Azúr Boszorkány

Fifth

Hamarosan felkelek és élem tovább a szürke mindennapjaimat... de nem így lett...

Lassan egy hete lehetek a Toronyban. Pár napja levették a kezemről a szíjakat is, de a szobát egyenlőre még nem hagyhattam el. Starkkal és Bannerrel nem találkoztam azóta, hogy beszéltem velük. Csupán orvosok járkáltak be hozzám, szerintem feleslegesen. A képességemet nem nagyon tudják kimutatni a gépek. Az érdekes, hogy nem is kérdeztek ki erről az egy dologról, pedig már minden mást tudnak rólam...
Már tényleg nem bírom a bezártságot. Egész nap csak ülök és bámulom New Yorkot az ablakból. Már többször is megfordult a szökés gondolata a fejemben, de nincs hozzá elég bátorságom. Ki tudja mennyi biztonsági rendszert és ügynököt kéne kijátszanom.
Este zihálva riadtam fel az álmomból. Mióta itt vagyok ez rendszeres. A tudatlanság az agyamra ment. Egy dolog fogalmazódott meg bennem; El kell innen tűnnöm!
A kilincset megrángatva tudatosult bennem, hogy most is zárva van, ezért belerúgtam az ajtóba (ch, persze, az majd segít... mit is gondoltam?). Még csak meg se rezdült.
Lassan megfordultam és az ablakot elemezve támadt egy ötletem. Egyszer már sikerült repülnöm... bár igaz, nem önszántamból. Kinézve a Nagy Alma esti fényeire, kissé megborzongtam a magasságtól, de egyszer élünk!
A szoba végébe hátráltam, majd lendületből neki futottam az üvegnek. Pár szilánk felsértette a bőröm, de az adrenalin ami a fülemben dobogott, elvonta a figyelmem.
Zuhantam a beton felé. Próbáltam előhívni az erőmet, de semmi. Nagyon bepánikoltam. Vészesen közelítettem a talajhoz. Szemeimet és ajkam összepréselve vártam a becsapódást, ami nem jött el. Kinyitottam a szemem és körbenézve láttam, hogy egy kék felhőn fekszek a járdán. A képességem megvédett.
Lekászálódtam, és amint a remegő lábaim elérték a talajt nekiiramodtam. Hogy hova? Én sem tudtam, csak minél messzebb.
A lakásomba nem mehetek. Rögtön ott keresnének. A bolt is kizárva. Pénz és iratok hiányában, csak céltalanul futottam minél távolabb a Bosszúállóktól.
Hajnalodott mikor már csak gyors lépéssel elértem egy vonatállomást. A talált cuccok között kotortam egy nálam kétszer nagyobb pulcsit és egy napszemüveget magamnak. Az arcom eltakarva fellógtam egy vonatra és egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében leültem.
Ideje új életet kezdeni.