Positive?! ||FORDÍTÁS!||

86.Fejezet

Jackson:

          Az ágyam szélén ültem és gondolkodtam hogyan hívjam randizni Markot. Ez lesz az első, hogy fiúval csinálom ezt. Igazából nem is érdeklődtem annyira férfiak után. Ez teljesen új nekem.

Sőt, eddig nem igazán vittem el senkit se randira. Legalább is nem komolyan. Mikor valakit 'randira' hívtam csak is dugásra kellett utána soha többet nem hívtam a személyt. De ez most kicsit más.

Viszont nem félek attól, hogy visszautasít. Megtörténhet s természetesen nem lenne a világ vége. Még csak tizenhét vagyok s igazából nem vagyok az a fajta aki kapcsolatban él.

Szerelem sose játszott nagy szerepet az életemben. Legalább is nem az a szeretet amit barátok vagy családom iránt éreztem. Nem is tudom, hogy igazán szerelmes vagyok Markba, vagy csak tetszik nekem.

De most vissza a randi témára. Fogalmam sincs milyen dolgokat szeret. A virágok túlságosan is klisések és biztos kelletlenül érintené ha csokit vennék neki, mert most éppen próbál leadni pár kilót.

Az éneklés sem egy választás számomra. AZ ének hangom eléggé jó, de nem az én stílusom. Talán csak el kéne felejtenem ezeket az 'ajándék' cuccokat és csak megkérdezni, anélkül, hogy bármit is csinálnék.

Felálltam az ágyról és lesétáltam a földszintre. Mark a nappaliban volt, tanulva a vizsgáira amiket hamarosan le kell tennie. Az iskola adott neki egy esélyt hogy átmenjen ebben az évben, attól függetlenül, hogy két hónapot kihagyott.

Beléptem a szobába és meglepődtem mikor Markot aludva találtam a kanapén. Néhány könyv és tollak feküdtek az asztalon és a földön, a lányunk pedig - a lehozott - kiságyban volt.

Úgy látszik várnom többet kell várnom, mert tisztában vagyok vele, hogy szüksége van az alvásra. Betakartam testét a takaróval, majd felemeltem Lilyt a kiságyából. Ébren van és engem nézett a nagy barna szemeivel.

"Szia angyalom, hiányzott apa? Fogadok, hogy igen hercegnőm." Kuncogtam halkan, egy apró puszit nyomva az arcára, majd leültem a kanapéra, oda figyelve, hogy ne üljek rá véletlenül Mark lábaira.

Ráfektettem Lilyt a mellkasomra, a kezemet pedig hátára tettem, miközben a plafont kezdtem bámulni a plafont visszamélyülve a gondolataimba. Eldöntöttem, hogy csak egyenesen megkérdezem, ahelyett hogy játszanám a romantikus srácot.

Szeretném ha Mark is beleegyezne a randiba, mert úgy kedvelt engem ahogyan vagyok és nem azt, hogy romantikusan viselkedek. Ha pedig elutasít, akkor elfogom fogadni panaszkodás nélkül.

Kicsit összerándultam mikor megéreztem, hogy Mark megmozdul. A tekintetem egyből az idősebb fiúra tévedt aki lassan nyitogatta ki a szemeit, majd álmosan nézett rám. Elnevettem magam.

"Jó reggelt." Mondtam. Felült, kezét belefuttatta az amúgy is össze-vissza álló sötét tincseibe. "Reggelt' Miért nem ébresztettél fel? Még van mit tanulnom." Motyogta, lassan levéve magáról a takarót.

Gyengéden elmosolyodtam. "Talán, de annyira nyugodtnak látszottal, szóval úgy gondoltam nem nagy baj ha egy kicsit hagylak aludni." Mondtam, szabad kezemet lábára tettem, amit megsimogattam.

Ő is elmosolyodott, majd lepillantott a kezemre, mielőtt végül Lilyt figyelte. "Hogy-hogy lejöttél? Szükséged van valamire?" Kérdezett meg, miközben a kislányunk hátát cirógatta.

"Többé-kevésbé. Igazából van valami amit szeretnék tőled megkérdezni. Ezért jöttem le hozzád." Magyaráztam, éreztem a szívem gyorsabban kezdett el verni. Mark érdeklődve billentette oldalra a fejét, várva hogy mondjam.

Magabiztosan vigyorgott, mert valószínűleg észrevette, hogy kicsit idegessé váltam. "Mond csak." Helyezte kezét az enyémre, ami még mindig a lábán volt. Beharaptam az alsó ajkamat, hirtelen az agyam totál üressé vált.

"Ez a dolog nagyon fontos és szeretném ha tudnád, hogy totálisan komoly vagyok most veled, szeretném ha figyelnél rám és őszintén válaszolnál nekem." Beszéltem gyorsan, amire Mark csak kuncogott.

"Nyugodj meg Jackson.. Csak én vagyok, nem kell idegesnek lenned. Figyelmesen meghallgatlak és szívből fogok válaszolni, szóval kezdheted." Mondta nyugodtan.

Bólintottam a szavain és egy pillanatra elrágódtam azon hogyan is kezdjek neki. Az összes gondolatom egy tökéletes kérdéshez vezettek, miszerint úgy hívjam randira ha teljesen őszinte és egyenes leszek.

"Tudom, egyszer azt mondtam nem szeretlek. Őszintén, nem tudom azt mondani neked, hogy ez meg is változott, de kérlek adj egy esélyt, hogy erre rájöjjek, miszerint tényleg érzek-e valamit irántad." Fúrtam íriszeimet az övébe.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy kicsit kockázatos, talán nem is akar majd eljönni velem randira, mert tudja, hogy nem 'igazán' szeretem. De jobb, hogy kitálaltam neki.

Bíztam benne és ezt tudomásul kellett vennie, s megérdemli hogy tudja hogyan is érzek. Nem akarom, hogy olyanban higgyen ami nem is igaz. Nem akarom összerombolni a reményeit ismét, mint ahogyan tettem ezelőtt.

Lassan tenyerembe vettem Mark kezét és lágyan elmosolyodtam. "Eljönnél velem egy randira?" Kérdeztem, biztosra menve, hogy megértette a szándékaimat. Még mindig kicsit izgulok, de nem féltem a válaszától.

Az idősebb úgy nézett ki meglepődött és nem is mondott semmit először. A szemei és az arci kifejezése éppen azt ellenőrizte, hogy tényleg komoly vagyok-e vagy ez egy rossz vicc, én pedig hagytam, hiszen nincs mitől tartanom.

Pár perccel később egy hatalmas mosoly nőtt az arcán. "Igen, jó lenne elmenni veled egy randira." Válaszolt végül és óvatosan megölelt, vigyázva arra, hogy a mellkasomon lévő Lilyben ne tegyen kárt.

Szabad karommal átkaroltam a derekát és egy hosszú csókot nyomtam az arcára amitől elvigyorodott. "Köszönöm." Mondtam vidáman s végtelenül megkönnyebbültem amiért a végén még is csak beleegyezett..

Ám most még több kérdés bukkant fel a fejemben. Hova kéne elvinnem? Mit szeretne? Valami különlegeset vagy inkább nyugodtat? Ki vigyázna Lilyre míg mi éppen a randinkon vagyunk.

Nos, az utolsó kérdés már valószínűleg meg is van válaszolva.. SeokJin. Annyira szerette őt, szóval biztosan boldog lenne, ha a szombat estéjét a babánkkal tölthetné.

"Nem kell semmit se megköszönnöd. Örülök hogy végre megkérdezted és hálás vagyok amiért őszinte vagy velem." Mondta egy széles mosollyal, tenyerét vállamra rakta.

Homlokomat az övéhez nyomtam és nem tudtam megállni, hogy ne vigyorodjak el mint egy idióta. Attól függetlenül, hogy kicsit aggódóm azért, mert nem tudom hová vigyem, alig bírom kivárni, hogy végre szombat legyen.

|| Szóval Jackson végre randira kérte Markot, aki beleegyezett a dologba. Hova fognak menni? Hogyan fog sikerülni a randijuk? Minden rendben lesz, vagy észreveszik, hogy a kémia köztük nem működik? ||