Nyílt titok, hogy Kim Jongin a legkevésbé sem hűséges barátnőjéhez, olyannyira, hogy ezt maga Ahrin is tudja, de nem érdekli. Eltűri a fiúnak az összes csalfaságát és naivan kitart mellette, hiába tudja, hogy sosem változik meg.
Seo Ahrin, annyira...
A táncterem kivételesen nem a zenétől és lábaink dobogásától volt hangos. Most mindenki úgy érezte egyszerre kell megosztania a problémáját Hoseokkal és Lisával, akik a fejüket fogva próbáltak a káoszból rendet teremteni.
- Oké, valaki egyedül beszéljen, kérlek. – kezdett tapsolni Hobi, hogy végre valamennyien ráfigyeljenek. Ekkor Yuqin kívül mindenki elhallgatott és csupán az alacsony, kínai származású lány vehette magához a szót.
- Két hét múlva lesz a verseny, az én párom pedig szó szerint eltűnt és nem is fog előkerülni. – mondta egyszerűen a lány, mire a mellettem álló Ahrin erősebben kezdte szorítani az ujjaimat, mint eddig.
Habár melegséggel töltött el a lány közelsége, most kínosan kellemetlennek éreztem, hogy egymás kezét fogjuk. Közel másfél hete, amióta ő is és én is beszéltünk Kaijal, valami megfordult bennünk. Ő szingli lett, azaz nyugodtan mondhattuk volna, hogy együtt járunk, hiszen mindketten ezt akartuk. De nem tettük. Többször is csókolóztunk, öleltük egymást és észrevétlenül keveredtünk flörtökbe, valami megakadályozott minket, abban, hogy hivatalossá tegyük magunkat.
- Rajtad kívül mindenkinek meg van a párja, igaz? – érdeklődött ezúttal Lisa és a fejét körbe forgatva a termen döbbent rá saját maga igazára. – Akkor ez esetben vagy nem indulsz a versenyen vagy...
- Vagy esetleg segíthetnék neki én. – a hang ismeretlenül csengett számomra a bejárati ajtóból, de mégis, annyi dominancia lapult meg benne, hogy velem együtt az egész tánccsapat odafordult.
Ahrin érezhetően engedte ki ujjait az enyéim fogságából és láthatóan teljesen lefagyott. Úgy bámult a fiatal srácra, mintha szellemet látna.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy bozontos, barna hajú fiú állt, lazán nekitámaszkodva az ajtónak és pimasz mosollyal vizslatta a bent állókat. Mindkét fülében kis karika fülbevalókat viselt és bár aranyosnak hatott vigyora, valami ösztönös szexiség áradt belőle. Nyugodtan fonta össze maga előtt a karjait és vezette végig a tekintetét, amikor is megállapodtak szemei, pontosan a mellettem álló lányon. Pislogott párat, mosolya lejjebb szaladt, amitől kapkodni kezdtem köztük a tekintetem.
Végtére is nem lehet véletlen, hogy mindketten sokkot kapnak, nem igaz?
- Minho... - motyogta maga elé Ahrin artikulálatlanul, de én mégis meghallottam, amit mond.
Hogy mi? Jól hallottam? Ez a srác az ajtóban valóban Lee Minho? A tánciskola bajnoka, minden lány első szerelme és Ahrin első igazi párkapcsolata?
- Minho! – ismételte meg a fiú nevét Hoseok vidoran és már meg is indult felé, hogy egy kézrázással köszöntse a fiút. – A legjobbkor jöttél, te vagy Yuqi megmentője!
Minho elfordította a fejét Ahrinról és miután Lisat is megölelte, szemben megállt a csapattal.
- Srácok, ő itt Lee Minho, profi táncos, és ha jól tudom most már hivatásos koreográfus is, jól mondom? – mutatta be a fiút Hobi, mire néhányan összesúgtak, mások elmosolyodtak.
Voltak, akik ismerték is, de voltak, akik eddig csak legendákból hallották Lee Minho nevét. Én a szerencsétlen elsők között voltam, hiszen én még egy iskolába is jártam ezzel a macsó gyerekkel...
- Mikor jöttél vissza? – érdeklődött a másik oldalán álló Lisa, mire az én előttem zavartan ácsorgó lány megrezzent és szinte féltem, hogy lassan elájul.
- Néhány napja. – vonogatta Minho a vállát hanyagul. – Hoseokie hyung mondta, hogy nézzek be valamikor, szóval jöttem és itt vagyok.
- És... - szólalt meg félénken Yuqi is, aki még mindig a tükör előtt állt, hiszen a legenda gyerek érkezése miatt elfelejtettük az eddigi problémát. – V-valóban táncolnál velem a versenyen?
- Nem okoz gondot, bármit eltáncolok. Főleg egy ilyen bájos lánnyal. – kacsintott a lányra, majd odalépett hozzá és lovagiasan csókot hintett a kezére.
A szememet forgatva fordultam Ahrin felé, aki az ujjait tördelve bámulta a földet. Láttam rajta, hogy felemésztik a gondolatai, és bár érdekelt mi lehet vele, nem mertem tőle megkérdezni, mert féltem a válaszától. Soha, senki nem mondta el, hogy Ahrin és Minho miért szakítottak. Még Taehyung sem tudta, de talán Rosé se. Egyik nap még boldogan egypár voltak, a következőben Ahrin már végtelenül bánatosan járta az iskola folyosóit, Minho nélkül.
Létezhet, hogy az ő szerelmük sosem ért véget igazán? Mert, ha nem Ahrin szakított vele, most ki tudja mi lángolt fel benne újra régi kedvese látványától?
- Remek, egyszerűen remek. – vidult fel még jobban Hoseok a két tenyerét dörzsölve. – Ez esetben talán nézd meg egyszer a koreográfiát, utána megpróbálunk téged is beállítani. Jól van?
Minho bólintott, így koreográfusunk kiadta az utasítást, hogy a lányok vigyék a székeket a helyére, majd elrendeződtünk a koreográfia szerint. A teremben felcsendült a Senorita jól ismert dallama, majd a lány szólóval a tánc is kezdetét vette.
Bár próbáltam a koreográfiára és a lépésekre összpontosítani, vagy Ahrin kecses mozgása vonta el a figyelmemet, főleg, amikor szorosan össze kellett simulnunk, vagy Minho égető szemei, amik nemhivatalosankimondott barátnőm idomain csüngtek megállás nélkül. Nem nézte a táncot, a többi párt. Egyedül a hosszú, fekete hajú lányra fókuszált és bár nem akartam róla tudomást venni, feltűnt, hogy az egyik résznél Ahrin is felé sandított, így a tekintetük is biztosan összeakadt.
A próba végéig nem szóltam a lányhoz, de ő sem hozzám. Hirtelen távolságtartó is lett velem, ami fájt ugyan, nem mondtam neki. Tudtam és biztos voltam benne, hogy Minho miatt van az egész. És rohadtul elkezdtem parázni, hogy a fiú le fogja álmaim nőjét csapni a kezemről.
Hogy lehet, hogy a cél előtt pár lépéssel veszik el tőlem a kiérdemelt jutalmamat?
Csalódottan kullogtam ki az öltözőbe a srácokkal, akik természetesen Minhon témáztak és, hogy mennyire zseniális táncos, mivel az óra végén bemutatott egy saját koreot is. Nem tudtam és nem is akartam belekötni, mivel valóban zseniális táncos volt. Nem is utálhattam őt, hiszen nem ismertem. Egyszerűen elfogott a rossz keserűség, amiért ő Ahrin exe. Ennyi az egész.
- Minden rendben? – kérdezte Soojin, amikor már az épület előtt cigiztünk. – Olyan a fejed, mintha citromba haraptál volna.
- Minho Ahrin volt barátja. – mondtam, miközben kifújtam a számon egy adag füstöt. Soojin összehúzott szemöldökkel nézett rám és gondolom várta a folytatást, de nem volt.
- Ja, igen, és? – tárta szét a karját. – Hangsúlyozd a volt szót, kérlek, mielőtt eltemetnél egy még el sem kezdődött kapcsolatot.
- Nem tudom, Soojin. Olyan furán néztek egymásra. – szívtam egy újabbat a cigimből. – Olyan... vágyfűtötten.
- Vágyfűtötten? – kérdezett vissza értetlenül. – És ezt te miből gondolod? Hirtelen felcsaptál cicológusnak?
- Jó, ha nem veszel komolyan, akkor inkább hallgatok. – hagytam rá és valóban durcizni akartam, de drága barátnőm ezt nem hagyta. Már éppen folytatni akarta volna, amit mondott, amikor a bejáraton kilépő Ahrint, Minho követte és jól láthatóan együtt indultak el a parkolóba.
Mindketten döbbenten néztünk utánuk és szerintem bármit is akart mondani Soojin, elengedte. Ahrin köszönés nélkül hagyott hátra engem, pedig úgy volt megbeszélve, hogy én viszem őt haza...
