Azúr Boszorkány

Second

Semmi stressz, csak a kellemes lebegés.

Miután magamhoz tértem egy új szobában találtam magam. Tágas és világos volt. Tele hatalmas ablakokkal, a legmodernebb eszközökkel, és bútorokkal. Mintha egy lakberendezési kalauzból húzták volna ki. A szobából kettő ajtó nyílt. Gondolom az egyik a kijárat.
Fel is tápászkodtam volna, amikor észre vettem, hogy a kezeim a kórházi ágy két széléhez vannak szíjazva. Bepánikoltam... már megint. Ez a nap ilyen.
A karomból csövek lógtak ki és az ágy mellett lévő szekrényen volt pár fiola... a véremmel? Mi? Az agyrázkódást tudtommal vérvétel nélkül is meg lehet állapítani.
Nagyjából negyed óra múlva nyílt az egyik ajtó. Egy a negyvenes éveiben járható, barna hajú és szakállú férfi lépett be, pirosas lencséjű szemüvegben.
- Á, szóval felébredtél... ideje volt. - szólalt meg.
- Ki maga, hol vagyok, az az én vérem és mégis miért vagyok kikötözve? - zúdítottam rá mindent ami éppen eszembe jutott.
- Hó, jó sok kérdés így egyszerre. Ígérem mindre választ fogsz kapni, de először is kérlek rakd le azt az éjjeli lámpát. - emelte fel megadóan mind két kezét.
Oldalra kaptam a fejem az említett tárgy felé.
- Ezt nem kellett volna látnia...- mondtam, még mindig a levegőben lévő lámpát nézve.
- Már késő. Egész Amerika látta mit tud... bár Európában is igen felkapott.
- Tessék? - néztem rá értetlenül.
- Kérlek ne tegezz. Csak öregnek érzem magam tőle. És mint látod a fénykoromban járok. - kezdte el fényezni önmagát.
- Nem válaszolt... -ál a kérdésemre! - emeltem meg a hangom, hogy visszazökkenjen a gondolom saját magán gondolkodásból.
- Bocs. Úgy értettem, az internet egyik legfelkapottabb videója most kivételesen nem egy "aranyos" kismacskáról szól. - rajzolt idézőjeleket a levegőbe.
- A lényeget!
- Jó, jó!- mentegetőzött- A kis könyvtári akciódat több millió ember látta.
Az egész testemből kiment az erő. Csak a hangos dobogást hallottam a fülemben.
- Most mi lesz? - kérdeztem már szinte suttogva.
- Beveszünk a Bosszúállókhoz! - jelentette ki ünnepélyesen.