lehetek a hősöd | pjm

29

Jiminie: Ne merészeld nélkülem nézni a sorozatod! Hallod, látlak innen is!

Ahrinah: Be se kapcsoltam a tévét nyugesz!

Jiminie: Helyes! Már csak egy órám van, utána megyek!

Ahrinah: Siess, mert nem sokáig bírom Jang Man Wol nélkül!

Jiminie: Én meg nélküled!

Az ajkamba harapva próbáltam kitörni készülő mosolyomat, amit Jimin üzenete váltott ki belőlem. Szombat óta sajnos nem sikerült meggyógyulnom, sőt ha lehet csak még betegebb lettem, így harmadik napja nyomom az ágyat, de koránt sem egyedül. Jimin egész szombaton és vasárnap velem volt, és együtt néztük a sorozatot, miközben folyamatosan beszélgettünk és nevettünk. Időnként megfogta a kezemet, vagy magához ölelt, de ennél több közeledést nem tett felém, amit bizonyos szinten sajnálok is meg nem is. Örültem, hogy nem nyomult rám jobban, mert nem tudtam volna hogyan reagálni a közeledésére. Másrészt szerettem volna, mert hát, na. Kezdtem összezavarodni már egy-egy megjegyzésétől is, és már lassan tényleg nem tudtam feldolgozni mi van most pontosan. Bevallotta, hogy kedvel engem, amivel teljesen felborította a bennem levő dolgokat. Valaki komolyan kedvel engem? Mi tetszhet neki rajtam? A mellem túl lapos, a hajam állandóan kócos ráadásul nem vagyok egy idol alkat, nem tartom magam túl csinosnak.

Mindamellett, hogy Jimin betöltötte a napjaim ürességét, Kai egyszerűen felszívódott. Sejtettem én, hogy a hirtelen kedvessége csak időszakos, ezért sem ért túl nagy meglepetésként a dolog, hogy két üzeneten kívül nem igazán beszéltünk. Megkérdezte gethes vagyok-e még, és amikor mondtam, hogy ja, közölte, hogy jó majd írjak, ha kifeküdtem magam a bajamból. Csodás, én mondom.

Rosé, miután Chanyeol felhívta, konkrétan egy órán keresztül örömködött nekem a telefonba és videóhívásban elmentem vele a plázába, hogy új szettet varázsoljon magának, mert a fiú nem húzta az időt, azonnal randira hívta a barátnőmet, aki természetesen igent mondott. Igazán boldog voltam, hogy végre a barátnőmre is rátalálni látszik a szerelem, de közben a mellkasomba kezdett visszatérni az a szörnyű nyomasztó érzés.

Az éjjeliszekrényemre tettem a telefonomat, majd az ajkamba harapva kihúztam a kis fiókot, amiben ott tároltam a nyakláncot, amit anyától kaptam vissza. A tenyeremre fektettem az ékszert és szinte könnyezve húztam végig a medálon az ujjamat. Egy R és egy J betű összeolvadását jelző kis figura volt, de nem ettől támadt sírhatnékom. Lassan tíz éve nem láttam a nyakláncom párjának a tulajdonosát. Ennyi idő telt el, amióta elszakítottak minket egymástól, ő pedig nem keresett engem egyszer sem. Mintha soha nem ismertük volna egymást, hiszem, hogyha újra látnám őt, elmennénk egymás mellett, mint az idegenek. Felmerül a kérdés, hogy, akkor Ahrin, miért nem kerested őt te. Mert nem tudtam. Ennyire egyszerű. Nem tudtam hová ment, nevet változtatott-e vagy bármi. Szó szerint elnyelte őt a föld valaki mással együtt, aki legalább olyan mély sebet hagyott bennem, mint az előző.

A könnyeim akaratlanul kezdtek el lefolyni az arcomon, miközben kicsatoltam a nyaklánc kapcsát és a nyakamba tettem. Évek óta nem volt rajtam, egy idő után már a létezéséről is megfeledkeztem. De anya megtalálta, én pedig nem bírom megállni, hogy ne kezdjem el újból viselni. Görcsösen szorongatva a betűket dőltem el az ágyamon. Könnyeim megállás nélkül potyogtak a szememből, ahogy hagytam eluralkodni az emlékeinket.

Jimin

Vidáman löktem ki az előadó ajtaját, hogy mihamarabb a parkolóba érjek és indulhassak Ahrinhoz. Végtelenül boldog voltam, hogy sikerült nagyjából kimagyaráznom magam nála és ismét „varátok" lettük. Amikor átmentem hozzá nem úgy terveztem, hogy konkrétan rámozdulok, de valamiért ösztönösen cselekedtem. Amióta megéreztem magamon puha ajkait, képtelen vagyok másra gondolni. Tudni akarom milyen, amikor a nyelve kapcsolódik az enyémmel. Hallani akarom, ahogy belesóhajt a csókunkba, miközben mindenhol, ahol érem simogatom és kényeztetem őt. Mindenét fel akarom fedezni, a magamének akarom őt tudni, és bármit képes lennék megtenni érte.

Most már kár lenne tagadnom, hogy rémesen bele szerettem és kezdem azt érezni, hogy ettől ő sem áll túl távol. Ahogy reagál a teste az érintéseimre, azt nem tudja elrejteni. Szükségem van rá, és még ha ő nem is vallja be, neki is rám.

- Jimin! – kiáltott utánam egy női hang, mire a szemöldökömet ráncolva fordultam meg a tengelyem körül és meglepetten bámultam a felém igyekvőre.

- Heeyeon. – mondtam rezignáltan a lány nevét, aki lassított a léptein, amikor feltűnt neki, hogy egyre közelebb érek hozzá. – Mit akarsz? – kérdeztem cseppet sem kedvesen.

- Csak beszélgetni veled. – villantotta meg tipikus pasizós vigyorát, mire horkantottam egyet. Heeyeon – vagy Hani, azt jobban szerette, de nem voltam hajlandó így hívni őt – alapjáraton egy nagyon szép és csinos lány volt, de a személyisége olyan szinte taszított, hogy hánynom kellett még a gondolatától is, hogy hozzám ér. Ezért is néztem rá még magasabbra emelt szemöldökökkel a kijelentése hallatán, tudva, hogy valami mást akar mondani.

- Ezt te sem hitted el. Szóval? – sürgettem, mert igazán szerettem volna már menni Ahrinhoz.

- Jól vettem észre az előző órán, hogy Kai barátnőjével flörtöltél smsben? – fonta össze a melle alatt a karját, előrántva valódi személyiségét.

- Nem flörtöltünk. – próbáltam hárítani, mert Ahrin valóban nem flörtölt csak én. – Csak beszélgettünk.

- És szerinted Kai mit szólna hozzá, ha megtudná, hogy a barátnőjével „beszélgetsz"? – csavarta egyik barna hajtincsét az ujja köré.

- Leszarom. – jelentettem ki. – Nem tilthatja el őt senkitől, miközben szarrá csalja őt, mindenkivel is. – mondtam, habár nem voltam olyan biztos ezekben, mint, amennyire mutattam. Nem akartam Ahrinnak rosszat, vagy, hogy Kai bánta őt, de Heeyeonnal szemben nem mutathatok gyengeséget, máskülönben baszhatom.

- Cuki vagy. – hümmögött kiseperve haját a nyakából. – Gondolom, akkor azt sem bánnád, ha megmutatnám a kis barátnődnek, ahogy Ahn Jisong tanárnő Kai nevét ordibálva élvez el...

- Mi van? – pislogtam döbbenten fel sem fogva a lány szavait. – Miről beszélsz?

- Krystal volt olyan édes, aranyos, hogy levideózta, ahogy Kai és Jisong az előadóban dugnak. Az a lány mindig jókor van jó helyen, hát nem mesés? – beszélt valóban úgy, mintha valami jó dolgot mondana nekem el éppen.

Nem létezik, hogy valóban filmre van véve, ahogy Kai szexel a tanárunkkal! Ha az a videó kikerül, Ahrin összeomlik! Azt nem hagyhatom, bármit megteszek...

- Mit akarsz, Hani? Mit kell tennem, ahhoz, hogy ne mutasd meg azt a videót Ahrinnak? – ráztam a fejem kelletlenül, és már tudtam, hogy valami irdatlan nagy szemétségbe fog engem belerángatni.

- Vegyük úgy, hogy tartozol nekünk! – emelte ki a többes számot, ezzel is utalva rá, hogy Krystal is bármikor felkereshet valamivel. – Ne feljtsd el, Jiminie ezt. A bábunk vagy, és úgy használunk, ahogy azt mi akarjuk. – húzta fel gúnyosan a szemöldökét, amitől furán görcsölni kezdett a gyomrom az idegtől. – Remélem, tudod, hogy Kai is csak egy játék számunkra. És ha Krystalon múlik, Ahrin is hamarosan az lesz...