Azúr Boszorkány

Eighth

Visszakerültem New Yorkba...

Basszus ennek nem így kellett volna történnie! Vonattal nem mehettem tovább, mivel (szép szóval...) kitessékeltek az állomásról.

Bár nem volt túlzottan hideg, én mégis fejemre húztam a kapucnim. Napszemüvegem felvétele után már csak pár kék tincs és a szám látszódott ki belőlem. Így battyogtam az embertömeg közepébe merülve. Máskor általában messzire elkerülöm a nagyobb társaságokat, de most nem volt lehetőségem kielégíteni az introvertáltságomat. Mintha figyelnének... az egész testemet kirázta a hideg. És elkövettem életem egyik leghülyébb tettét.

Lefordultam egy szűkebb kis sikátorba. A sejtésem beigazolódott. Kettő, teljesen feketébe öltözött... talán ügynökkel találtam magam szemben. Gyorsan megfordultam, de onnan is jött egy. Bekerítettek. Ez tényleg vészhelyzet... Most ne hagyj cserben!- mondogattam magamnak.

Kezeim körül kék energiamező jött létre. Nem hogy az idegenek, még én is meglepődtem magamon. Az előttem lévőkre ráirányítva, azok neki csapódtak a falnak. Nem volt elég időm örülni magamnak, mivel hátulról, a harmadik lefogta a karjaimat. Teli torokból segítségért kiáltottam, amíg számhoz nem emelte a kezét, hogy befogja. Hirtelen ötlettől vezérelve megharaptam és a pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva bele rúgtam ott ahol a legjobban fáj. Ezt nem kell átvitten értelmezni, nem a szíve volt az...

Kisprinteltem az útra és hosszú idő óta, most tudtam hova akarok eljutni. Minden korábbi elvemet felhagyva rohantam a "nagy ronda épület" felé. Ez már nem vicc. Valakik ki akarnak engem csinálni és egyedül nem tudok sokáig védekezni. A toronyhoz érve megtorpantam. Kicsit haboztam... na jó, nem kicsit.

Még ötször átgondoltam volna, hogy mit csináljak, de egy páncél repült elém. Nem kérdezett semmit, nem is cseszett le, csupán megfogta a csuklóm és a lift belsejéig el sem engedett. Ott a kis millió gomb közül megnyomott egyet és a szerkezet elindult lefelé. Lefelé? Ez biztos nem jelent semmi jót sem.

Csilingelve húzódtak szét a falak és egy katonai bázis szerű (a filmek alapján legalább is) helyre érkeztünk. Csendben lépkedtem a konzervdoboz mögött. Viszont mikor egy kihallgató fülke előtt felém fordult, megfagyott bennem a vér. Bár, mire is számítottam? Kiugrok a kitudja milyen magasan lévő szobából, majd két hét múlva visszajövök, mintha csak tejért mentem volna le? Nem! Mindennek van következménye. Szó nélkül bementem és leültem a fém asztal egyik oldalára. A páncéllal szemeztem. Vártam, hogy történjen valami. Történt is, csak nem arra számítottam. Darabjaira hullott és részekként elrepült.

Egyedül maradva a rideg teremben a tükör felé fordítottam a fejem. Tudtam jól, hogy kintről látnak. Inkább lehajtottam a fejem és a marha érdekes kezeimet nézegettem az ölemben.

~Külső szemszög~

A vallatóba sokáig nem ment be senki. A híres Tony Stark az ablaknál ácsorgott és szemeivel a lányt vizslatta. Nem tudja mit csináljon. Hetek óta körözteti, erre csak úgy megjelenik. Nem. Emögött van valami. Elmélkedéséből egy torokköszörülés hozta vissza. Ránézett a félszemű ügynökre.
-Fury- biccentett egyet, majd tekintetével újra Mayara nézett.
-Stark. Miért hívott?-kérdezte, kis érdeklődést sem mutatva.
-Tudja a lány, aki - elgondolkodva megvakarta a tarkóját- fura. -elhúzta a száját. Ez fejben jobban hangzott. - Aki pár hete elmenekült és most magától visszajött. Nekem itt valami nem stimmel.
Fury egy pillanatig elmerült gondolataiban, majd kissé megrázva a fejét, megszólalt.
-Akkor halgassuk ki!- húzta féloldalas vigyorra a száját.

○●○●○●○
Sziasztok!
Lehet egy darabig nem fogok tudni írni, ezért most elhalmozlak titeket.

Szerintetek kik, és miért akarják elkapni Mayat?