem álló személyt. Nem nevezném alacsonynak, de nálam majdnem egy fejjel kisebb volt. Vékony alkatát kiemelte a rajta feszülő edzőruha. Ahogy elindult felém, telt ajkait beharapta. Mit ne mondjak, nem egy rusnya teremtés. Tetszett, hogy külseje eltér az asgardi szépségideáltól.

Nos, hát bevágódni nem sikerült nála. Gondolom megsértettem, mivel a termet dühöngve hagyta el. Kérdőn bátyám felé fordultam, aki válaszul csak beleöklözött a vállamba. Komolyan, ez az ember olyan, mint egy vadkan.

~°~°~°~°~°~

Nem indultam a midgardi keresésére. Minek? Úgy is visszajön.

Igazam is lett. Bár a megbeszéltnél később esett be a könyvtárba, de megjelent. Ez már valami! Külsején látszódott, hogy röptében öltözött át és már rohant is.

Helyet foglalt előttem és várt. Becsaptam a könyvet, amit olvastam és minden figyelmemet neki szenteltem.

~Maya szemszöge~

- Naaa... kezdjünk varázsolni! -vigyorogtam lelkesen. A Buckyval tett beszélgetés óta sokkal jobb kedvem van. Mintha feltöltött volna energiával.

- Rendben -forgatta meg a szemét. Kinyitott egy sárga mappát és átfutotta a szöveget azon az egy lapon, ami benne volt.- Szóval telekinézis, mentális manipuláció... és még számos névtelen képesség. Ez így nehéz lesz. -vakarta meg, elgondolkodva az állát.

- Mennyire tudod kezelni, bármelyiket is? -tekintett rám, már előre félve a választól.

- Semennyire. -mosolyogtam rá. Válaszul csak egy morgást kaptam.

- Próbáljuk meg először a toll reptetést, talán az a legkönnyebb.

Lerakta elém az írószert és várt. Értetlen pillantásim, közte és a penna között cikáztak. Egy nagyot sóhajtott és egy furcsa, táskaszerűségből kivett egy régi könyvet. Fellapozta és megállt egy fejezetnél. Megfordította és felém tolta a kötetet.

A telekinézis "művészetét" taglalta. Gyorsan átolvastam és feltekintettem Lokira, aki pislogás nélkül bámult. Figyelmen kívül hagyva a lélekig hatoló zöld szemeket, feltettem az első kérdésemet.

- Tehát csak rá kell gondolnom, hogy mit akarok tenni a tollal? -értetlenkedtem- Nem gondolod, hogy ez így túl egyszerűnek hangzik?

- Mondd csak, hányszor is próbáltad meg bárhogyan is a képességedet? -tette fel a kérdést, bár pontosan tudta a választ.

- Jaj, fogd be! -morogtam- Inkább téged reptetnélek ki az ablakon...

- Először valami könnyebbel kéne kezdeni. -kacsintott rám.

Megforgattam a szemem a hülyén. Igaz, tenyérbemászó, néha bunkó stílusától meglehet őrülni, de van (legalább is valahol nagyon, nagyon mélyen, biztosan van) egy kedvesebb oldala is.

Behunytam a szemem és megpróbáltam mindent kitörölni a fejemből, csak egy dologra koncentrálni.

~Külső szemszög~

Maya elképzelte, ahogyan a toll lassan felemelkedik az asztalról. Szemhéjait összeszorította, hátha így jobban fog menni neki.

A csínytevések istene szkeptikusan hátradőlt székében és várta, hogy kinevethesse a lányt. Őszintén nem hitte, hogy a különlegesség akár csak egy cseppje is fellelhető a lányban.

Le is esett az álla amikor a lány ujjai és a szemei körül kék lángocskák jelentek meg. Tekintete lejjebb vándorolt. Az írószert egy ugyan olyan kék energia burok vette körbe. Kissé instabilan hagyta el az asztallapot és szemmagasságban lebegett.

Maya kinyitotta a szemét, ezzel véget vetve a gyakorlatnak. A toll érintkezése a falappal, igen hangosra sikerült a visszhangos teremben. Kikerekedett szemekkel nézett a még mindig lefagyott istenre.

- Sikerült? -kérdezte boldogan. Majd kicsattant az örömtől.

- Ami azt illeti, igen -tért vissza Loki a valóságba.- Ha sokat gyakorlunk, akár sokkal nehezebb tárgyakat is egyszerűbben fogsz tudni reptetni. Nyitott szemmel is. -megpróbált egy biztató mosolyt, de inkább hasonlított egy vicsorra.

Most, hogy látta Maya mire képes, minél többet akart róla megtudni. Érdekelte, miképpen jutott hozzá egy ilyen kiváltsághoz.

Kinyílt az ajtó és Thor lépett be rajta. Maya szinte a széket feldöntve pattant fel. Ugrálva megközelítette és boldogan elújságolta a történteket.

- Thor! Sikerült lebegtetnem egy tollat!!! És direkt. -tette hozzá, mivel eddig ehhez nem volt túl sok szerencséje.

- Láttam a kamerákon át. Nagyon ügyes vagy! -válaszolta büszkén.

- Kamerák?

- Csak nem gondoltad, hogy felügyelet nélkül vele hagyunk? -fejével a testvére felé bökött- Én és Bucky barátom őrködtünk a szomszéd szobából.

- Tényleg, volt vele valami probléma? -vette suttogóra a hangot.

Loki a székben ücsörögve még így is teljesen jól hallotta fivére szavait, de már megszokta, hogy New York óta mindig felügyelik.

- A leereszkedő stílusán kívül semmi. -mosolygott Maya- Viszont most megyek. Ezt a hírt szét kell kürtölni. Sziasztok! -boldogan kiugrált a folyosóra és elindult, először Tonyhoz, a laborba.

- Ez a lány bolond -mondta Loki egy halvány mosoly kíséretében. Leginkább csak magának.

Thor csak hallgatott. Amíg Buckyval "őrködött" megtudta a katona érzelmeit. És kétség kívül örült neki. Nem akarta, hogy testvére bármibe is belezavarjon.

Csak csöndben vissza vezette őt a szobájába. Ez inkább csak tiszteletbeli megnevezés volt. Loki egy katonákkal őrzött, bombabiztos helyen volt elszállásolva.

Miután öccsétől elköszönt, rögtön Buck keresésére indult. Tudnia kell a csínytevőről.

○●○●○●○
Bucky vagy Loki?