lehetek a hősöd | pjm

24

Ahrin

- Tessék, baba. – nyomott Kai a kezembe egy piros műanyag poharat, majd a derekamra tette szabad kezét és közelebb húzva magához egy puszit hintett a halántékomra.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá kissé erőltetetten, mert, annyira elszoktam a kedvességétől, hogy kicsit nehéz volt lereagálnom a dolgait.

Az udvaron, az egyik fánál ácsorogtunk, amiről színes lampionok lógtak le. Nem nagyon volt kedve egyikünknek sem bulizni, helyette inkább csak egymás társaságát akartuk élvezni. Rosé teljesen megbolondult Jimin unokatestvérétől, így ők kettesben elvonultak. Taehyungot és Baekhyunt az este folyamán még nem is láttam, Soojin pedig egy meglehetősen szép, fekete hajú lány társaságában ücsörgött az udvar másik végén és látszólag teljesen zavarban volt, ahogyan csavargatta a haját és folyamatosan igazította a frufruját a szeméből. Yuna pedig... Yuna Jiminnel kettesben volt, és egy félreeső rattant bútoron ücsörögve beszélgettek. Legnagyobb pechemre tökéletesen rájuk láttam onnan, ahol álltam, és bár nem akartam őket nézni, nem tudtam róluk levenni a szememet.

Yuna lehetetlenül közel ült Jiminhez, lábai szinte már a fiú ölében voltak és állandóan vihogott valamin. Sosem láttam még őt ilyennek, és be kell, valljam, nem tetszett ez a pasizós, flörtölős éne. De az is rohadtul zavart – habár gőzöm sincs, hogy miért – hogy Jiminnek a legkevésbé sem volt ellenére a lány társasága. Keze időnként Yuna combjára vándorolt, vagy éppen a haját simogatta, amitől elöntött a hányinger.

- Minden oké? – simított végig Kai az oldalamon, amitől újból rápillantottam, kizökkentve magam a párocska bámulásából. – Olyan kis bambalino vagy. – húzott közelebb magához, majd orrát az enyémnek dörgölte, amitől akaratlanul is felkuncogtam és élveztem a közelségét.

- Csak kissé fáradt vagyok. Tudod ma dolgoztam is és suliban is voltam. – húzódtam el tőle, hogy beleigyak a poharamba, amibe csupán gyümölcslé volt, hiszen nem szeretem az alkoholt.

- Szeretnél hazamenni? Összebújhatunk a kanapén, nézhetünk bármilyen filmet, amit szeretnél. – ajánlotta fel barátom szorosan a derekam köré kulcsolva a kezét.

- Mi van veled tegnap óta? – nevettem el magam hitetlenül. – Olyan macis vagy, és szeretethiányos.

- Baj, hogy szeretnék a csodálatos barátnőmmel lenni? – tűrte a fülem mögé a hajamat, amitől kis híján elolvadtam és gyakorlatilag meg is feledkeztem a pár méterrel odébb ülő problémáimtól. – Hiányzol, Ahrinie. És, annyira utálom magam, hogy...

- Kérlek, ne fejezd be a mondatot. – tettem ujjamat a szája elő, mire ő megragadta a kézfejemet és csókot lehelt az ujjaimra és a tenyeremre. – Szeretsz engem, igaz?

- Nagyon szeretlek. – nézett mélyen a szemembe. – Csak téged, soha senki mást!

- Akkor ne magyarázkodj! – mosolyogtam rá szelíden. – Én is szeretlek.

Kai az ajkamra hajolt, majd lágyan becézgetni kezdett, amivel megint csak meglepett, hiszen általában gyorsan és mohón csókol, mintha le akarná tudni az egészet egyszerre. Nem szokott buliba vinni vagy bárhova, alig érdeklődik irántam és a bűvös „sz" betűs szót sem használja, csak szex közben, miközben lilára szívja a nyakam minden pontját, hogy mindenki tudja, foglalt vagyok.

Erre most önszántából elhozott egy buliba, végig velem van, szeretget és megcsókol, sőt még azt is felajánlja, hogy hazavisz, ha nem érzem jól magam. Megint olyan, mint, amikor összejöttünk kicsivel több, mint másfél éve. Amikor még őrülten szerelmesek voltunk egymásba, és Kai a legnagyobb kincseként tartott számon, a világon, azok után, hogy három éven, keresztül nem mert randira hívni, annak ellenére, hogy odáig volt értem. Valamint, amiatt, hogy akkor még valaki mással voltam együtt, de ez nem kellemes téma, szóval...