Azúr Boszorkány

Twenty-sixth

Mire Steve és Shuri beértek a szobába a sikítozás miatt, már csak a vállamon sírva elaludt lányt találták meg a karjaimban.

~Maya szemszöge~

Mindenre emlékeztem. Sokkal többre is, mint szerettem volna.

Mikor felébredtem, egyedül találtam magam az ágyamban. Felültem és hátamat a falnak vetettem. Úgy éreztem üvölteni és bőgni tudnék a mardosó fájdalomtól, de nem volt hozzá energiám. Azt hittem átok amiért nem emlékszem, de utólag sokkal inkább áldásnak tűnt.

Magam elé meredve bámultam az ágynemű gyűrődéseit. Eszembe jutott Bucky, ahogyan tegnap itt ült velem és beszélni szeretett volna... rólunk.

A fejembe nyilalló kín véget vetett a gondolatomnak. Megint a sötét föld alatti folyosókat láttam magam előtt. Sikításoktól visszhangzott a tér. Az én sikításomtól.

Dühösen megráztam a fejemet, hogy kitisztuljon a látásom. Újra a wakandai szoba volt körülöttem. Már elegem volt a bevillanó képekből, érzésekből. Feltápászkodtam és imbolyogva kiléptem az ajtón. Bármit megtettem volna, hogy lefoglaljam a figyelmem és megszűnjön a fejfájás.

A gondolataim nehézkesen pörgettem magamban. Abban biztos voltam, hogy Bucky és Loki között van a szobám. De vajon melyikben lehet Buck?

Hasraütésszerűen benyitottam a bal oldalamon lévő ajtón. Beléptem az enyémmel teljesen megegyező helyiségbe. Senkit sem vettem észre. Az ágy érintetlen volt, a fürdő ajtaja tárva-nyitva. Közelebb lépkedtem a szoba közepéhez. Semmi jel nem utalt arra, hogy bárki tartózkodott volna itt.

A hátam mögött kattant a zár. Összerezdülve fordultam meg és Lokival találtam szemben magam. Merőben furcsa látványt nyújtott "midgárdi öltözetben". Egy fekete melegítő volt rajta egy szintén fekete pólóval. A felsője megfeszült a testén, így kiemelve a kidolgozott izmait. Akaratlanul is nagyot nyeltem.

- Tetszik amit látsz? -vigyorgott önelégülten. Az arcomból lassan dokumentum filmet lehetne készíteni... A vörös ötven árnyalata...

- Kérlek kiengednél? -szólaltam meg halkan. Loki mellett egyre jobban feszengve érzem magam. Nem tudom hová tenni a folytonos célozgatásait.

- Ami azt illeti -egyik kezét gondolkozólag az állára vezette- nem. -döbbent arckifejezésemet látva, gyorsan folytatta- Egy parányit utánanéztem a Hydranak és kifejezetten tetszetős dolgokat találtam.

- Loki hogyan néztél utána?! -az ijedtség és a düh kezdte átvenni rajtam az uralmát. Az isten kiélvezve a helyzetet hatásszünetet tartott.- Loki!

- Az lényegtelen. -legyintett hanyagul- A szervezet igencsak értett a tudatbefolyásoláshoz, ez tetszik nekem. -csettintett a nyelvével.

- Most azonnal engedj ki! -a szemem és a kezeim körül megjelent a már ismerős energia mező. Ezáltal én is felbátorodtam és közelebb léptem a férfihez.- Nem mondom még egyszer! -sziszegtem a fogaim közt.

- Jobbat mondok! -kacsintott rám. Elkapta mindkét csuklómat és fordítva a helyzetünkön, háttal a falnak nyomott.

Kihasználta a döbbenetemet és a fülemhez hajolt és belesúgott.

- Борьба /harc/, убийство /ölés/ -bár oroszul beszélt hozzám, mégis minden szavát értettem. A fejembe elviselhetetlen fájdalom költözött. Ha nem vagyok a falhoz szorítva, biztosan ott estem volna össze. Szenvedés közben már nem is érzékeltem a külvilágot, csak sikoltozni tudtam- водка /vodka/, служба /szolgálat/, грузовой вагон /tehervagon/.

~°~°~°~°~°~°~°~

- Солдат? /Katona?/ -lépett elém egy hosszú, fekete hajú férfi.

- Я жду заказ. /Várom a parancsot./ - A férfi széles vigyorra húzta a száját és szemeiben bosszú csillant.

~Külső szemszög~

Bucky a sikoltozást hallva kirontott a szobájából és Maya-éba rohant. Tudta, hogy nem kellett volna egyedül hagynia, de tegnap Steve konkrétan elráncigálta a lánytól.

Viszont belépve az ajtón, csak az összegyűrt takarót találta. Tovább hallgatózott, hátha észrevesz valami árulkodó jelet, de néma csend lett.

Idegesen Shurihoz sietett, aki bátyja társaságában a laborban tartózkodott.

- Maya eltűnt, de valahonnan a sikoltását hallottam. -kiabálta a testvérpárnak, mikor még be sem ért a helyiségbe.

A fiatal lány már indult is volna a monitorokhoz, de ekkor beindult a riasztó rendszer. Az egész palotában piros lámpák villogó fénye és az idegesítő berregés uralkodott. Az összes képernyő elsötétedett és feladta a szolgálatot.

~°~°~°~°~°~°~°~

A Viharisten, amint beindult a jelző, máris az öccsére gyanakodott. Nem tudott róla, hogy Stark, Shuri és már Banner is a meghalt rendszert próbálja újraindítani sikertelenül vagy, hogy Maya eltűnt és Bucky, Pietro, Natasha és az egész királyi testőrség őt keresi.

Nem, Thor csak céltudatosan elindult a quinjet felé. Pont elcsípte ahogyan a teljes láthatatlanságból előtűnik Maya és Loki. A lányt bár egyáltalán nem ismerte, de feltűnt neki, hogy nem önmaga. A szeme ködös volt, az arcáról eltűnt mindenféle emberi érzelem és a férfi megdöbbenésére, teljes szakértelemmel használta a képességeit és professzionális módon kezdte el kezelni a jármű műszerfalát.

Megrázva magát, sebesen a repülőben termett és testvérére vetette magát. Térdét öccse mellkasára nyomta is dühösen nézett vele farkasszemet.

- Mit tettél? -üvöltötte. Wakanda kék egét eszméletlen gyorsasággal terítették be a viharfelhők. Thor haragját a meg-meg dörrenő mennybolt nyomatékosította.

- Én? -nevetett fel Loki nehézkesen a levegő hiánytól- Ugyan, még semmit.

A Mennydörgés istene már nyújtotta volna a kezét a Mjölnirért, de testét azúrkék fény vette körbe és nem tudott megmozdulni. Az irányító fülke felé nézett ahol Maya a szintén kéken fénylő kezeit Thor irányába tartotta, így blokkolva a férfit.

- Ne is próbálkozz! -sziszegte a lány és egy egyszerű kézmozdulattal kirepítette a szőkét a quinjet légteréből és nekicsapta a palota oldalának.

A Bosszúállók egy része kirohant az épületből. Az időközben helyreállított rendszert figyelték és a kamera felvételeken pont láthatták barátjuk tíz pontos suhanását.

A viharos égbolt felé kapva a fejüket még éppen hogy csak, de láthatták ahogyan a repülő elhagyja Wakanda légterét. Már nem tehettek ellene semmit. Túl nagy hátrányból indultak volna.

Steve segített Thornak feltápászkodni és támaszt nyújtva neki elindultak befelé. Mindenki le volt sokkolódva. Így utólag már senki sem támogatta az emlék "visszahozós" ötletet.

- Ki fogja elmondani a fél karú Jézusnak? -húzta el a száját Tony a még mindig bent bolyongó Buckyra utalva.

- Valami azt súgja, ha ezt meghallja megint le kell majd hűteni egy kis időre. -próbálta oldani Clint a feszültséget, de az csak még nagyobb lett, ugyanis Bucky a palota bejáratában állt.

- Megölöm azt a nyikhajt. -indult el a repülők felé.

Egyszerre hárman is ráugrották és visszafogták a férfit. Ekkor Steve átvette a legjobb barátját és céltudatosan megszólalt.

- Kitalálunk egy tervet!

●○●○●○●○●○●