Azúr Boszorkány

Fourth

- Kössz... -suttogtam inkább már csak magamnak.

A falon elhelyezkedő óra kattogását számolva próbáltam meg elütni az időt. Nagyon fárasztó arra várni, amit nem is tudsz, hogy mi. Próbáltam fülelni, hátha beszélgetés foszlányokat hallok meg oda kintről, de semmi.
Idegesen hátradöntöttem a fejem. A hófehér plafont vizslatva elgondolkodtam a jövőmön. Én képtelen vagyok a harcra. Még vitatkozni sem szoktam. Talán legutóbb, mikor alsóban elvett tőlem egy müzli szeletet egy nálam idősebb diák. Akkor is alulmaradtam...
A gondolat menetemet a kilincs kattanása törte meg.
A szemüveges, göndör (kissé már ősz) hajú férfi bátortalanul sétált be a szobába. Megált az ágy végében majd ujjait tördelve rám nézett.
- Üdv, Bruce Banner vagyok...- a mondandóját nem sikerült befejeznie, mivel kíváncsian közbe vágtam.
- Maga a nagy zöld szörny? Ha jól emlékszem... Hulk? - döntöttem kissé oldalra a fejem.
- Nos... -köszörülte meg a torkát- mondhatni, de jobb szeretem kihagyni az önéletrajzomból- nevette el magát kínjában.
- Bocsánat. Mit is akart mondani?
- Azért jöttem, hogy feltegyek pár rutin kérdést.
- Az egészségemről?-értetlenkedtem.
- Többek között arról is, igen.- válaszolt egy kis habozás után.
- Rendben.
- Szóval... az alap információk megvannak... kor, iskoláid, munkahelyed... amiket az aktádban találtunk.- motyogta egy dossziét lapozgatva.
- Hát ez remek! Véletlen nem tudják az első hörcsögöm nevét?- kérdeztem, bár számítottam a válaszra.
- Ami azt illeti, de. Pufi. A S.H.I.E.L.D. jól végzi a munkáját.
- Kitüntetést nekik!- horkantottam hitetlenkedve. Ilyen nincs! Ezek mindenkit lefigyelnek?!
- Na! Első kérdés! Van-e tapasztalatod bármilyen küzdő sportban?- nézett fel rám.
- Csak ha számít, hogy a lánymosdóban többször is megvertek.- vontam vállat.
- Tehát nem...- írogatott a papírjára.
Még vagy órákig kérdezgetett lehetetlennél-lehetetlenebb dolgokat. Honnan a francból tudnék repülőt vezetni?! Miután megunta, hogy szinte mindenre, nem a válaszom (mert miért is lenne pisztollyal tapasztalatom?) felállt megköszönte az együttműködésem és kiment.
Tényleg hihetetlen. Ez nem én vagyok. Mintha csak álom lenne. Hamarosan felkelek és élem tovább a szürke mindennapjaimat... de nem így lett...

●○●○●○●
Sziasztok!
Kis kihagyás után újra hoztam egy részt! ♡
Unalmas lett... de na! Ilyen is kell, hogy beinduljanak a történések.
Szerintetek van értelme folytatni, szeretnétek folytatást?