lehetek a hősöd | pjm

25

Ahrin

Hosszú percekig ültem még a lépcsőn, döbbenten bámulva magam elé, erősen megpróbálva feldolgozni az előbb történteket. Azt sem tudom, hogy jutottam el az alagsorba vezető lépcsőre, azt meg végképp nem, hogy Park Jimin hogyan és miért talált meg itt. Még, hogy megtalált, még gyakorlatilag meg is csókolt, ami... oké, bevallom baromira tetszett! És pukkadjak meg, csalódott vagyok, amiatt, hogy nem mélyítette el a dolgot, utána meg csak így itt hagyott.

Vettem egy mély levegőt és ujjaimat akaratlanul is még mindig bizsergő ajkaimra vezettem. Muszáj volt lehunynom a szememet, mert konkrétan beleremegtem a gondolatba, hogy pár perce ezen a helyen Jimin szája volt. Az orromban még mindig tökéletesen éreztem férfias parfümjének az illatát, amitől hevesebben kezdett dobogni a szívem. Olyan hirtelen történtek a dolgok, hogy időm sem volt felfogni mit mondott nekem. Mit értett azalatt, hogy kérni fogom, hogy megcsókoljon? Én nem...

Unottan felnyögtem és két kézzel túrni kezdtem a hajamat kínomban! Aish, Park Jimin! Én haragudni akarok rád! Ráadásul a barátnőmmel csókolóztál! Miért csinálod ezt velem? Hagyjál már élni...

Belekapaszkodtam a korlátba és úgy döntöttem ideje visszamenni a többiekhez, még úgy is, hogy rohadtul nem vágytam semmi másra csak, arra, hogy újra kettesben maradjak Jiminnel és igazából is megcsókoljon. Hogy szép dolgokat súgjon a fülembe, olyanokat, amiket valóban komolyan gondol, és nem csak azért mondja, mert hallani akarom. Szomorúan elmosolyodtam, amikor kiérve a kertbe megpillantottam, hogy gondolataim fő tárgya éppen a barátommal beszélget, miközben jobb oldalán ott állt Yuna. Habár azt hittem, hogy átöleli a lányt, amikor közelebb értem hozzájuk, észrevettem, hogy Yuna zavarodottan bámul maga elé, összefont kezekkel és majdnem egy embernyi hely volt közte és Jimin között, aki egy pillantásával sem méltatta a vöröshajút.

- Bébi, merre jártál? – húzot magához gyengéden Kai, amikor megpillantott, mire ösztönösen Jiminre néztem, aki nem mondott semmit, csak a szájához emelte a poharát és csupán a szemével bámult rám.

- A mosdóban voltam. – húztam össze magamon a pulcsimat és egészen kellemetlenül éreztem magamat az ölelésében. Mi van velem? Miért nem tetszik, hogy a fiúm magához ölel? – Csak sokan voltak, úgyhogy kivártam a soromat... - füllentettem, amitől egyre rosszabbul éreztem magam.

Nem szoktam hazudni, soha senkinek. Az apró kegyes hazugságokat sem szeretem megengedni, de sajnos a saját anyám elől titkolóznom kell, mert nem akarom őt terhelni. Kai elől azonban sosem hallgattam el semmit. De most mégis úgy érzem, titokban kell, tartsam, ami Jiminnel történt köztünk, és nem azért mert zavarna, hogy megcsaltam egy bizonyos szinten. Szimplán nem akartam, hogy tudjon róla. Istenem mi van velem! Nem zavar, hogy kész lettem volna őt megcsalni? Itt már tényleg bajok lesznek...

- Lassan ideje lenne mennünk, nem? – nézett rám beharapott ajkakkal Yuna, mire én meglepetten pislogtam rá vissza.

- Akarsz beszélni? – billentettem félre a fejemet jelezve, hogyha szeretné, elmegyek vele valahova négyszemközt. Yuna aprót bólintott, de mielőtt elindultunk volna, vetett egy sejtelmes pillantást Jimin felé, aki még csak rá sem nézett a lányra. A tekintetével végig engem tartott fogságban, amitől iszonyatosan szarul kezdtem érezni magam. Végigsimítottam Kai felkarján, aki rám mosolygott, majd visszafordult barátja felé.

Yunaval a kert másik végében ültünk le oda kihelyezett babzsákfotelekre, és legnagyobb meglepetésemre, odáig nem hallatszódott, annyira a zene, mint a kert többi részében.

- Minden oké? Vagy történt valami? – érdeklődtem, mintha magamtól nem tudtam volna, hogy mi baja lett hirtelen a lánynak, aki egyébként állandóan jókedvű.

- Én vagyok hülye vagy Jimin ekkora fasz? – nyögött fel Yuna kínjában és durcásan összefonta maga előtt a karját. Habár érezhető volt rajta, hogy nem kevés alkoholt elfogyasztott az este folyamán, mostanra valamennyire ez már kiment belőle. – Minden olyan jól alakult! Együtt ittunk, beszélgettünk, flörtöltünk tökre azt hittem, hogy lesz valami, főleg, amikor meg is csókolt! – Yuna felnyögött és vágyakozóan meredt maga elé. – Ahj, jézusom, az a csók! Életemben nem csókolt még senki ilyen finoman! Oké, nem volt valami gyengéd, szinte szétszakadtam a hevességtől, de tökéletes volt és annyira folytatni akartam volna, amikor egyik pillanatról a másikra otthagyott... - hajtotta le a lány a fejét. A gyomrom görcsbe állt ugyan, ahogy jellemezte Jimin csókját, de egyből el is engedtem ezeket a gondolatokat, amikor barátnőm bánatos szemeibe néztem.

- Mi-miért hagyott ott? – tűrtem zavartan a fülem mögé egy hajtincsemet, de egyszerűen nem tudtam koncentrálni, mert magamban elképzeltem, ahogy Jimin engem csókol így meg, és konkrétan éreztem, hogy gondjaim támadnak bizonyos téren csupán, annyitól, hogy magam elé képzeltem, amint hívogató, duzzadt ajkait nem csak a számra vezeti, hanem...

- Fogalmam sincs. – rázta meg a fejét a vöröshajú, ujjaival folyamatosan gyűrögetve felsőjének az alját. – De, amikor visszajött már nem érdekeltem. Feltűnően jó kedve volt, mint, aki megnyerte a lottó ötöst és rohadtul szarik rám az óta! – folytatta, nekem pedig vissza kellett folytanom kitörni készülő vigyoromat, amiért megtudtam, hogy Jimin sokkal boldogabb lett egy puszitól tőle, mint Yuna komplett csókjától. – Valami baj van velem, Ahrinie unnie?

- Jaj, babócám, semmi baj nincs veled! – öleltem át azonnal a lány vállát, aki a mellkasomra hajtotta a fejét és úgy bújt hozzám, mint egy ölelni való kis plüssmackó. – Egyszerűen Jimin nem a megfelelő fiú neked! Tudom, hogy helyes meg minden, de nem kellene vele foglalkoznod!

- De ő olyan nem is tudom. Figyelmes és kedves. Vagy legalábbis, addig a pontig az volt, amíg ott nem hagyott. – susogta a felsőmbe. – Én őt akarom, de ő miért nem akar engem?

- Nem tudom, csajszim. – válaszoltam, holott magamban pontosan tudtam, hogy Jimin miért nem akar jobban kikezdeni Yunával. – Te így vagy tökéletes, ahogy vagy! Gyönyörű és okos vagy, amiért te is tudod, hogy minden második pasi ölne! Ha ő egy, azok közül, akik nem értékelnek téged, el kell engedned! Majd jön valaki, aki megérdemli, hogy csillogó szemű, szerelmetes mosolyokat adj neki!

- Úgy gondolod? – pislogott rám elhomályosult szemekkel a fiatalabb.

- Úgy! – simítottam meg az arcát.

Yuna szorosabban bújt bele az ölelésembe, és bár simogattam a haját és a hátát, valamiért rettenetesen kellemetlenül éreztem magam. Valamilyen szinten én voltam neki az oka, hogy most szomorú volt. Vajon Jimin valóban többet érez irántam, mint barátság? De, ami fontosabb... Én mit érzek iránta?

Sziasztok!

Egy random kis átvezető, nagyon rövid részecskét hoztam nektek! Tudom nem a legizgalmasabb, de muszáj néha ilyennek is lenni! Holnap is megpróbálok jönni egy résszel, amiben kezd a Jimrin szál újra összefonni, szóval Stay Tuned!