lehetek a hősöd | pjm

3

Jimin

- És tényleg igaz, hogy az apartmanotokban van egy aranykövekkel kirakott medencétek? – kulcsolta a nyakam köré valami Yuhwa nevű csaj, de nem voltam benne teljesen biztos, hogy így hívják. Fél kezemet a kanapé karfáján pihentettem, míg a másikban egy pohara tartottam és eszem ágában sem volt egy ujjal is hozzá érni az ölembe csücsülő csajhoz. Azt se tudom, hogyan vette a bátorságot, hogy megtegye, de sajnos eleget ittam már, ahhoz, hogy leszarjam.

- Persze, és remélem hallottál már a titkos szobámról is, ami tele van dobálva kis arany pénzekkel, ahová minden este egy ugródeszkáról beugrok, mint Dagobert bácsi! – forgattam a szememet unottan, Yunhwa pedig idétlenül kuncogva kezdte el tekergetni az egyik hajtincsemet.

- Remélem, egyszer majd megmutatod nekem. – nyávogta, amitől felfordult a gyomrom és nem bírtam felfogni, hogyan lehet valaki ilyet buta, hogy elhiggye ezt a sok szamárságot, amit hall rólam.

Szemem a nappali falára függesztett digitális órára tévedt, ami szerint még csak pár perccel múlt fél tizenkettő. A buli hivatalosan nyolckor kezdődött, de persze senki nem jött rajtunk kívül kilenc előtt. Még valamikor fél tízkor láttam, hogy Baekhyun és Taehyung két elég naivnak tűnő lánynak elkezdik beadni az ikres szövegüket, és látszólag sikerrel is jártak. Ugyanekkor tájt megérkezett Kai és Ahrin is mindenki legnagyobb döbbenetére kézen fogva. Mivel ők elvoltak kettesben, kénytelen voltam elfoglaltságot találni magamnak és bár egy ideig beszélgettem Ahrin barátnőjével, Roséval ő is hamar elszállingózott mellőlem, amikor belefutott egy rég nem látott barátnőjébe. Így került hozzám ez a Yuhwa nevű kiscsaj, aki már körülbelül az elején az értésemre adta, hogy mit akar tőlem, bár a beszélgetésünkből nem sikerült rádöbbennem, hogy a gatyámban lakó fiút akarja-e jobban, vagy a pénzemet.

- Ja, hogyne. – bólintottam, majd mikor újra a számhoz emeltem a poharamat feltűnt, hogy nem maradt benne több, így felsóhajtva lelöktem Yuhwat a kanapéra, mire kérdőn pislogott rám. – Hozok piát, kérsz te is? Nem? Oké ezt megbeszéltük.

Azzal mielőtt bármit is mondhatott volna már ott is hagytam és csak reménykedtem benne, hogy Yuhwa nem jön utánam és nem kell többet látnom őt. Rühelltem a pénzéhes picsákat, akik mindenáron az ágyamba akartak jutni, abban a reményben, hogy beléjük szeretek és majd minden szart megveszek nekik. Pontosan ezért is nem volt még komolyabb kapcsolatom, hiszen az első barátnőmről is hamar kiderült, hogy ilyen. Körülbelül három hónapig voltunk együtt, és bár nem mondanám, hogy szerelmes voltam belé, eléggé szíven ütött, amikor kijelentette, hogy csak a pénzemért van velem, és ha nem vagyok neki hajlandó drágább ajándékokat venni, akkor jobb, ha véget vetünk, annak, ami „köztünk van". Ezek után természetesen meg sem próbáltam barátnőt keresni magamnak. Nem randiztam, nem ismerkedtem. Ha meg akartam fektetni egy lányt általában a nevét sem kérdeztem meg, csak egy unalmas felszínes szöveget betoltam neki, utána megdugtam és kész, köszönöm, ennyi volt. Nem való nekem a szerelem meg a nyáladzás, egy kapcsolat meg még, annyira sem. Túlságosan félek, hogy megint úgy járok, mint az első alkalommal, abból pedig nem kérek még egyszer.

A konyhába lépve majdnem beleütköztem egy smároló párocskába, de mire én átléptem a küszöböt, ők kifordultak az ajtón. A vállamat vonogatva sétáltam beljebb és döbbenten tapasztaltam, hogy rajtam kívül csupán egy valaki tartózkodik a helyiségben.

- Hát te? – emeltem meg a szemöldökömet, amikor a pulthoz léptem és kibontottam egy dobozos sört. Ahrin a lábait lóbálva ücsörgött az egyik bárszéken, kezében egy pohárral, ami bár üres volt őt látszólag nem érdekelte. – Miért ülsz itt egyedül? Hol van Kai? Vagy Rosé?