39

848 75 25
                                    

Jimin

A tánciskola előtti dohányzásra kijelölt helyen várakoztam, miközben egy újabb slukkot szívtam a cigimből. Az óra után, ahogy Ahrin kibontakozott a karomból, az volt az első gondolatom, hogy legalább egy karton cigit el kell ezután szívnom, annyira beleitta magát a gondolat az agyamba, hogy ilyen intim közelségbe kerültem a lánnyal.

Egy órán keresztül itt értem hozzá, ahol csak akartam és mindezt tánc címszó alatt művelhettem, hiszen Hoseok adta ki rá az utasítást. Amint megbeszéltük Ahrinnal, hogy óra után beszélünk, valami megváltozott köztünk a levegőben. Könnyebben működött köztünk a kémia, mint eddig valaha és igencsak nehezemre esett nem sóhajtozni egyfolytában. Valamint figyelnem kellet rá, hogy kis Jimin ne döntsön úgy, hogy tisztelegni kezd.

- Adsz egy szálat? – lépet oda hozzám Soojin, vállára dobva edzőstáskáját, mire én mindenféle szó nélkül felé nyújtottam a dobozomat, amiből ő kihalászott egy cigit. – Virul a képed, Chim! – kapta elő a zsebéből a gyújtóját, hogy meggyújthassa a cigijét.

- Mi? Nem is. – ellenkeztem, azonnal a fejemet rázva. Soojin hümmögött egyet, amiből pontosan tudtam, hogy nem hisz nekem. – Én csak...

- Ne próbálj nekem hazudni, Park, mert felnyomom a farkad a seggedbe, de előtte az égő cigimet is! – fenyegetett meg legjobb barátnőm, majd a karomat megragadva kissé arrébb húzott, hogy a kiözönlő emberek ne hallják, miről beszélgetünk. – Csak valld be, hogy olyan érzésed van, mintha megnyerted volna a lottó ötöst, amiért Ahrin lett a párod és egész órán tapizhattad!

- Oké. Igazad van, most örülsz? – nevettem kínosan, lepöckölve a hamut a cigim végéről. – De Ahrin baszottul pipás rám...

- Meg tudom érteni. – bólintott Soojin beleszívva a cigijébe. Döbbenten meresztettem ki rá a szememet, mikor újból megszólalt. – Ne nézz így rám, hülyegyerek. A saját hülyeségedből ellökted őt magadtól, hogy tükörbe tudj nézni, vagy legalább Kai szemébe. De szerintem nem ez volt a jó döntés... Te is tudod, hogy Ahrin mennyire törékeny, és még ha nem is vallja be, szüksége van rád. Főleg, mivel te adod meg neki az életébe azokat a pozitívumokat, amiket normál esetben a barátjának kellen, de hát, na...

- Először is: felesleges befejezned a pszichológia szakot, máris jobb vagy, mint bármelyik képzett szakember. – nyomtam el a cigimet az egyik hamutartóban. – Másodszor meg... Tudom, oké? Balfasz vagyok, nem is kicsi. Azt gondoltam, hogyha eltávolodunk egymástól, akkor talán ki szeretek belőle és később tudok majd csak a barátja lenni. De ez egy orbitális nagy faszság volt részemről. Kibaszott önző voltam és csak az lebegett a szemem előtt, hogy így nem tudok Kai barátja maradni...

- Nézd Jimin... - sóhajtott fel Soojin kiseperve frufruját a homlokából, majd kifújt egy adag füstöt a száján. – Nem voltál teljesen önző. Megértem, hogy miért tetted, amit tettél. Kai a legjobb barátod pelenkás korotok óta, nyilván nem akarod, hogy csak úgy tönkre menjen a barátságotok... Viszont arról nem te tehetsz, hogy beleszerettél a barátnőjébe, akit gyakorlatilag ő lökött a karjaidba...

Az ajkamat rágcsálva bámultam a földet, mert nem bírtam a lányra nézni. Igaza volt, mint egyébként szinte mindig.

- És szerinted mit kellene, most csináljak? – motyogtam magam elé, miközben lassan ráemeltem a tekintetemet. – Úgyis jobban átlátsz mindent, mint én, úgyhogy mondd el, amit gondolsz.

Soojin utoljára megszívta a cigijét, elnyomta a hamutartóban, majd meghúzta a szoros copfját és egy adag levegő kiengedése után végre megszólalt.

lehetek a hősöd | pjmWhere stories live. Discover now