lehetek a hősöd | pjm

60

- Rosé – szólítottam meg a lányt, miközben vettem átfelé a ruháimat. A magas, szőke lány mosolyogva felém fordult, így nagy levegőt véve feltettem neki a kérdést, ami már nagyon nyomta a mellkasomat hetek óta. – Miért nem veszed fel vagy hívsz vissza mostanában?

Barátnőm mosolya pillanatok alatt hervadt le az arcáról, és szomorúan pillantva szólásra nyitotta volna a száját, de leintettem és nagy levegőt véve inkább újra én szólaltam meg.

- Tudod mit? Nem is fontos. Hetek óta elhanyagolsz engem, amióta Chanyeol és te összejöttetek! Félre ne érts, örülök a boldogságodnak, tényleg, őszintén. De mikor kérdezted meg utoljára, hogy én, hogy vagyok? Tudod egyáltalán, hogy miért szakítottunk Kaijal? Hogy hol van most? Tudsz róla, hogy Jimin és én egymásba szerettünk? Hogy ő mellettem volt, akkor is, amikor senki? És kérdezted egyáltalán, hogy mi volt Minhoval pénteken? Mert tudom, hogy láttad vele mentem haza. Mégsem írtál, nem kerestél. Miért, Rosé? Mivel érdemeltem ki ennyi év barátság után, hogy lecserélj egy fiúra?

Nem tudom megmondani pontosan, hogy a monológom melyik pontján kezdtek el csorogni a könnyeim, de, ahogy feltettem az utolsó kérdést, egyszerűen kiszakadt belőlem a zokogás. Ugyan tudni akartam, hogy mi fog mondani Rosé, muszáj voltam ott hagyni őt az öltözőben, és elrohanni a mosdóba, hogy rendbe szedjem magam még nyitás előtt.

Kétségbeesetten fogtam a mosdókagyló két oldalát és próbáltam rendszerezni a légzésemet, kisebb-nagyobb sikerrel. Lehet, hogy nem ez volt a helye és az ideje, annak, hogy kiadjam magamból az érzéseimet, de úgy éreztem betelt a pohár. Túl sok minden történt velem az elmúlt időben, lényegtelen, hogy szerelmi vagy családi téren. Egyszerűen, sok volt minden. A szakítás, az új érzelmek, a bátyám visszatérése, a legjobb barátnőm bizonytalansága. Egyszerűen, azt éreztem megfulladok. Nem bírtam tovább.

A wc ölé hajolva kiadtam magamból mindent, ami bennem volt és közben megállás nélkül sírtam. Nem csak Rosé miatt. Kimerültem érzelmileg, elfogytak a tartalékjaim.

Hosszú évek vannak már mögöttem, és állandóan tartani akartam magam. És elfogytam. Ki vagyok én egyáltalán? Jeon Ririn, Jeon Jungkook testvére? Seo Ahrin, az életvidám, pörgős, beszédes lány, Lee Minho baraátnője? Vagy az elveszett, szorongó, leépült Ahrin, aki egy toxic kapcsolat közepette a fiúja legjobb barátjának a karjaiban kötött ki?

Valóban az a kérdés, hogy melyik fiúval kell lennem?

Miután nagyjából összeszedtem magam és vagy háromszor átmostam az arcomat, befontam a hajamat és nagy levegőt véve kimentem a mosdóból. Úton a pult felé, a derekamra kötöttem a kötényemet és előszedtem a maradék mosolyomat, hogy a vendégek egy pillanatra se lássák, nem vagyok jól.

- Ahrin-ah. – lépett mellém Rosé, miközben elkezdtem letörölgetni a pultot. Nem néztem rá, csak csendesen folytattam a tevékenységemet. – Én... nincs rá megfelelő szó, ami kifejezi, mennyire sajnálom ezt az... egészet! Igazad volt, minden szavaddal szíven találtál! Annyira elmerültem a saját boldogságomban, hogy megfeledkeztem a körülöttem élőkkel! És nincs mentségem ugyan a tetteimre, de szeretném, ha tudnád, hogy örökké te maradsz a legfontosabb ember az életemben és nagyon, nagyon szeretlek! Nem kérhetlek, hogy gyorsan utólag avass be az életedbe, de őszintén örülnék, ha tudod... újra tudnánk beszélni.

Sóhajtva letettem a fertőtlenítő sprayt a kezemből, amivel eddig takarítottam és a szőkeség felé fordultam.

- Piszkosul haragszom rád, Park Chaeyoung! – fújtattam és próbáltam felfelé nézni, hogy ne kezdjek újra sírni. – És kell egy kis idő, hogy lenyugodjak, de ez nem jelenti, azt, hogy kevésbé szeretnélek! Te vagy a legjobb barátnőm és ez nem tud csak úgy változni!

Rosé gondolkodás nélkül ölelt magához és így megéreztem, hogy rázkódni kezd a teste. Ettől azonnal elindultak a visszatartott könnyeim, így egymást ölelve együtt zokogtunk, egy percig sem foglalkozva, azzal, hogy már ki kellett volna nyitnunk a cukrászdát...

Nyugi, Jimin is hamarosan visszatér, nem feledkeztem meg róla! Azonban most végre kezdem átlátni a dolgokat, és előreláthatólag úgy nagyjából 5 rész van még hátra + Epilógus :( Kíváncsi vagyok, milyen elméleteitek vannak a végkimenetelre. Boldog vég lesz vagy sem? Jimint vagy Minhot választja Rin? 

Hamarosan mindenre fény derül!

Addig is köszönöm, hogy olvastok! 

Csók: Szeszih 

Ui: Oh, és egy kis spoiler: sanszos, hogy néhány szálat a végére sem fogok elzárni, hogy maradjon egy kis izgalom

de vajon milyen szálakra gondolhatok...