Azúr Boszorkány

Third

- Beveszünk a Bosszúállókhoz! - jelentette ki ünnepélyesen.

Pár percig csak meredten bámultam a férfira (aki, mint rájöttem Tony Stark volt), aztán kiszakadt belőlem a röhögés.
- Hogy én, Bosszúálló? Még csak az kéne!- fuldoklottam a nevetéstől. Nem kaptam választ, csak egy komor tekintetet.
- Várjunk! Komolyan gondolod?
- A legkomolyabban. Figyelj, a csapatban mindig szükség van az erősítésre, és a te erőddel nagy előnyre tennénk szert.- magyarázta.
- Én inkább a hátrány szót használnám...- haraptam be a számat.
- És mégis miért? Szerintem még Amcsi Kapitánynál is erősebb lennél. -röhögte el a mondat végét.
- Még ha tudnám irányítani a képességemet, sem hinném.- ingattam a fejem, lemondóan.
- Hogy ha tudnád? Mióta vagy boszi?- vigyorgott rám.
- Nem vagyok boszorkány! - néztem rá mérgesen. Nem gondoltam volna, hogy a "nagy" vasember elég idegesítő tud lenni. Bár hallottam, hogy a fele egója is elég lenne egy kontinens számára.
- Elnézést, akkor mi? Varázsló? Vagy mágus? Minek hívhatlak?- viccelődött.
- Egyik sem. Csak egy ember a sok közül... a nevem Maya.
- Hm... átlagosnak nem mondanálak, de rendben. Gondolom nekem nem kell bemutatkoznom.- már a füléig ért a szája.
- Nem, nem kell. És visszatérve... mióta az eszemet tudom, "más" vagyok.
- És hogy nem tanultad meg használni? - értetlenkedett.
- Mindig azon voltam, hogy elfojtsam magamban. Eleinte sikerült is, de fojton nő az ereje... titokban akartam tartani - hangosan sóhajtottam - de már mindegy. - biggyesztettem le a szám.
- Hát ez van - veregette meg a vállam. Nem elég hogy egoista, de olyan empatikus is...
- Ez igazán kedves... nem venné le rólam ezt az izét? Egyáltalán miért van rajtam? - böktem a fejemmel a kezemen lévő szíjjak felé.
- Ó, hogy azok. Bocsi, de nem tehetem, amíg meg nem győződtünk róla, hogy nem vagy veszélyes. - mondta teljes higgadtsággal, mintha csak a reggeli újságát olvasta volna fel.
- Mi? Ugye az az infó megvan, hogy nem a kezemmel hanem az agyammal mozgatok tárgyakat? -kérdeztem idegesen.
- Ez az előírás.- rántotta meg a vállát.
- Nagyszerű... és az mikor lesz?
- Ahhoz pár vizsgálatot majd el kell végezni... tudod, hazugság gép meg ilyesmik.
- Igazad van, ez teljesen mindennapi...- mondtam cinikusan.
- Jólvan, majd valamikor még jövök. Ne menj sehová! - és ezzel kiment.
- Kössz... -suttogtam inkább már csak magamnak.