Azúr Boszorkány

Thirtieth

- Maya, amikor Wakandában voltunk és visszahozták az emlékeidet, mind annak már majdnem egy hónapja. -sokkolt le teljesen Barnes.

~Maya szemszöge~

A "cellában" megfagyott a levegő. A fiúk csendben várták a reakciómat, amire még várhattak is egy darabig. Megpróbáltam visszapörgetni a rossz álomnak tűnő emlékképeket, hátha az helyre zökkent. Egyszerűen nem akartam felfogni, hogy ez a valóság. Az a sok szenvedő arc és egy ördögi kacaj... még szorosabban hunytam be a szememet, hátha egy személyt is tudok párosítani a hanghoz.

Villámként csapott belém a felismerés. Szemhéjaimat felnyitottam, de szigorúan lefelé néztem. Nem akartam a sajnálkozó vagy éppen a dühös tekintettel találkozni.

- Hol van Loki? -suttogtam az ágyról lelógatott lábaimat bámulva. Tony ideges krákogására egyből megbántam a kérdésemet. Nem kell hozzá zseninek lennem, hogy rájöjjek, most nem kifejezetten kedvel.

- Jó lenne ha ezt Te mesélnéd el nekünk. -na itt már felé fordítottam a fejemet. Egy elég lenéző szempárral találtam magam szemben. Pislogás nélkül meredt rám és várta a válaszomat.

- Így semmire sem fogunk jutni. -állt fel mellőlem sóhajtva Bucky. Gondolkodva kezdett el sétálgatni az ágy előtt. Tekintetemmel folyamatosan követtem őt és láttam, hogy a milliárdos még mindig gyanakodva fürkészik engem. Kezeit szorosan maga előtt összefonta és kicsit sem volt barátságos a testbeszéde.

- Szerintem jogos a kérdésem, hogy miért ölt embereket a kecske szarvúval. -van egy olyan érzésem, hogy ha szemmel lehetne pusztítani már az egész toronnyal együtt robbantam volna fel.

- Stark! Hadd beszéljek én! -szúrta oda Bucky az állapotomat látva.

- Én tényleg nem értem mi történt. -motyogtam, ezzel elnyerve a figyelmüket- senkinek sem tudnék ártani. -fülemben forróságnak éreztem az egyre nagyobb lüktetést. Még Tony "pedig megtetted" mondatát sikerült kivennem, de azt is, mintha akváriumban lenne a fejem. Tenyereimet a füleimre tapasztottam és már csak a dobogást hallottam.

Buck két lépéssel átszelte termet és leguggolt elém. Kezeit a térdeimre helyezte és óvatosan megszorította azokat, hogy ráfigyeljek.

- Csak arra kérlek, hogy mondd el amit tudsz. -szemei nyugodtságot és aggódást tükröztek- Rendben? -válaszul csak bólintottam egyet.

Ahogyan próbáltam visszaemlékezni a wakandai eseményre, egyből kezdte átvenni rajtam az uralmat a pánikroham. Viszont Barnes nyugtatólag körözni kezdett ujjaival a lábamon.

Vettem egy nagy levegőt és összeszedtem magamat.

- Kifejezetten a béka segge alatt voltam miután visszahozták az emlékeimet. Akkor eszembe jutott, hogy valamiről szerettél volna velem beszélni, így át akartam menni hozzád. Véletlenül Loki szobájába nyitottam be -éreztem ahogyan Bucky izmai megfeszültek és nem is akarnak elernyedni- és mikor beljebb mentem be is csukta mögöttem az ajtót. -ennél a résznél már Tony érdeklődését is felkeltettem. leengedte kezeit teste mellé és egy lépéssel közelebb lépett hozzánk.- A falhoz szorított és azt hiszem mintha oroszul beszélt volna hozzám. -ennél a mondatomnál mindkét férfi lefagyott és ezen a folytatás sem segített- Soha életemben nem tanultam azt a nyelvet, de mindent értettem. Összefüggéstelen szavakat mondott és rettenetesen elkezdett fájni a fejem. És ez után csak minimális részletekre emlékszem.

Értetlenül kapkodtam a fejem köztük, de nem kaptam semmi reakciót. Bucky levette a kezei rólam és gyorsan felegyenesedett. Összenézett Starkkal majd elhagyta a helyiséget. Tony is idegesen felém fordult.