Azúr Boszorkány

Sixth

Ideje új életet kezdeni.

Leszállva a vagonból, Vermontban találtam magam. Az enyhe szellő simogatta az arcom fedetlen részét. Körbenéztem és ötlet hiányában elindultam egy erdős ösvényen.
A reggeli napsütés jól esett a hűvös, hajnali séta után. A szívverésem lassan kezdett normalizálódni. A gondolataimba mélyedve sétáltam egyre beljebb. Most mit csináljak? Csak ez járt a fejemben. Hála a youtube videónak, ki tudja hányan ismernének fel?

A gondolatmenetemet félbe hagyva jöttem rá, hogy egy településre értem. Nem vagyok rá büszke, de életemben először loptam... a szükség nagy úr. Egy drogériába besétálva az első hajfestéket zsebre vágtam, majd elcsentem egy ollót is. Kerestem egy nyilvános mosdót, magamra zártam, majd megálltam a tükör előtt. A pulcsimból kivettem a kis dobozkát. Hát ez nagyszerű... kék. Annyira siettem, hogy nem figyeltem oda. Mindegy, akkor a legjobb az álca, hogy ha még én sem ismerek magamra.

Az ollót elővéve a derékig érő hajamat levágtam. A kezemben lévő hosszú szálakat nézve kissé elszorult a torkom. Az már biztos, hogy semmi sem lesz a régi. Jöhet a festés...
Egy óra múlva teljesen új emberként léptem a szabadba. Vállig érő, azúr kék hajamra feltoltam a napszemüvegem. Jóval megkönnyebbülten járkáltam az épületek között.
Egyszer csak megakadt a szemem egy hirdetésen. Besétáltam az apró, otthonos kis kávézóba.
- Jó napot!-köszöntem mosolyogva. A pult mögött álló szemüveges, idősebb hölgy kérdőn felém fordult.
- Üdv! Mit adhatok?- nézett rám kedvesen.
- Köszönöm, semmit. Tulajdonképpen az állás érdekelne.
Láttam ahogy felcsillant valami a szemében. Boldogan rám nézett.
- Van tapasztalatod? -kérdezte reménykedve. Egy kissé haboztam. Szükségem van egy munkára, de nem szeretnék hazudni.
- Nem mondanám. Pár évig dolgoztam egy könyvesboltban.- húztam el a számat.
- Őszinte leszek- sóhajtott egyet- egyedül dolgozom az üzletben. Már nem bírom segítség nélkül.
Az ujjaimat tördelve néztem a hölgyet.
- Majd bele tanulsz! -kacsintott rám- Josephin vagyok, hívj csak Jo-nak - nyújtotta felém a kezét.
- Maya - ráztam vele kezet. Majd kicsattantam az örömtől. - Mikor kezdhetek?
- Ma zárás után csináljuk meg a papír munkát és akár holnap el is kezdhetlek betanítani. - gondolkodott el.
- Rendben!- vágtam rá boldogan.

•~•~•~•~•~•

A szerződéseimet aláírtam, segítettem felsöpörni a padlót majd kilépve az ajtón elindultam vissza az erdőbe.
Egy eldugottabb fa tövében lekuporodtam és a pulcsimba bugyoláltam magamat. Olyan érzés volt mint egy nagy ölelés... most szükségem is lenne egyre.
A paranoia felemésztette az energiámat. Minden kanyarban elsuhanó árnyakat véltem felfedezni. Biztos csak az elmém szórakozik velem.
Mély álomba zuhantam. Végre nyugalom.

•~•~•~•~•~•

Reggel iszonyúan elgémberedve keltem. A nyakamat masszírozva indultam az új munkahelyemre.
Beérve átöltöztem az előírt ruhámba. A tükörképemet vizslatva rájöttem, hogy jól áll az új hajam.

Átesve az alap útmutatón el is kezdhettem a kiszolgálást.

Kora este, már indultam volna amikor Jo megállított.
- Maya... van hova menned?- kérdezte bizonytalanul.
Egyszerűen nem tudtam erre mi a jó válasz. Ledermedve bámultam a cipőm orrát.
- Nem akartalak megbántani, csak feltűnt az öltözéked meg...- szabadkozott.
- Nem, nincs.- vágtam közbe, mielőtt meggyónja a kérdését.
- Jaj kincsem! Miért nem szóltál?- sóhajtott egyet- Igaz nálam is szűkös otthon a hely, de hátul a raktárban van egy öreg kanapé. Nem a legkényelmesebb és...- nem tudta tovább mondani.
- Annyira köszönöm! -borultam a nyakába- Hidd el a tegnapinál csak kényelmesebb lehet - nevettem kínomban.

A kanapéra kuporodva adtam hálát az égnek, hogy nem kell még egy éjszakát a mókusokkal töltenem.

○●○●○●○
Sziasztok!
Megint megjött a kedvem az íráshoz hála I_Fly_Without_Wings-nek ♡
Szóval most hoztam egy picit hosszabb részt!

Mit gondoltok, meddig tarthat ez a vihar előtti csend? ;D