Azúr Boszorkány

Seventeenth

- Mondd csak! Hallottál már a Hydráról?

~Maya szemszöge~

Tony kérdésére csak egy értetlen arckifejezéssel tudtam szolgálni. Bár ismerősen csengett a szó, mégsem tudtam semmihez sem kötni.

- Oké... -túrt bele a milliárdos a hajába- mindenki hozzon magának valami innivalót mert ez hosszú lesz. -kínjában elnevette magát. Valami nem stimmelt. Mindenki kerülte a tekintetem. Még Bucky is a fotel szélét birizgálta.- Hát jó, akkor majd én -indult meg a konyha felé- Maya mit kérsz?

- Egy pohár vizet? -nem tudom, hogy kérdeztem vagy kijelentettem-e. Az egész helyzet nagyon abszurd volt.

- Vagy inkább valami erősebbet kéne -dünnyögte.

- Elég lesz! -felemésztett a tudatlanság- Korán reggel óta talpon vagyok! Nat már el is vert párszor. -böktem a halványan elmosolyodó vörös felé- Aztán Lokival kellett egy levegőt szívnom. Ha ez nem lenne elég, Buckyt és engem ezek után majdnem kinyírtak! Erre idehívtok, hogy beavassatok valamibe -ujjaimmal macskakörmöket rajzoltam a levegőbe- de csak mindenki kínosan nézi a másikat és vár. -tártam szét a karjaim- Elég lesz, vagy ne csak az elmúlt HUSZONNÉGY óráról beszéljek?! -hátradőltem és várakozóan tekintettem a csapatra. Sikerült meglepnem őket a kiborulásommal.

- Jól van kölyök, de kapaszkodj meg! -vont vállat Stark- Kapitány, kezded te?

- Persze... -dőlt előre Steve az ülőhelyzetből- Nos, a Hydra a világ egyik legnagyobb szervezete. A lényeg, hogy több ezer katona és ügynök dolgozik azon, hogy világuralomra törjenek, de eddig ezt sikerült visszavernünk. -vázolta fel nekem.

- Oké... és nekem mi közöm ehhez a rögtönzött töri órához? -őszintén nem értettem ez miért ennyire fontos, hogy ekkora közönség kell hozzá.

A helyiségben kínos csend támadt. Mindenki kérdőn tekintett a másikra csak engem kerülve. Azon tanakodtak, hogy ki mondja el. Semmi jóra nem számíthattam. Bucky bátorítóan rákulcsolt és megszorította a kezemet. Na itt öntött el a pánik. Mi közöm van nekem a Hydrához?

- Az ég szerelmére, valaki szólaljon már meg! -könyörögve fordultam körbe és végül Tonynál állapodtam meg.

- Hát jó... -vett egy nagy lélegzetet- nem 100%-ig biztos, de több forrásból is alátámasztható, hogy az erődet a Hydra kísérletezte ki. -teljesen lefagytam, bár szörnyű volt ezt hallani mégis minél többet akartam tudni. Összerakni a múltam darabkáit.- Úgy fest kisgyerekkorodban pont náluk volt a Tesseract, ami egy korlátlan energiát sugárzó kocka, és gyerekekből próbáltak előállítani szuper katonákat mindenféle szérum és sugárzás segítségével. -ennél a résznél Pietro felé biccentett aki át is vette a szót.

- Engem is elkaptak Szokóviában jó pár éve és kísérleteztek rajtam. Körülbelül tíz gyereket gyűjthettek össze. -miközben beszélt folyton az emlékeiben kutatott a fehér hajú srác- Nekem a sokszorosára nőtt az anyagcserém és hát... gyors lettem. Úgy tudtam rajtam kívül egyik gyerek sem élte túl. Csak én maradtam és az évek alatt kiképeztek, de szerencsémre kimentettek onnan. -hálásan nézett körbe a Bosszúállókon.

- Én ezt nem értem -értetlenkedtem- nem rémlik, hogy én valaha is jártam volna Szokóviában... bár az életem első jó pár évére sem emlékszem... -na itt döbbentem le igazán- Ugye nem?

- Nem tudjuk biztosra amíg Tonynak nem sikerül feltörnie a Hydra rendszerét. Mióta itt vagy azon ügyködik -magyarázta Steve.

- De már majdnem sikerült! -mentegetőzött.

A sok információ ahogy keringett a fejemben, úgy éreztem kiakarnak törni onnan. Nem tudtam feldolgozni ennyi mindent. Az utóbbi időben mély vízbe dobtam az elmém. Pár órával ezelőtt még (mint összeállt a kép) a Hydra el akart kapni, most meg mint kiderült én is egy vagyok közülük.

- Bocsássatok meg, d-de most inkább visszamegyek a szobámba. -hangom helyenként megremegett. Felállva megértő és néhol aggodó tekintetekkel találtam magam szembe. Csak Buck pattant fel készségesen mellőlem, hogy felkísérjen. Ránéztem és lassan megráztam a fejem.

- Köszönöm, de most inkább egyedül lennék. -néztem rá kérlelően.

Láttam rajta a habozást. Végül válasz nélkül indultam el a liftek felé. Hátra sem nézve, még hallottam a Kapitány szavait a barátja felé;

- Most hagyd, kell neki egy kis idő.

Hát ehhez nem kis idő fog kelleni... Megtudni magadról egy olyan infót ami nem is tudom... új értelmet ad az egész addigi életednek... nagyszerű.

Fáradtan rogytam le az ágyamra. Nem akartam már mást csak az álmok világában megnyugvásra lelni... és akár ott is maradni.

~°~°~°~°~°~

Mostanában semmi sem úgy alakul, mint ahogy én azt tervezném. Nem sokkal azután, hogy sikerült elaludnom, zihálva keltem fel. A gondolatok álmomban sem hagytak nyugton. Rosszabbnál rosszabb képek villantak be. Csomó ismeretlen helyről és emberről. A Buckyval való menekülésem pillanatait felismertem, de csomó, számomra ismeretlen is akadt. Orvosi köpenyes alakok, tűk, szürke kórtermek és kiáltások.

Kislattyogtam a fürdőbe és alaposan megmostam hideg vízzel az arcomat. Felemelkedve a tükörben egy idegennel néztem szembe. Haja kócosan, az ég felé meredt, szemei vörösen bedagadva gubbasztottak a kék táskák felett és a bőre halálsápadtan virított. Borzasztóan néztem ki.

Beletörődve, hogy idén sem én leszek Amerika Szépe, leültem a teraszomra és körbenéztem a városban. Bár az idő késő éjszaka járt, az utcán mégis nyüzsögtek az emberek.

Szememet behunytam és élveztem ahogyan a lágy szellő simogatja a meggyötört arcomat. Nem kertelek, pocsékul éreztem magam. Újból felálltam és a korlátot megközelítve szemeztem a járdával. Minden annyival könnyebb lenne, de nem tehetem meg. A torony nagyja azzal van elfoglalva napok óta, hogy nekem segítsenek. Tony is már napok óta nem alszik. Nem tehetem meg, főleg nem velük. Küzdenem kell!

Elszántan sétáltam vissza az ágyamhoz és felkaptam egy köntöst és a konyha felé vettem az irányt. Mindent bele fogok adni, hogy aktív tagja legyek a csapatnak. Tervem szerint elindultam egy kávéért és utána az edzőterembe látogattam volna el.

Viszont megérkezve az úti célomhoz, konstatáltam, hogy nem vagyok egyedül.

●○●○●○●○●
100 votes!!! ♡♡♡

Menni fog mind ezek után Mayanak a beilleszkedés?