lehetek a hősöd | pjm

43

Jimin

- És most mi lesz? – támaszkodtam kérdőn a konyhapultra, aminek a túloldalán, egy bárszéken Kai foglalt helyet. Bal kezében tartotta az arcát, miközben jobb kezével csak csipegette a tojásrántottáját, amit már majdnem húsz perce pakoltam le elé.

A tegnap esti buliban meglehet, hogy túlságosan sokat ittunk, és egy idő után egyikünknek sem volt már kedve lelkizni csak bulizni. Így kissé Kai agya is kikapcsolt és nem foglalkozott a ténnyel, miszerint diplomata szülei, akik az év háromszázhatvanöt napjából háromszázhatvanat külföldön töltenek, most hazajöttek csak úgy mindenféle bejelentés nélkül.

- Gondolom, hazamegyek. – vonta meg a srác a vállát, majd végre bekapott egy falat tojást és erőtlenül rám mosolygott. A fejemet csóválva fontam össze magam előtt a karomat és felvont szemöldökkel vizslattam. – Nincs más választásom, Jimin. Haza kell mennem, szembe kell, nézzek velük és hallgatnom, hogy mennyire elbaszott egy ember vagyok és, hogy...

- Jó, kérlek, ne folytasd. – túrtam a hajamba keletlenül, mert féltem, hogy újból elkezdi ócsárolni saját magát. – Nem maradsz itt? A szobámban nyugodtan ellehetsz ebben a pár napban, amíg itthon vannak a szüleid.

- Nem lehet. – dobta le végül az evőpálcikáit maga elé és hátra döntötte a fejét. – Tegnap este már találkoztak velem, és kitalálhatod mi volt az első kérdésük...

- Hol van az a tündéri Ahrinie... - válaszoltam pontosan tudva, hogy Kai szülei milyenek.

Ami azt illeti, Kai szülei mindig is nyíltan kezelték a tényt, hogy nincsenek érzelmeik se az idősebb lányuk felé, se a kisebbik fiuk felé. Hűvösen viselkedtek velük, elvárták, hogy kitűnően teljesítsenek és tipikus filmbe illő ázsiai szülők szerepét játszották. Várták, hogy Kai megszerezze a közgazdasági diplomáját és később szülei nyomdokába lépjen. A nővére pedig kardiológusként diplomázott és hiába van egy tündéri gyereke, a szülei így sem nézik őt semmibe.

Kai életében a fordulópont az volt, hogy összejött egy Seo Ahrin nevű tündérrel, aki azonnal elvarázsolta a szüleit. Konkrétan mind az anyja és apja szerelmesek lettek a lány bájába, és egész lényébe, így másként kezdtek viselkedni a fiúkkal. Már nem alázták őt le, annyira, nem követeltek tőle, annyit, mint Ahrin előtt. Ahrin fellélegzést jelentett a fiú életében, és ezt a lány is pontosan tudta. Ahogyan én is.

Ám ennek ellenére sem lett tökéletes az élet a Kim családban. Hiszen, amikor Ahrin nem volt a közelben, Kai ugyanúgy kapta a támadásokat, mint, annak előtte. Ezért is volt, addig nyugodt a helyzet, amíg a lány a közelében tartózkodott. Vagy, amikor a szülők nem voltak itthon.

- Nem tudom, hogy mondjam el Ahrinnak, hogy itthon vannak a szüleim! – fújtatott Kai ingerülten, és látszott rajta, hogy valóban elég nagy kételyek közé került. – Az utóbbi időben elég szar a kapcsolatunk, ezt valljuk be. Nem állhatok elé csak így a semmiből, hogy gyere vissza és védj meg az őseim előtt!

- Ezzel most nem tudok vitatkozni. – értettem egyet. Kai szülei voltak az egyik fő okok, azon a listán, ami miatt ők ketten nem mehettek szét. Emellett volt még jó pár másik is, de egyre jobban kezdtem érezni, hogy az egymás iránt érzett végtelen szerelmük kezd a semmibe veszni. Legalábbis Ahrin részéről biztosan.

- Kösz. – forgatta megbarátom a szemét, amire csak egy vállrántást kapott válaszként. – De igazad van. Ahrin alig áll velem szóba mostanában, és piszok szar érzés, ahogy távolodunk! Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz...

- Kai, nem akarok késeket döfni a hátadba, de pontosan tudod, hogy ez nagy részben a te felelősséged! – csaptam össze a kezemet ingerülten, és zavarba hozott, hogy nem akarom meghallgatni legjobb barátom érzéseit, ahogyan azt előtte évekig tettem. Nem lehetek ilyen érzéketlen! – Tudom, beszéltünk már róla, hogy mit kellene tennünk, ezért nem ismételném meg önmagamat, de...

- Kétségbeestem Jimin, érted? – nézett rám villódzó szemekkel Kai, amitől az én pupilláim is kétszeresükre tágultak. – Most, ahogy szembe találtam magam a szüleimmel, és leesett, hogy Ahrin már nem áll hozzám olyan közel, kétségbeestem! Rájöttem, hogy nem állok készen, ara, hogy elengedjem Ahrint. Sokat gondolok rá, hogy meg kéne tennem. Szakítanom kellene vele, mert ezerszer jobbat érdemel nálam, de nem vagyok rá képes... A gondolata is megrémiszt, hogy nélküle éljek. Ő a legbiztosabb pont az életemben, ha ő elhagy, mi marad nekem?

- Hát, én te idióta majom! – csaptam meg a homlokát mérgesen, és bár őszinte voltam a gyomrom összeugrott a kijelentésére. Ha ők ketten szakítanak, ismét választás elé kerülök. Vagy hagyom, hogy a lány, akiben egyre halálosabban szerelmesedek, bele végre az enyém legyen, vagy elhagyom én is Kaijal egyszerre, de így megmarad a majdnem húsz éves barátságom. Hogy kerülhettem ilyen helyzetbe? Valaki mondja meg nekem! – Én...

- Mit kellene most tennem, Jimin-ah? – Kai hangja valóban kétségbeesetten csengett, amivel belemart a szívembe. Annyira utáltam őt ennyire sebezhetőnek látni, és összetörtnek. Ilyenkor, annyira előjött a valódi, öngyűlölő, félős énje, akit csupán ketten ismertek ezen a világon. Én és Ahrin. Nem árulhatjuk őt el... Nem tehetjük meg vele, még, akkor sem, ha hibázott.

- Kérd meg Ahrint, hogy vacsorázzon veletek. Tudod, hogy sosem hagyna magadra egy ilyen helyzetben... - fújtam ki szaggatottan a levegőt.

- Úgy értettem... - szedte össze magát újból. – El kellene őt engednem, Jimin? Hagynom kellene, hogy Ahrin valaki mással legyen boldog?

Összerezzentem, amikor Kai kezei megmarkolták a hosszúujjú felsőm alját. Erősen szorítva a csuklómat, annyira félve nézett rám, hogy majdnem megnyílt alattam a föld, hogy lehúzzon magával a mélybe.

- Én...

Már majdnem belekezdtem valami orbitális nagy butaságba, amikor az a két majom, aki elment másnaposság elleni gyógyszerért és vagy tíz liter vízért, kivágta a bejárati ajtót ezzel adva tudtunkra, hogy megjöttek.

- Vettünk egy rakat vizet, de, annyit, hogy fürödni is lehetne benne! – szajkózta Baekhyun, majd levágta a pult mellé a zsugort, amit cipelt. Kai elengedte a csuklómat, majd a fejét lehajtva rendszerezni kezdte a vonásait. Nem azért, mert nem akarta volna a többieknek is mutatni a gyengeségét. Csupán rohadtul nem tudja kezelni a szituációt, ha elkezdik őt sajnálni.

Így csak csendben elfogadta Taehyung feléje nyújtott rózsaszín csomagolásba bújtatott gyógyszereit, majd közölte, hogy elmegy zuhanyozni.

- Mi a halál fasza ütött belé? – ráncolta Baek értetlenül a szemöldökét a srác után nézve.

- Itt hagyta a reggelijét. – ült a helyére Taehyung és kijelentése után mit sem törődve a ténnyel már lapátolni is kezdte be a rég kihűlt rántottát.

- Mondta este, hogy itthon vannak a szülei, rémlik? – adtam választ Baekhyun kérdésére, ami után minkét fiút egy „basszameg" nézéssel nézett össze. Tudták, én is tudtam, mindannyian tudtuk, hogy most szarban van és mellette kell lennünk. Végtére is, erre vannak a barátai...