lehetek a hősöd | pjm

20

- Itthon leszel este? – vetette oda nekem anya félvállról, amikor reggel véletlenül összefutottunk a konyhában. Unottan felé fordultam, miközben a táskámba dobtam az ebédemet.

- Mert? – kérdeztem leplezetlen unalommal, de anyám szeme még csak meg sem rezzent erre.

- Itthon leszel vagy sem? Nincs kedvem barkóbázni. – forgatta meg a szemét, megigazítva lecsúszott hálóköntösét a válláról. Ha jobban belegondolok életem nagyobbik részében egészen ritkán láttam anyámat normálisan felöltözve, hiszen, amikor nem pizsamában van, olyankor nincs itthon így esélyem sem volt rá.

- Asszem, igen. – mondtam és a slusszkulcsomat a markomba fogva jeleztem, hogy igazán szeretnék indulni, de anya még mindig feltartott. – Mi van már? Azt akarod, hogy megint elkéssek?

- Szarok rá, mit csinálsz. – sóhajtotta, majd a csípőjére téve a kezét elállta az utamat. – Legyél itthon és kész. Chanyeol ma haza jön, és jó lenne, ha te is itt lennél, hogy családi vacsora lehessen.

- Tudod elkerülhetted volna a felesleges csevegést, ha azzal kezded, hogy Chanyeol haza jön. – vigyorogtam rá gúnyosan. Egy egyszerű mozdulattal arrébb toltam az útból, hogy végre elindulhassak a suliba, mert volt egy kis elintéznivalóm. – Most pedig ha megbocsátasz, eltakarodok itthonról, mert tudom, hogy az első szeretőd fél órán belül itthon lesz!

- Hogy merészeled, Park Jimin! – kapta fel azonnal a vizet anyám, de én meg sem hallgatva az utánam dobált szavait, már be is léptem a nappaliba nyíló liftbe és cinikusan intettem egy párat neki, míg bezáródott az ajtó.

Pont leszarom kivel és mit csinál anyám, és tudom, hogy ilyenkor csak azért ideges, mert fél, hogy elkotyogom apának a dolgokat. De sajnos nem vagyok ilyen szemét, hogy kiadjam a titkait, pedig baromira megérdemelné. Apa talpig hűséges hozzá, annak ellenére, hogy nem szereti, és csak miattam van vele együtt. Remélem egyszer én is olyan jó emberré válhatok, mint az apám. Csak persze a normális nővel az oldalamon, aki nem csak egy poronty miatt jött hozzám.

Sietve száguldottam az egyetemig, mert feltett szándékomban állt, hogy előadás előtt elkapjam Kait - aki ma hazajött a nővérétől - és kérdőre vonjam. Tegnap egész éjjel erről beszélgettünk Soojinnel, akinél végül ott töltöttem az éjszakát és valamikor hajnalban keveredtem haza, hogy lezuhanyozzak meg egyebek. Örültem, hogy egy lány véleményét is meghallgathattam, mert valamiért nem mertem ezt a dolgot Taehyungnak vagy Baekhyunnak elmondani. Túlságosan féltem, hogy mit szólnának ehhez az egészhez, valamint nem akartam, hogy a barátaim máshogy nézzenek rám az egészen Ahrinos szituáció miatt. Egyelőre még nem kellett tudniuk róla. Majd később, ha Ahrin végre újra hajlandó szóba állni velem...

Leparkoltam a kampusz parkolójában és őrült tempóban indultam meg, hogy mihamarabb megtaláljam barátomat. Szerencsémre nem kellett sokáig mennem, ott ült az egyetem hatalmas halljának egyik padjánál és legnagyobb meglepetésemre nem egy csapat lány vette körül, csupán két másik barátunk. Kai lelkesen mutogatta a telefonját feléjük, amitől bevallom megkönnyebbültem, hiszen így világossá vált számomra, hogy valóban azért ment a nővéréhez pár napra, hogy az unokaöccsére és húgára vigyázzon, és nem csajokat hajtott.

- Sziasztok. – álltam meg az asztal mellett, de nem állt szándékomban leülni.

- Jimin-ah! Jó reggelt, korai vagy ma. – veregette meg elismerően a hátamat Baekhyun, amitől eleresztettem egy laza mosolyt feléjük. – Nem ülsz le? Vagy jót állsz magadért?

- Most nem ülök le. – ráztam meg röviden a fejemet és Kai felé pillantottam, aki mosolyogva nézett rám. – Tudnánk beszélni négyszemközt?