Azúr Boszorkány

Thirty-seventh

- Heimdall! Nyisd a Bifrost-öt!

Fel sem fogtam a történéseket. Az egyik pillanatban még Norvégia hűvös, zöld takaróján fetrengtem, majd már egy fénycsóvában tartottam a viking-istenek otthonába.

A gyomrom fel-le liftezett, és még a füleim is bedugultak miközben szemeimet összepréseltem a körülöttem lévő, elviselhetetlen gyorsan váltakozó színkavalkád miatt. A testem nem tudta feldolgozni a leginkább zuhanórepüléshez hasonlítható érzést, ami ráadásul felfelé zajlott.

A sok impulzus, ami ellepte az agyamat, szinte egy másodperc alatt szűnt meg. A talpaimmal újra stabil talajt érintettem és így vettem rá a bátorságot, hogy felnyissam szemhéjaimat.

Körbetekintettem és konstatáltam, hogy a jelenlévők közül nem csak én remegek.

Amíg a jelen pillanatban bátornak és félelmetesnek egyáltalán nem nevezhető Bosszúállók az arany falakkal körbevett kupola-szerűség alatt pihegett, Thor a helyiség középső emelvényén álló páncélos katonához sétált.

A kapuőr egy hatalmas kardon támasztotta meg kezeit és úgy hallgatta a viharisten aggasztó beszámolóját. Tekintetem a sötét bőrű férfi szemeire kúszott. Arany színű íriszeiben, mintha az egész univerzum kapott volna helyet. Benne a mindent tudással, a tapasztalattal, de az összes érzelme titok maradt az emberek felé.

Ijedten rezzentem össze az előttem többször is elhaladó tenyér látványától és fókuszáltam a testrész gazdájára.

- Még féltékeny leszek. -rakta csípőjére karjait és szúrós tekintetével mért végig- Egy ideje már szólongatlak. -puffogott tovább, amin akaratlanul is elmosolyodtam. Viszont megnyugtatni nem tudtam, mert Pietro lépdelt mellénk.

- Hát haver, -vágta erősen vállon Buckyt, aki emiatt kénytelen volt egyet előre lépni, hogy megtartsa egyensúlyát- kezdhetsz magadnak kontaktlencsét kukázni a neten.

Arcomra egyből pír szökött és összepréselt ajkakkal fordultam a fehér hajú srác felé, de ahogy megláttam az arcát, egyszerre kezdtünk hatalmas röhögésbe.

- Kétségkívül, -próbáltam kinyögni, de az oxigénhiányomtól többször is újra kellett kezdenem a mondatom- kétségkívül szexi lennél rózsaszín szemekkel. -próbáltam meg csábosan rebegtetni a szempilláimat a fémkarú katona felé, de szembesülve a kicsit sem boldog nézésével, csak még inkább kezdtem fulladozni.

A lehiggadásban Pi sem segített, akire ha csak rápillantottam, már újra kezdtük a nevetést. Sőt. A csapatból még jó páran beszálltak, így Bucky arca is csak egyre vörösebb lett, de halványan az ő mosolyráncai is megjelentek.

Még láttam, ahogyan Steve ököllel ver bele a szintén reumás fókákat megszégyenítő hangon hahotázó Tony vállába, aki csak egy; - Mindenki máshogyan vezeti le a stresszt. -mondattal le is zárta a témát. Majd a fájó területet masszírozva sétált oda hozzánk és karomnál megfogva rángatott el a helyemről.

- Te ideállsz, -helyezett Thor mellé, (és mint megtudtam) Heimdall elé- nagy levegőt veszel, lehiggadsz és beszélsz. Addig én megverem a másik kölyköt. -morogta, de addigra Pietro már rég gazdagodott egy barackkal, Clint jóvoltából.

~°~°~°~°~°~°~°~

Kicsit sem boldogan vonultunk a szivárványhídon a vár felé. A kapuőrnek fogalma sem volt Loki helyzetéről, pedig elvileg mindig, mindenkit lát. Ez azért nem túl megnyugtató helyzet... Állítása szerint a csínytevő istent már mióta Wakandába érkeztünk sem találta, és ez azóta változatlan maradt.