Positive?! ||FORDÍTÁS!||

6.Fejezet

Mark:

       Miért pont neki kellett lennie? Előttem állt Kim NamJoon aki úgy nézett rám, mint egy űrlényre. Kikaptam kezéből az ultrahangot és reménykedtem, hogy nem fut Jacksonhoz.

Olyan sok fiú van az úszó csapatban de persze, hogy Jackson legközelebbi barátjának kellett lennie, és tuti vagyok benne, hogy elfogja neki mondani a terhességem, s Jackson tudná, hogy az ő gyereke.

"Jacksoné, igaz?" Kérdezte körbenézve, biztosra menve, nincs körülöttünk senki. Sóhajtottam és bólintottam. "Valahogy éreztem, hogy Jackson hazudott nekem. Nem nézel ki úgy, mint egy ribanc." Mondta.

"Kérlek ne mond el neki. Amúgy se lenne értelme." Sutttogtam. A magasabb ráncolt homlokkal, kérdő tekintettel nézett. "Abortálok." Válaszoltam a kérdésre, amit fel sem tett.

''Gyere velem." Mutatta, hogy kövessem. Összezavarodtam, de eldöntöttem hogy csinálom amit mond. Elsétált az egyik közelebbi padhoz s leült, én pedig ugyan ezt tettem s mellette foglaltam helyet.

"Miért akarod elvetetni?" Érdeklődött, és meglepődtem a kérdésén. "Jacksoné.. Nem bírjuk egymást és megölne ha rájönne." Feleltem véve egy mély levegőt, bezárva a szemet pár percre.

"Tudom, hogy úgy gondolod Jackson rossz srác." Nem adtam neki időt, hogy tovább menjen. "Tuti, hogy az. Állandóan csesztet, és kész volt arra, hogy megüssön." Magyaráztam kicsit idegesen, nekem ne mondja azt, Jackson jó ember vagy valami ilyesmit..

"Jackson egy idióta, hidd el, mint barátja ténylegesen tudom miről beszélek." Nevetett fel halkan. "De.." Kezdte el. "De mi?" Vártam, hogy válaszoljon.

NamJoon a kezét rátette a karomra amire zavartan néztem rá. "A gyermekedet szeretnéd azért okolni, mert az apja hibázott?" Kérdezte komoly hangsúllyal s úgy bámultam rá, mint ha idióta lennék.

Mindenre számítottam, főleg valaki olyantól mint ő, de nem gondoltam volna, hogy tud ilyen komoly lenni. "Miért mondod ezt? Jackson barátja vagy, azt kéne mondanod, hogy abortáljak." Még mindig meg vagyok lepődve...

"Igen, a barátja vagyok, de Jackson is véthet hibát. Mind ketten elfelejtettetek védekezni és most te vagy az aki a babát hordja, szóval ha akarod megtarthatod és Jackson vállalni fogja a felelősséget azért amit tett." Magyarázta.

NamJoonnak mindenbe igaza van. Én vagyok terhes, az én testem és az én döntésem s Jackson nem zaklathat azzal, hogy elvetessem, mert fél a felelősségtől.

Hirtelen éreztem ahogy a könnyek lefolynak az arcomon, a másik férfi megdöbbent. "Csináltam valami rosszat? Ne haragudj." Mondta sajnálkozóan, de rámosolyogtam. "Ne aggódj, csak a hormonjaim."

Viszonozta a mosolyom és lenézett a hasamra. "Tisztában vagyok vele, hogy nem akarnád megtartani mert félsz Jacksontól, de nincs miért. Egy idióta, méghozzá a legnagyobb, de nem egy szörnyeteg." Állt fel.

"Gondolkozz el azon mit akarsz valójában." Gyengéden megszorította a karom s egyedül hagyott. Elővettem egy zsebkendőt, megtöröltem a szemem, de a könnyek nem akartak leállni, s nem is értem miért.

Nem voltam szomorú, pont arra volt szükségem, hogy valaki ilyeneket mondjon nekem. A baba ártatlan. Nem csinált semmi rosszat, nem, én és Jackson hibáztunk.

Mi vagyunk azok, akik túl sokat ittak, mi vagyunk akiket nem érdekelt semmi és mi voltunk azok, akik szexeltek.. Egyikünk sem hibáztathatja a meg nem született gyermekünket.

Igazából nem is akartam megszabadulni a babától. Nem érdemelte meg a halált, meg szeretném tartani, és ha esetleg arra kényszerülök, hogy adoptáljam mikor megszületik az is jobb mint megölni csak azért, mert félek Jacksontol.

Most már tényleg meghoztam a saját döntésem, amit én akartam. Megtartom a babám, nem érdekel Jackson mit fog csinálni ha megtudja.. Az én gyerekem nem fog fizetni a hibánkból.. Élni fog.