Azúr Boszorkány

Eleventh

- Készülj Jarvis, szükségem lesz rád! -és ezzel kiviharzott a teremből.

~Maya szemszöge~

A többnyire haszontalan kihallgatásom után átvittek egy szobába. Tulajdonképpen ugyan abba ahonnan kiugrottam. Most nem kötöztek le, csak annyit mondtak várjak. Igazából az már jól is megy. Oda sétáltam az ablakhoz (elég újnak tűnt) és lenéztem az utcára. Nyüzsgő tömegek, forgalmi dugók... egyszóval nagyvárosi élet. A tenyeremet ráhelyeztem az üvegre. Ijedten ugrottam hátra mert enyhén megrázott az áram. Nem fájt, de nem is számítottam rá. Arra sem ami ezután jött.

- Én a maga helyében nem tenném.

Fogalmam sem volt, hogy melyik irányból, honnan vagy, hogy kitől jött a hang. A helyiségben senki sem volt rajtam kívül.

- K-ki vagy? -a hangom elég bizonytalannak hatott ezért megköszörültem a torkom és újból megszólaltam- Hol vagy?

- A nevem Jarvis. Mr. Stark mesterséges intelligenciája vagyok. -válaszolta.

- Aha...-dünnyögtem- miért pont MI ne lenne? -tettem fel a költői kérdést.

- Mondd csak Jarvis! Meddig leszek itt egyedül? -mivel nem volt kihez, így a plafont bámulva beszéltem.

- Thor éppen ide tart. -válaszolta tömören.

Éppen egy újabb kérdésre nyitottam volna a szám, de egy erőteljes kopogás után az asgardi istenség már bent is állt a szobámban.

- Lady Maya, üdvözlöm. A nevem Thor Odinson. -mutatkozott be.

- Ha kérhetem, csak Maya. -nem akartam magam egy Shakespeare drámában érezni.

- Ahogy gondolod. -biccentett a fejével- A csapattal megbeszéltük, hogy beveszünk. De elvileg nem tudod használni a képességedet. -nézett rám megerősítést várva.

- Gyakorlatilag sem. -bólintottam.

- Rendben. Natasha elvállalta, hogy megtanít harcolni. Viszont mivel ilyen erővel csak rólad tudunk, hogy bírsz, elég nehéz lesz az elsajátítása. Végül is olyat választottunk a tanításodra aki a mágiák terén nagy ismerettel rendelkezik. Mondd csak, ismered Lokit? -kérdezte félve a válaszomtól.

- Ez nagyszerű! Kimondottan briliáns! Azzal leszek összezárva aki leakarta igázni a Földet és több ezer embert kinyírt. Ha nem ő fog, én döföm le önmagam! -néztem hitetlenül Thorra. Arra vártam, hogy megszólaljon és bejelentse, hogy haha csak viccelt.

- Én magam biztosítom, hogy nem eshet bántódásod.

- Kösz... -dünnyögtem.

- Na gyere, a nappaliban már várják a legújabb, még egy kis ideig inaktív Bosszúállót. -nyitotta ki az ajtómat.

Egy kis noszogatásra, de végül átléptem a küszöböt. Az isten elvezetett a nappaliig ami egybe volt építve egy étkezővel és a konyhával. Körbe vezettem a tekintetem az ott összegyűlt társaságon. Mindenki engem nézett. Kivétel Tonyt, aki Thor bevallása szerint beszippantottak a gépei és órák óta nem is látták. Félősen intettem egyet, majd bemutatkoztam (bár szerintem mindenki jól tudta, hogy ki vagyok). Miután mindenkivel váltottam két szót leültem egy különálló fotelbe és onnan hallgattam a beszélgetésüket. Megtudtam, hogy Nat már holnap reggel el akar verni a ringben és, hogy a gyilkos tanárommal délután kell jó pofiznom.

Bár még közel sem ismerem a Bosszúállókat, de nagyon szimpatikusak. Ahogy körbe ülve sztorizgatnak és nevetnek olyanok, mint egy nagy család, amihez most már egyre jobban szeretnék csatlakozni. A beszélgetésbe nem nagyon folytam bele, de néha én is elmosolyodtam. Rajtam kívül Bucky sem volt a legfeloldottabb. Gyakran ránéztem, magam sem tudom miért, viszont néha elkapta a tekintetem. Olyankor automatikusan elkaptam róla a szemeim. A katona vonzotta a tekintetem. Az álláig érő barna haja, a gyönyörű kék szemei... mi? Te jó ég! Ezt azonnal ki kell vernem a fejemből!

~°~°~°~°~°~

Nem sokáig bírtam ott ülni. A torkomat szorította ez a boldog érzés, ami nekem soha sem adódott meg... a család.

Inkább vettem egy hideg zuhanyt és az ágyamban forgolódva, alvás helyett minél több lehetőséget forgattam az agyamban, arra, hogy Loki miképpen fog kinyírni.

●○●○●○●
Sziasztok!
Végre kezdenek beindulni a történések. Nem is szeretnélek titeket most rész nélkül hagyni ezért sietek a következővel!

Szerintetek milyen tanár lesz Loki?