Azúr Boszorkány

Sixteenth

- Soha többet ki sem fogok mozdulni onnan -motyogtam.

~Külső szemszög~

Bucky gondterhelten lépett ki a lány szobájából. Bár meggyőződött róla, hogy le fog pihenni, mégis aggódott érte.

Haragudott. Önmagát hibáztatta a történtekért. Ha nem engedi kilépni a toronyból most Maya nem bámulna sokkosan a semmibe.

Hirtelen felindulásból Tonyhoz rohant és bevágta a labor ajtaját. A milliárdos támadó állásba vágta magát, majd felmérve "támadóját" lenyugodva visszafordult a gépeihez. Még mindig a Hydra rendszerét próbálta meghekkelni. Nem gondolta, hogy ennyire kifog rajta.

- Mit tehetek érted Télapó? -kérdezte monoton hangon a katonát.

- Mayaról lenne szó. -vakarta meg a tarkóját, figyelmen kívül hagyva új becenevét. Nem tudta hogyan kezdjen bele.

- Ami azt illeti, én is éppen miatta vagyok itt. -bökött a képernyőkre. Szemeit sötét karikák éktelenítették. Látszott az alvás hiánya az állapotán.

- Tony, figyelj! Ma elvittem őt a lakásába és megtámadtak minket...

- Hogy mit csináltál?! -vágott közbe a playboy- Nem meg mondtam mindenkinek, hogy amíg nem 100%-ig biztonságos, addig nem mehet ki?! Több évtizedig voltál a Hydra fogja. Nem gondoltam volna, hogy pont te juttatnád hozzájuk!

- Elég! Visszahoztam! Nem halt meg és nem is kapták el! Csak azt akartam volna mondani, hogy tudathatnánk vele, kik az üldözői. -tárta szét idegesen a karjait Buck.

- Ugyan minek? Ha valaki -nézett szúrósan a fémkarúra- nem viszi ki a biztonságot nyújtó épületből, úgysem találkozik velük. -rántott vállat.

- Szerintem joga van tudni, hogy kik akarják megölni. -Bucky állta a gyilkos tekintetet- Tulajdonképen retteg, de nem tudja mitől. Nem segítene ha tudná?

- Hm lehet igazad van... -tettetett gondolkodást Tony- Biztos megnyugtatná a tudat, hogy a Hydra, a világ egyik legnagyobb gyilkos szervezete elakarja kapni. És várjál csak, miért is? Mert valószínűleg ők kísérletezték ki! -ingerülten meredt egymásra a két férfi.

A farkasszemezést a helyiségbe belépő Kapitány zavarta meg. Éppen a folyosón baktatott mikor meghallotta az ordibálást. Értetlenül nézte az ajtóból a barátait. Végül sikerült megtörnie a csendet.

- Ö... -tarkóját vakargatva kereste a szavakat. Tudta, hogy Buck és Stark nem éppen puszipajtások, de eddig nem volt köztük konfliktus. Próbálták elkerülni egymást.- Mi történik itt?

- A kis barátod -itt rámutatott a fémkarúra- esti mesét szeretne mondani Mayanak a Hydráról. -"köpte be".

- Igenis elmondhatnánk neki amit tudunk. A Hydra, a Tesseract. Fogalma sincs semmiről ami körülötte zajlik, mert senki sem avatja be! -méltatlankodott Bucky.

Steve nem tudott egyiküknek sem igazat adni. Legutóbb megtudta legjobb barátja érzelmeit a lány iránt és bár egy része egyetértett vele, nem tudott volna elfogultság nélkül dönteni.

- Hívjuk össze a csapatot és szavazzuk meg. -ezt a változatot tartotta a legigazságosabbnak.

- Nagyszerű... Mirelit Kapitány ahol csak jár, boldogságot és igazságot oszt mindenkinek... -morogta Tony egy kis affektálás kíséretében, de már megindult a tárgyaló felé.

~°~°~°~°~°~

Az egyöntetű szavazás eredménye alapján Bucky elindult a lányért. Megállapodtak, hogy beavatják Mayat. Mégis csak az ő múltjáról és jelenéről volt szó. A terv szerint a nappaliban találkoznak mindannyian.

Belépve a szobába a katona kissé megrökönyödött. A lány ugyanabban a pózban bámult a semmibe. Abban a pillanatban az sem volt biztos, hogy Bucky távozása óta pislogott-e.

~Maya szemszöge~

Az ágyamon ülve folyamatosan újra pörgettem magamban a támadást és menekülést. Dühített, hogy lefagytam és egyben rettegtem is. Állandóan azon járt az agyam, hogy mi lett volna, ha egyedül megyek, ha nincs aki megmentsen, ha netán elkapnak. Túl sok a ha... Rájöttem, hogy ilyen esetekben használhatatlan vagyok. Hopp egy stresszhelyzet és én már egyből leblokkolok.

Sajgó, kiszáradt szemeimet durván megdörzsöltem és visszarángattam magam a valóságba. Észrevettem egy alakot ülni az ágyam végében és sikítozva hozzávágtam a párnámat. Az erőm aktiválódott és felé tartott kezeim kéken izzottak. A férfi felpattant a matracról és a párnát maga elé tartva hátrált.

Az elmém kitisztult és levegő után kapkodva. Hátradőltem a falnak. A kék köd szertefoszlott és a szívdobogásom is kezdett visszamenni a normális tempóba.

- Bocsáss meg Bucky! Csak nagyon megijesztettél. -néztem mélyen a kék íriszeibe- Tényleg nagyon sajnálom. Nem tudom mi van velem...

- Semmi gond. -legyintett és visszaült mellém- Gondolhattam volna, hogy nem vettél észre. Szerintem az elmúlt egy órában nem is pislogtál. -mosolyodott el halványan.

- Viszont most velem kell jönnöd a nappaliba! Be akarunk avatni a történésekbe. -felém nyújtotta a kezét, hogy felrántson az ágyról és én gondolkodás nélkül belecsaptam. A tenyerében szinte eltűnt az enyém ahogy összekulcsolta ujjainkat. Kissé elpirultam és inkább a földet kezdtem el pásztázni.

Leérve a nappaliba a Bosszúállók már ott ültek a kanapékon. Mikor beléptünk Steve hatalmas vigyorra húzta a száját a kezeink láttán, ezzel kivillantva tökéletes fogsorát. Az arcom már a paradicsom árnyalataiban díszeleghetett. Közelebb érve hozzájuk helyet foglaltam egy fotelben aminek a karfájára Bucky telepedett le.

Szinte megszakadt a szívem mikor érintése elhagyta a bőrömet, de csak érdeklődve a többiek felé néztem és Tonyn állapodott meg a tekintetem, aki torok köszörülve felállt.

Nem tudtam, hogy már csak a következő, szinte ártalmatlan kérdése is hogy fel fogja forgatni a már eddig is száznyolcvan fokot vett életem.

- Mondd csak! Hallottál már a Hydráról?

○●○●○●○●○●○
Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien olvassátok az én kis amatőr, a túlzott fanatizmusomból származó történetet. 1K te jó ég!
Ezt egész nap bírnám! ;)

Szerinted hogy fog reagálni Maya a kiderült múltjára?