lehetek a hősöd | pjm

8

- Szia, Ahrin! – köszöntem feltűnő jó kedvvel a lánynak, ahogy a pulthoz jutottam a nagy tömegtől. Ahrin éppen egy tányért tartott a kezébe, miközben rám pillantott és bár először meglepődött és kissé megremegett a keze, ahogy észrevett, végül halványan elmosolyodott.

- Jimin. – mondta ki a nevemet köszönésképp, majd letette a mögé eső pultra a tányért és a szoknyájába törölte nedves kezeit. – Hogy kerülsz ide? Vagyis, elnézést... Miben segíthetek?

Elnevettem magam az aranyos váltástól. Ahrin zavartan ki igazított egy hajtincset az arcából és kérdőn nézett rám várva, hogy elmondjam, mit szeretnék.

- A nagyszüleim jönnek hozzánk ma át és anya rendelt néhány sütit, Park Seungwoo névre. – mondtam el neki gyorsan, ő pedig hümmögve bólintott egyet.

- Igen, emlékszem, a hölgy, aki rengeteg kókuszos rizssütit és csokis-narancsos tortaszeleteket kért, meg azt a fahéjas-körtés rizsfelfújtat. – mondogatta bár szerintem inkább magának, mint nekem, mert közben lehajolt a pulthoz és kivett egy nagyobb papírtálcát. Nem akartam, de elfintorodtam, ahogy néztem kiszedi a hűtött pultrészből az említett sütiket. Rühellem a fahéjat és a körtét is, de ezzel anyám nagyon is tisztában volt. Gyerekkoromban még piros pöttyöket is rajzoltam a karomra, hogy elhitessem, velük allergiás vagyok a fahéjra, hogy ne adjanak nekem belőle többet, annyira nem bírtam elviselni még a szagát sem. De közben persze meg sem lepődtem, hogy ezt rendelte, hiszen neki sosem állt szándékában nekem kedveznie. Magasról tett rá, hogy mit szeretek vagy mit nem.

Megráztam a fejemet, és ahelyett, hogy ilyen butaságokon kezdtem volna agyalni, inkább ámulattal figyeltem, ahogy Ahrin kipakolja a sütiket a tálcára.

- Nem is tudtam, hogy itt dolgozol. – kezdtem vele csevegni, amíg elővett egy másik tálcát, hiszen az elsőt már kimaxolta. Ahrin óvatosan elmosolyodott, majd felém fordult. Ettől a kis apró gesztustól a szívem akaratlanul is meglódult, amit nem tudtam hova tenni. Miért van rám ez a lány ilyen hatással? Hogyan történt ez?

- Pedig látod. – tárta szét a kezét, nekem pedig akaratlanul szaladt a tekintetem a bal kezére, amit tökéletesen eltakart a hosszú fehér ing, amit hordott. A lány észrevehetett a pillantásomat, ezért gyorsan leengedte a karját és elkapva rólam a tekintetét visszahajolt a sütikhez, hogy folytassa a munkáját. Csalódottan felnyögtem magamban, megállapítva, hogy ezt már megint jól megcsináltam. Miért kell, nekem ilyen idiótának lenne?

- Jimin, szia. – köszönt rám az Ahrin mellé lépő Rosé feltűnő mosollyal, amitől sajnos csak unottan magamra erőltettem egy görbületet. Kedveltem a lányt, szó sincs róla, szimplán szerettem volna, ha csak Ahrinnal vagyok. Na, jó tényleg kezdek megőrülni. – Jöttél feltartani a sort?

- Nem azt azok a srácok csinálják. – böktem a pult másik oldalába, ahol a kint megismert három gimnazista srác éppen egy szép arcú, vörös hajú lányt ostromoltak, és még messziről is ki lehetett szúrni, hogy a lány már a legkevésbé sem örül a dolognak. – Szóval ő Shin Yuna? – ráncoltam a szemöldökömet, ahogy leesett bennem a tantusz.

- Igen. – válaszolt Rosé, fél kezével feltámaszkodva a pultra. – Vicces tény, hogy, amikor nincs, bent senkit nem kell a vele egyidős fiúk közül kiszolgálnunk, mert, amikor megtudják, hogy ma nem jött be ki mennek innen.

- Elképesztő. – forgattam meg a szemem és visszafordultam a két lány felé. Rosé kedvesen megsimogatta Ahrin haját, aki végzett a sütik kipakolásával és a kasszához lépett, míg barátnője ellépett mögötte és megkérdezett egy fiatal lányt mellettem, hogy mit adhat neki.

- Ennyi lesz? – pislogott rám aranyosan Ahrin beletéve a sütiket egy szatyorba. Aprót bólintottam, és átkoztam magam, amiért nem tudtam megszólalni, akárhogyan is szerettem volna neki mondani valamit. Ahrin megmondta az összeget, amit egyből oda is adtam neki, de egyszerűen még nem akartam elmenni. Annyira megörültem a lány jelenlétének, hogy többet akartam belőle.