- Ok. – mondta egyszerűen a válaszát, de meg sem lepett vele. Ez után bármiféle előjel nélkül felállt a konyhasziget mellé kihelyezett bárszékről és kisétált a helyiségből. Még csak meg sem rázott, hogy ennyire nem foglalkozik egyszem kisfiával. Csupán újból vállat vontam és úgy döntöttem ideje elindulnom az iskolába, hogy ne késsek tíz percnél többet.

Leakasztottam a bőrdzsekimet a fogasról és inkább a konyhafelőli ajtón mentem a lépcsőházba, mert nem volt kedvem kimászni a nappaliba a lifthez. Marokra fogtam a slusszkulcsomat és lekocogtam a lépcsőkön, egészen az alagsori parkolóig. Miközben beszálltam a tizenhatodik születésnapomra kapott autómba, megint elfintorodtam a gondolattól, hogy olyan az életem, mint egy béna amerikai sorozat gazdag fiújáé. Ugyanolyan hideg szülők, sok pénz, luxus élet, csak ez mind Szöulban, nem New Yorkban. Csodálatos.

Alig egy húsz percen belül már leparkoltam az egyetem parkolójában, ahonnan már futólépésben rohantam az előadóba tudván, hogy egy ideje már tartott az óra. A hátsó ajtón próbáltam beosonni, hogy ne legyek túl feltűnő, de legnagyobb bánatomra Ahn professzorasszony azonnal kiszúrt.

- Nahát, nahát, nahát. – vette le szépen komótosan a hölgy keretes szemüvegét. – Park Jimin. Micsoda megtiszteltetés, hogy a mai napon beérsz az órámra!

- Elnézést kérek, asszonyom. – rántottam meg a táskám pántját egy helyben megtorpanva az előadó tetején. Fél szemmel már láttam, hogy valahol középtájon ül három ökör, akik vihogva várták a folytatást, én pedig kitaláltam, hogy, amint levágódok melléjük egy mozdulattal tarkón csapom őket. – Késett a buszom. – vontam meg a vállam, ettől a kijelentéstől az egész előadó egyemberként nevetett fel, de Ahn professzor továbbra is csúnyán nézett rám, majd a többiekre is. Mindenki tisztában volt vele, hogy milyen anyagi hátterem van, és, hogy életemben nem ültem még buszon. Illetve, de csak hát a pletykák szerint, mielőtt kocsim lett, előtte sofőröm volt, aki mindenhová cipelte a seggemet. Természetesen ez orbitális nagy tévedés, hiszen gimnazista koromban ugyanúgy tömegközlekedéssel mentem mindenhová, hogy ne tűnjek ki a tömegből, de az igazságra soha nem kíváncsi. Jobb nekik, azt hinni, hogy Park Jimin még a fenekét is arany vécépapírral törli ki!

- Remélem tisztában vagy vele, fiam, ha még egyszer késel ebben a félévben, megbuktatlak, és nem kapod meg a kellő kreditet! – rázta meg Ahn az ujját felém fenyegetően, amitől kivillantottam a fogaimat és egy csábos mosolyt küldtem felé.

- Ugyan, tanárnő, majd megbeszéljük mi ezt négyszemközt. – kacsintottam a nőre, de ettől sem mosolyodott el. Ahn Jisong volt a tanári kar legfiatalabb professzora, a maga huszonkilenc évével. Egy dolog, hogy fiatal volt, de eszméletlen jó nő, és hajadon is volt egyben, ezzel pedig elérve, hogy minden pasi az ő előadására akarjon járni. Más kérdés, hogy rémes személyisége volt, ami engem taszított, és bottal sem piszkáltam volna őt meg, mást pedig felizgatott.

- Ülj a helyedre, Park Jimin és meg se merészelj szólalni az óra végéig! – forgatta meg végül unottan a szemét, én pedig jófiúként úgy cselekedtem, ahogyan kérte és levágódtam a középső sorba, ahol négy majom barátom ült.

- Mizu? – bökött bele a vállamba Baekhyun, miközben a látszat kedvéért kihalásztam a könyvemet a táskámból és az asztalra hajítottam. – Tudod ugye, hogy az asszonyságnak csak fasz hiánya van, és ezért viselkedik így?

- Leszarom, sosem érdekelt különösebben. – fordultam feléjük, hogy jobban rájuk lássak. – Mégis kinek állna fel a farka erre az idegbeteg nőre?

- Mondjuk nekem! – hajolt ki Taehyung, Baekhyun takarásból. – Imádom a domina csajokat! Mindig is álmom volt, hogy valaki korbáccsal álljon előttem olyan feszes bőr szettben és...

- Jesszus, ember te beteg vagy! – fintorgott Baekhyun hátradőlve a székén. – Ezek után nem akarok veled csajozni este!

- Mi van? – nevettem el magam kikerekedett szemekkel. – Mióta csajoztok párban? Nem tudtok egyedül? – ráncoltam a szemöldökömet továbbra is. Emlékeim szerint egyik haveromnak sincsenek problémái a nőkkel, hiszen mindketten kibaszott jól néznek ki és bármelyik csaj még a lábuk nyomát is megcsókolná, hogy legalább egyszer az ágyukba mehessenek. A két jómadár meg ez feltűnően ki is használja, és örömmel cserélgetik a lányokat, hogy még véletlenül se legyen meg ugyanaz egynél többször. Megrögzött állításuk, hogy ha egynél többször dugják meg a lányt, az már egyenlő a kapcsolattal, amiből inkább nem kérnek. Elég, hogy a négyesünkből egyvalaki kapcsolatban van, de arról inkább ne beszéljünk...

- De, de most kitaláltunk egy fasza trükköt, hogy megvezessünk a csajokat. – mesélte csillogó szemekkel Taehyung. – Mivel Baekhyun és én egészen hasonlítunk, kitaláltuk, hogy úgy fogunk az esti buliban nőzni, hogy beadjuk, kétpetéjű ikrek vagyunk és így szedünk fel két nőt, akiket rá veszünk, hogy fél időn belül cseréljenek és derítsék ki valóban egyformák vagyunk-e az ágyban.

- Ez undorító. – fintorodtam el azonnal, majd elismerően bólintottam. – Remélem, beválik. Sok sikert!

Tae és Baek rám kacsintottak, majd már éppen vissza akartak fordulni a tanár felé, amikor Kai, a négyesünk utolsó tagja vette át a szót.

- Nem vágom, minek akartok trükközni. – könyökölt fel a padra hanyagul, hogy mind a hármunkra rá lásson. – Nem elég odamenni a csajhoz és beszélni vele két mondatot? A múlt hétvégén egy este alatt két csajt is így dugtam meg, és a nevükre sem emlékszem, meg, arra sem, hogy hogyan néztek ki...

A kezem szinte azonnal ökölbe szorult a kijelentésére, amit gyorsan igyekeztem a pad alá rejteni, hogy ne vegye észre. Mindenki tisztában volt vele, hogy Kai hiába él kapcsolatban a középiskola utolsó éve óta, egy ideje magasról leszarja a dolgot és nyugodt szívvel csalja meg a barátnőjét. Eleinte még titokban csinálta, hogy a barátnője ne tudja meg, de mikor rájött, hogy szegény lány még így is mellette marad, nem titkolta tovább a dolgot. Neki persze nem hangoztatta, de nekünk igen, amivel halálosan idegesített. Nem bírtam felfogni, hogy miért nem szakít inkább vele, hogy kedvére szexelhessen, ha már ezt akarja. Mindig csak azt mondta, hogy, amúgy ő szereti Ahrint, de mivel fiatal szeretné kihasználni a lehetőségeit. Szereti Ahrint, meg a nagy francot! Akkor illő lenne, úgy is viselkednie vele...

- Ja, hyung erről jut eszembe! – biccentett Kai felé Taehyung. – Ahrin és Rosé is jönnek este, szóval, ha ma szexelni akarsz, akkor csak a csajodat dugd meg. Értem én, hogy ő is tudja, hogy félre kefélsz, de legalább ne akkor csináld, amikor ő is ott van...

- Minek hívtad meg őket? – rázta meg a fejét Kai értetlenül.

- Mert a barátaim, és nem akartam őket kihagyni a buliból. – fonta össze maga előtt a karját Tae sértődötten. – Ahrin is megérdemli, hogy bulizzon időnként!

- Jó, oké. – forgatta meg Kai a szemét unottan. – Leszarom, akkor ma csak vele fekszem le. Bár, ez nem is olyan vészes, ha belegondolok. Egy hónapja nem szexeltem vele, ideje felfrissíteni az emlékezetét, hogy milyen is, amikor a Kaiminator akcióba lép!

- Ya, te egy hónapja nem feküdtél le Ahrinnal! – kerekedett ki a szemem a kijelentéstől. – Miért? Ahrin egy jó nő, ráadásul a barátnőd!

- Hm, tudom. De unalmas mindig ugyanazt a puncit nyalni. – mondta egyszerűen. – Szeretem a változatosságot.

Úgy döntöttem inkább lezártnak tekintem a témát, mert egyszerűen nem akartam tovább hallgatni őt. Kai az egyik legjobb barátom volt már a gimi óta, és szerettem őt, de utáltam, azt, ahogyan Ahrinnal bánt. Nem érdemelte meg őt. Ahrin egy tündéri, bájos lány, aki minden egyes emberrel ezen a földön kedves volt és még a légynek sem tudott volna ártani. Annyira sajnáltam őt, amiért Kai ilyen embertelenül bánt vele. Szertnék segíteni neki, de közben nem akarok szembe menni a legjobb barátommal. Ezért csak tehetetlenül hallgatom minden alkalommal Kai újabb hódításait és nem szólok semmit. Baekhyun és Taehyung is hasonló véleményen vannak a kapcsolatával kapcsolatban, de ők is hallgatnak róla, gondolván nem ők döntenek Kai helyett. Ha neki ez így jó, hogy a barátnője mellett mindenki mást is megfektet, egészségére.

De én nem tudom ezt ilyen könnyen benyelni. Ha beleszakadok is találni fogok valami megoldást rá, hogy segítsek Ahrinnak.         

lehetek a hősöd | pjmWhere stories live. Discover now