lehetek a hősöd | pjm

10

A terem másik felébe sétáltam oda, ahol Kai és Jimin is voltak és meglepetten fogadtam el Kai felém nyújtott kezét. Megfordított, hogy háttal legyek neki, majd a mellkasához húzott és a hasam előtt összekulcsolta az ujjait. Állát a vállamra támasztotta és mielőtt kényelmesen elhelyezkedett volna egy puszit nyomott a hajam közé, amitől akaratlanul is felsóhajtottam. Nem tudom sose, hogy ilyenkor mi üt belé, de nem szokott érdekelni, mert élvezem, hogy néha előjön az az énje, akibe ennyi idő után is őrülten szerelmes vagyok.

Fél szememmel a jobb oldalunkon falat támasztó Jiminre sandítottam, aki a fejét félre billentve nézte végig a jelenetünket. Tekintetét erőteljesen az enyémbe fúrta, mintha csak azt akarná kérdezni jól vagyok-e. Aprót pislogtam és szélesebbre húztam a vigyoromat, jelezve neki, hogy minden oké, nem kell aggódnia miattam. Mondtam neki a héten ezerszer, hogy nem kell ezt csinálnia, én tényleg valóban nem szorulok megmentőre.

Jimin elkapta rólunk a tekintetét és Hoseok felé pillantott, aki megkért minket, hogy rendeződjünk párokba.

Jimin

Akármennyire is igyekeztem a páromra koncentrálni, hogy ne ejtsem el egy esetleges emelés közben már másodszorra nem sikerült úgy a térdhajlata alá nyúlnom, ahogy Hoseok mutatta be fél órája.

- Ne haragudj. – sepertem ki idegesen a szemembe hulló hajamat, miközben Soojin a párom a mellkasa elé húzta a lábát, rátámaszkodott a könyökével és felpillantott rám. Soojin volt talán az egyetlen lány haverom, akit se én, se a barátaim nem dugtak meg és nyugodtan tudtam vele beszélgetni. Ahhoz képest, hogy kissé vadlány stílusa volt neki, meglehetősen aranyos és nyugodt természete volt. Jókat tudtam vele dumálni, megértettük egymást, de a kémiának a legkisebb szikrája sem volt meg egyikünkben sem. Ráadásul a többi barátommal is ilyen állásponton volt, ezért sem próbálkozott be nála egyik fiú sem, mert élvezték, hogy lehet egy csaj is néha a társaság tagja, akihez egyikünk sem nyúlt.

- Jól vagy, Chim? – vonta fel a szemöldökét, amíg én törökülésbe vágtam magamat mellette. – Ma nem egészen itt jársz, jól sejtem? – somolygott az orra alatt, a következő pillanatban pedig a tökéletesen egyhangban táncoló Kai és Ahrin felé fordította a tekintetét. Ahhoz képest, hogy milyen romlott kapcsolatuk volt – nyilván Kai részéről – a táncban hiba nélkül passzoltak egymáshoz. Mintha erre teremtettek volna, úgy mozogtak együtt. Engem meg ez különösképpen idegesített ma, és nem tudtam elszakítani a tekintetemet róluk, akárhogyan próbáltam.

- Elkalandoztam. – haraptam az alsó ajkamba, Soojin pedig megjutalmazott híres felvont szemöldökével, amivel jelezte, hogy rohadtul nem hisz nekem.

- Belezúgtál Kai csajába? – ejtette fél fejét a tenyerébe, hogy úgy nézzen rám tovább. A szemeim kikerekedtek és éreztem, ahogy a pulzusom az egekbe szökik kijelentésére. Egyből reagálni akartam, hogy ugyan már erről szó sincs, vagy ilyenek, de legnagyobb meglepetésemre nem tudtam. Nem zúghattam bele Ahrinba, én csak segíteni akarok neki, hogy újra legyen önbizalma és ne érezze magát egyedül vagy valami ilyesmi. Oké, közben feltűnt, hogy mennyire rendes, odaadó, jóindulatú és persze gyönyörű. De ez nem jelenti, hogy beleestem.

- N-nem. – nyögtem ki nagy nehezen. Soojin arcát a térdére hajtva nevetni kezdett, ezért kinyújtottam a kezemet és megpöcköltem a nyakát, hogy hagyd abba. – Nem, én komolyan nem! Csak...

- Csak? – fordult újra felém. – Sajnálod, amiért egy olyan hímringyó nője? Ugye tudod, szívem, hogy te is ugyanilyen vagy, csak te ezt kapcsolaton kívül csinálod?

- Én...

- Ne szabadkozz, az egész társaságotok, Taet és Baekhyunt is beleértve egy csapat jó pasi, akik minden nap más csajt visznek ágyba! Ez nem szégyen, hiszen huszonéves dögös csávók vagytok, azok a lányok, akik meg belemennek buta picsák. Itt egyedül az a gáz, hogy Kai dugdossa a legtöbb csajt az ágyába, amikor egy olyan rohadt szép barátnője van, mint Ahrin, akit még én is megdugnék! Nem értem mire jó ez neki, én is sajnálom, hogy Ahrin ezt tűri, és benne marad, ahelyett, hogy lépne. – tolt le egy szokásos Soojin monológot, majd sóhajtva kinyújtotta a lábát, kiroppantotta a hátát és mélyen a szemembe nézett. – Tegyük fel, hogy nem vagy beleesve, oké?

- Oké. – mondtam furán ráncolva a szemöldökömet.

- De ha esélyed lenne, hogy vele legyél élnél vele? – fonta össze maga előtt a karját, várakozva, pillantva felém.

Elvándoroltattam a tekintetemet az említett lány felé, aki éppen kifulladva kortyolt bele a vizébe. Sötét haja egy kócos, meglehetősen izzadt kontyban pihent a fején, a ruhája rátapadt minden porcikájára, ettől pedig muszáj volt nyelnem egyet. Szabad kezével letörölte az izzadságot a homlokára, az után fogadta Kai apró csókját az ajkára. Nem tudtam nem észrevenni, hogy mekkora mosoly terült a kis gesztus után el az arcán, ami fura módon összetört bennem valamit. Valóban szeretheti a fiút, ha képes ennyi mindent megbocsájtani neki...

- Nem tudom, Soojin. – sóhajtottam fel fejemet hátra ejtve tehetetlenségemben. – Őszintén nem tudom.

- Tudod, Chim, Ahrin jobbat érdemel Kainál. – pillantott egy percre ő is a lányra, majd újra rám. – És sajnálom, hogy ezt kell, mondjam, de nálad is.

Nem ellenkeztem, mert igaza volt. Ahrinnak valaki olyanra van szüksége, akinek csak ő létezik, megbecsüli őt és nem csalja meg minden második csajjal. Van rá garancia, az én háttérsztorimmal, hogy én ne csalnám meg?