Azúr Boszorkány

Thirteenth

Lehajtottam a fejem és a legváltozatosabb módokon küldtem el Lokit a francba.

~Bucky szemszöge~

Tegnap óta csak is az új lány körül forognak a gondolataim. Valami megfogott benne. Mindig amikor nem figyelt, őt néztem. Gyönyörű kék szemei melegséget árasztottak és nagyon aranyos volt, ahogy a beszélgetést követte. Annyira lefoglalt, hogy a tegnap elhangzottakból egy szót sem tudnék felidézni.

Éppen a kertben szellőztettem a gondolataimat mikor motyogásra lettem figyelmes. Lábujjhegyen, halkan megközelítettem egy bokrot. Kinézve mögüle egyből felismertem a kék hajkoronát. A lány folyamatosan szitkozódott. Figyelmen kívül hagyta a külvilágot. A legtöbbször elhangzott szavak alapján Lokival, és annak anyjával lehetett baja.

Hogy kizökkentsem, megköszörültem a torkom. Összerezzent és felkapta a fejét. Kezét szorosan a mellkasán tartotta és a tekintete megállapodott rajtam.

- Bocsáss meg! Nem akartalak megijeszteni, csak hallottam, hogy -nem tudom mi ütött belém. Lassan száz éves vagyok és had ne mondjam el miken mentem keresztül. De abban a pillanatban úgy éreztem magam, mint egy szégyellős kamaszfiú. -mármint... -zavaromban még beszélni is elfelejtettem. Az a furcsán méricskélő szempár egyszerűen elvette az eszemet.

- Semmi baj, csak nem számítottam senkire. -legyintett egyet majd picit odébb ült a füvön. - Nem maradnál itt velem egy kicsit? -az arca színe kissé pirosra váltott. Elmosolyodtam a zavarán és lehuppantam mellé.

- Na ki vele! Mi történt? -érdeklődtem- Az ember nem minden nap lát valakit egy fa alatt kuporogni. -nevettem fel.

- Ahj... Natashaval órákon át edzettünk és már tényleg úgy éreztem magam, mint egy élőhalott. Gondolom tudsz róla, hogy Loki fog "tanítani" -fintorogva elhúzta a száját és rám nézett megerősítés várva. Csak bólintottam egyet és folytatta- Na szóval, az a seggfej ott ált a teremben és argh... mindegy... hülye egoista barom...

A monológján önkéntelenül felnevettem. Már nekem is volt szerencsém a fickóhoz, de bennem nem hagyott ennyire mély nyomot. Kifejezetten vicces volt ahogy minél több gúnynevet talál ki Maya.

- És ki tudja meddig, együtt kell lennem vele egy légtérben. -dühöngött tovább. Erre a mondatra akaratlanul is ökölbe szorult a kezem. Thor mesélt egyet s mást az öccséről és kifejezetten elszörnyedtem a gondolattól is, hogy mi foroghat a fejében.

- Hahó! Itt vagy? -legyezett a szemem előtt.

- Persze, figyelek. -ráztam meg a fejem, hogy egy picit észhez térjek.

- Nekem nem úgy tűnt. -döntötte kicsit oldalra a fejét.- Na mindegy... csak tényleg nem tudom hogyan fogom kibírni...

- Adok egy tanácsot. Nekem már párszor bejött. -fúrtam mélyen a a tekintetem az övébe- Ha nagyon felidegesít; Hunyd be a szemed és lassan számolj el magadban tízig. Nyolcnál nyugodtan vágd pofán, arra úgy sem fog számítani. -rámosolyogtam a lányra, akinek vidáman felcsillant a szeme és egy édes nevetést hallatott.

- Köszönöm Bucky. -hirtelen felindulásból a nyakamba ugrott és szorosan megölelt. Ettől a mozdulattól mindketten eldőltünk a pázsiton. Óvatosan visszaöleltem és titokban beleszippantottam a hajába. Isteni barack illata volt... Haver, szedd össze magad!

- Ó, a francba! -pattant fel a mellkasomról- Bocsánat, nem akartam.

Mielőtt válaszolhattam volna, Stark hülye MI-je megszólalt.

- Ms. Collins! Loki már várja a könyvtárban. -csendült fel Jarvis hangja.

- Rohannom kell! Köszönöm a jó tanácsot! -kacsintott rám, majd eltűnt az épületben.

~°~°~°~°~°~

Sóhajtva feltámaszkodtam és elindultam az edzőterem felé. Nem kedvelhetem meg (ennél jobban...), csak neki ártanék. Amúgy is. Kicsit se biztos, hogy ő is kedvel engem.

Hogy eltereljem a figyelmem, egy zsákot kezdtem el teljes erőmből püfölni. Egyszer csak Steve jelent meg velem szemben és lefogta.

- Tetszik neked az új lány! -jelentette ki egy hatalmas mosoly kíséretében.

- Nem tudom miről beszélsz... -ütöttem tovább.

- Ugyan, -legyintett le- láttalak titeket kint. -bökött az ajtó felé.

- Mennyit láttál? -torpantam meg.

- Éppen eleget -nézett rám mindent tudóan- Na barátom, elő a szennyessel!

~Maya szemszöge~

A szobámba érve gyorsan átvedlettem a ruháimat és rohantam is tovább a könyvtárba. Út közben elgondolkoztam azon ami a kertben történt. Már csak az emléktől is zavarba jöttem. Egyáltalán nem akartam magam rávetni, de azt sem állítom, hogy megbántam volna. akaratlanul is... de vonzódom Buckyhoz. Bár ő biztosan nem érez így. Végül is csak tegnap láttuk egymást először.

Belépve a könyvespolcok közé, egy mérges Lokival találtam szembe magam.

- Késtél! -rivallt rám- Még egy ilyen és visszahúzok Asgarba. -nem tudom, hogy ezt fenyegetésnek szánta-e... inkább megkönnyebbülés lenne. Inkább fülem, farkam behúzva, helyet foglaltam előtte.

- Bocsesz. -mondtam gúnyosan. Ha már ennyire nagy a lávcsi, akkor ez legyen kölcsönös közöttünk.

- Az agyamra mész te kis törpe.

Na itt idegesített fel. Bucky tanácsát megfogadva, lehunytam a szemem és elszámoltam tízig. Nyolcnál nem vertem be Lokinak, de már csak a gondolattól is elkuncogtam magam.

- Most meg magában röhög... -motyogta- Ez így hosszú lesz... -sóhajtott egyet.

- Végre valami amiben egyet értünk! -vigyorogtam rá erőltetetten.

○●○●○●○●○
Mi lenne Maya és Bucky ship neve?