Positive?! ||FORDÍTÁS!||

58.Fejezet

Jackson:

           Markra pillantottam aki boldogan díszítette a sütiket anyummal. Egy édes szvettert hordott amin kicsi hópelyhek voltak, még egy tipikus karácsonyi sapkát is hordott.

Izgatottnak tűnt miközben beszélt anyummal aki láthatólag élvezte a másik társaságát. Én pedig csak ott ültem az egyik széken és nyugodtan néztem őket.

Kezdem azt érezni, hogy Mark nagyon szereti a karácsonyt. Feldíszítette az egész fát, ami most csillogott-villogott mindenféle arany és piros gömbökben, és fényekben.

Követtem a tekintetemmel mikor felém sétált egy sütivel aminek ajándékdoboz alakja volt. Kidekorálta piros és zöld cukormázzal, odafigyelve minden kicsi részletre.

"Remélem jó íze van." Nyújtotta át nekem, igazából túl szép ahhoz, hogy megegyem, de nem akarom megbántani így beleharaptam a sütibe.

Vanília és fahéj íze van ami tökéletesen kiegyenlítette egymást az édes cukormázzal. Anya és Mark biztos megküzdöttek ezzel a sütivel és a dekorációjával.

"Nagyon finom." Mosolyogtam. Az idősebb csillogó szemeit enyémbe fúrta és még izgatottabbnak tűnt, mint egy kisfiú.. persze ha nem vesszük figyelembe a gömbölyödő pocakját.

Mindig egyedül töltöttük a karácsonyt. Csak én és a szüleim. Mindig csináltunk sütiket vacsora után és megettük mialatt kibontottuk egymást ajándékait. Most sokkal idegesebb voltam mint amúgy.

A kiskutya amit a lányomnak vettem egy rózsás zacskóba volt belerakva, és próbáltam ráragasztani pár fehér masnit. Nem éppen a legszebb, de remélem Marknak tetszeni fog, természetesen az is amit neki vettem.

Mark a fához sétált és magához emelt három ajándékot. Mindegyiknek más színe volt. A kanapéhoz menve mind két szülőmnek adott egyet, s meg is lepődtek rajta rendesen.

Mark elmondta, hogy megszeretné köszönni amiért engedték, hogy itt éljen, s úgy viselkednek vele, mint ha a gyerekük lenne. Elmosolyodtam a szép szavain.

Az érzelmes beszéde elérte, hogy anyám elsírja magát, még a apámnak is nyelnie kellett. Anya felállt, letörölte a fiú könnyeit mielőtt puszit nyomott volna a homlokára.

Ezután felém nyújtott egy ajándékot. Négyszögű az alakja és nem olyan nagy, de igazán meg vagyok lepődve, hogy nem is vett valamit. Nem kellett volna.

"Ez pedig a tied.. Hiszen neked is meg kell köszönnöm." Mosolyodott el szégyenlősen. "Nem kell megköszönnöd, nem igazán tettem sok mindent.." Vakartam a tarkómat. Inkább ő tett értem sokat.

"Odaadtad a dzsekidet, mikor magamra öntöttem a kakaómat, elfogadtad a gyermekünket, eljöttél velem az ultrahangra és megvédtél engem.. Persze, hogy meg kell köszönnöm."

Újabb könnyek jelentek meg a szemében, miközben mosolygott rám. Lassan kicsomagoltam közben Mark leült mellém, és izgatottan nézett, látszik mennyire látni szeretné a reakciómat.

Leraktam magam mellé a papírt a fekete dobozt pedig kezemben fogtam. Kíváncsivá tett. Kinyitottam, és egy úszó szemüveg volt benne. Fekete, ami ezüst színben pompázik ahol megüti a fény.

Még a nevem is bele van gravírozva. Ez a legjobb ajándék amit vala kaptam, leraktam a dobozt is és óvatosan magamhoz öleltem.

Éreztem rajta, hogy meglepett, de viszonozta. Nem tudom mi ütött belém, de úgy gondoltam kell egy meleg ölelés. A fülébe suttogtam egy "Köszönöm-t" mielőtt elengedtem volna.

"Szeretném ha a lányunk neve is majd benne lenne. A boltos akitől vettem azt mondta később rágravíroztatja." Mondta, még jobban elvigyorodtam. Jó ötletnek hangzik.

Észre vettem, hogy a szüleim rajtunk vigyorognak, ezért felálltam és Marknak adtam az ajándékát és a plüsst. Nem igazán tudtam mit vegyek neki, de szerencsére volt segítségem.

Átnyújtottam neki, majd lassan elkezdte kibontani. Egy ezüst nyakláncot szereztem neki amin a neve kezdő betűje van. Egyszerű, de rájöttem, hogy nem is igazán van oda az extra dolgokért, így ez tökéletes neki.

Mikor meglátta a nyakláncot ajkai egyből felfele görbültek. "Ez gyönyörű, köszönöm Jackson." Simított végig a medálon. "Erőt fog adni, ha rossz időkőn kell túljutnod.

Magához ölelt, majd megfordult, mutatva, rakjam rá, így óvatosan nyaka köré raktam. Tökéletesen illik a bőréhez.

Vissza fordult, én pedig megfogtam a zacskót. "A nyaklánc nem minden, vettem valamit a babának is." Haraptam be az alsó ajkamat, mikor elvette.

Mi van akkor ha nem fog tetszeni neki? Vagy azt gondolja ez egy kicsit túl sok a babának? Mi van ha nevetni fog? Bár még mindig mosolyog.. Lassan kivette a plüsst.

Egy pillanatig csak bámulta és a mosolya még gyengébbé vált, szemei pedig ismét megteltek könnyel. "Ez gyönyörű." Szipogta s mikor meghallottam ezeket a szavakat megkönnyebbülve sóhajtottam fel.

Hasához rakta az arany kutyust és szeretettel vigyorgott. "Biztos vagyok benne, hogy imádni fogja." Mondta ami végtelen boldoggá tett. Mark lerakta a kutyust a kanapéra és a következő dolog amit tett teljesen lesokkolt.

Közelebb hajolt hozzám és csókot nyomott az arcomra. "Köszönöm szépen." Alig hallottam a szavait mert teljesen lefagytam. Megcsókolt! Nos.. nem igazi csók, mert csak az arcomra adta.. de nem láttam, hogy ezt fogja tenni.

Az idősebb láthatóan jól szórakozott rajta, elkuncogta magát majd anyummal kezdett el beszélni, miközben sütit kezdtek enni. Mark vidáman vett el kettőt miközben még mindig bámultam őt.. Még mindig le vagyok sokkolódva de.... Nagyon boldog vagyok.