lehetek a hősöd | pjm

21

Az arcomat törölgetve a fali órára pillantottam, ami szerint volt még pár percem Kai érkezéséig. A fürdőbe siettem és egy kis vízzel letörölgettem a sírásom nyomait, mert nem akartam magyarázkodni a barátomnak, holott mindenről tud, ami a családommal kapcsolatos. De ennyi seb feltépés elég volt mára. A szobába sétáltam és az éjjeliszekrényembe helyeztem a láncot, mert nem akartam látni. Nem akarom felvenni, nem akarok emlékezni. Elhagyott, még úgyis, ha nem önszántából tette. Nekem pedig el kell őt engednem.

A telefonom rezegni kezdett a farzsebembe, nekem pedig meg sem kellett néznem, hogy tudjam ki hív. Ideje élveznem, amennyire tudom a jelenlegi életemet és elhagynom a múltamat. Már, amennyire képes vagyok rá.

Jimin

Kimerülten és végtelen szar kedvvel estem be a nappaliba. Másra sem vágytam csak egy hosszú zuhanyra és, arra, hogy bezuhanva az ágyamba azonnal elaludjak és Ahrinról álmodhassak. Hosszú volt ez a mai nap, hosszabb, mint, amilyenre terveztem. Örültem, hogy Kai őszinte volt velem, és reménykedtem benne, hogy sikerült betartania, amit ígért. De mindemellett nem akartam, hogy kibéküljenek és újra tökéletes harmóniában legyenek. Önző volt egy részem, ami csakis magának akarta Ahrint. De közben a másik, önzetlenebb Jimin tudta, hogy helyesen cselekedtem ma, hogy bíztattam Kait. Igazán akartam, hogy Ahrin boldog legyen, megérdemelte! És egyelőre Kai tudja megadni, ami kell neki, nem én. Őt szereti, nem engem, és ezt el kell fogadnom. Én csak egy szerencsétlen szardarab vagyok, aki beleszeretett a legjobb barátjának a nőjébe és szépen elszúrt vele kapcsolatban mindent! Látszik, hogy az apám fia vagyok...

- Jimin! – hallottam meg anyám hangját, amint a lift bezárult mögöttem.

- Mi van? – kérdeztem ösztönösen a szokásos kedvességgel a hangomban. Beljebb sétálva feltűnt, hogy anyán kívül apa is és az unokatesóm Chanyeol is itt vannak. Ó, basszameg, teljesen ki ment a fejemből... - Illetve... szia, anya. Milyen napod volt? – korrigáltam magam, ami baromi szarul hangzott, de mindegy. Több mint a semmi.

- Haha, milyen kis vicces vagy ma is, kisfiam. – kacarászott erőltetetten, amit nem tudom miért kellett csinálnia. Apa is és Chanyeol is tudták, hogy egy szemét utolsó hárpia, de ennek ellenére mégis mindig megjátszotta magát, ha rajtam kívül más is volt a társaságban. Csodás.

Lelöktem a táskámat a kanapé sarkába, és hatalmas mosollyal fogadtam Chanyeol érdekes ölelés szerűségét. Gyerekkorunkban nagyon közel álltunk egymáshoz, de mivel a szülei állandóan külföldre küldték tanulni idősebb korában, ritkán tudtunk csak találkozni.

- Jimin-ah! Látom egy centit se sikerült nőnöd! – veregetett vállba, mire a szememt forgatva visszavágtam.

- Nőttem én, csak nem magasságra. – kacsintottam egyet, mire az idősebb elismerősen bólintott egyet és felemelte a hüvelykujját. – Mizu? Mesélj! Miért jöttél haza?

- Azt hiszem mi, addig magatokra is hagyunk titeket. – mosolygott rám apa, majd diszkréten kirángatta anyát a konyhába, hogy nyugodtan tudjak rég nem látott unokatesómmal beszélni. Még jó, hogy ebben a családban van, akinek van esze!

- A nők undorítóak! – dőlt hátra Chanyeol a hatalmas kanapén, miközben ujjaival végig szántott a haján. – De legfőképp Wendy undorító! Mit láttam én, abban a ribancban?

- A nagy melleit? A formás seggét? – sorakoztattam fel az érveimet, mire Chanyeol újra nevetni kezdett. – Mi lett veletek? Karácsonykor még dúlt köztetek a szerelem!

- Wendynek viszonya volt az esküvőszervezőnkkel. – horkantott fel Chanyeol, amitől döbbenten meresztettem rá a szemem. – Ugye milyen vicces? A mi esküvőnk szervezése közben, megszervezte a titkos találkáikat is a menyasszonyommal! Pedig meg voltam győződve róla, hogy meleg a csávó, amiért ez a foglalkozása...

- És hogy derült ki?

- Rájuk nyitottam, mint egy drámában. – tárta szét a karját tehetetlenül és bar lazán beszélt, látszott rajta, hogy rohadtul megviselték a történtek. – Elmentem egyetlen kibaszott hétvégére üzleti ügyeket intézni, ők meg, addig az ágyunkban fetrengtek. Tök boldog voltam, hogy hamarabb érek haza, és több időnk lesz együtt, mert keveset voltunk együtt a munkám miatt, erre...

Elakadtak a szavai és az ajkába harapva elkapta rólam a tekintetét. Szomorúan megveregettem a vállát, mert egyszerűen nem tudtam mit kellene mondanom neki. Tudtam, hogy összetört a szíve, hiszen imádta a lányt. És azt is, hogy most az elhalasztott esküvő miatt bukta a céget egy időre.

- Szeretnél berúgni, összefeküdni idegen lányokkal és elfelejteni egy időre, hogy szar az életed? – kérdeztem az egyetlen dolgot, ami eszembe jut ilyenkor, amikor válság helyzet van. Chanyeol szemei felcsillantak, majd el is komorodott azonnal.

- Ilyet csak olyankor mondasz, amikor neked is bajod van... - vonta össze a szemöldökét. – Beszélj csak Jiminie...

Én pedig dalolni kezdtem...