Positive?! ||FORDÍTÁS!||

75.Fejezet

Jackson:

       Ránéztem a 'hollóra' akinek keresztbe volt téve a keze. Volt valamiféle érzés volt a szemében amit nem tudtam kiolvasni. Túl sok lenne, ha azt mondanám harag, de kifejezetten valami hideg.

"Ha leakarsz cseszni mert Mark szenvedett, megtarthatod magadnak." Mondtam, mielőtt a fiatalabb megtudott volna szólalni. Felnevetett és megrázta a fejét.

"Miért szidnálak meg amiatt, ami nem a te hibád? Semmi értelme nem lenne és csak pazarolt idő. Csak szeretnék elsimítani pár dolgot." Magyarázta nyugodtan amire felhúztam a szemöldököm.

Kétlem hogy van valami amiről tudnák beszélni. Egyáltalán nem a barátom sem olyas valaki aki akit ismerni akarok. "És.. mik azok a dolgok?" Kérdeztem, hátradőlve a fehér falnak.

"Mark és a baba.." Kezdett neki, mire összeráncoltam a homlokomat. JinYoung az utolsó ember akinek beleszólása lenne ebbe. Nem kéne úgy viselkednie mint ha többet tudna és jobban.

"Kétlem hogy abban a pozícióban vagy, hogy neked adj tanácsokat a gyerekemmel kapcsolatban." Fintorodtam el. A fiatalabb érzéstelenül nevetett. "Igazad van, nem is az én ötletem volt."

"Csak felakarok tenni egy szimpla kérdést és azt akarom, hogy őszintén válaszolj." JinYoung a szemebe fúrta az övét. Bólintottam, pedig egy kételkedő voltam.

"Akarsz apja lenni a babának?" Kérdezte teljesen komolyan. Ez meg még is mit akar jelenteni? Ez nem is egy kérdés. Én vagyok az apa.. Ezt a tényt senki nem tudja megváltoztatni.

"Én vagyok az apa.. Ez egy biológiai tény." Válaszoltam, mire a fekete-hajú csak sóhajtott. "Nem úgy értettem, te idióta." Forgatta meg a szemét. "Akkor elmagyarázom máshogy..." Folytatta.

"Teljesen biztos vagy abban hogy magadra vállalod a felelősséget egy emberi lényért. Biztos vagy abban, hogy a babát rakod mindenben előre az életedben?" Miközben feltette a kérdést íriszei nem hagyták el az enyémet.

"Gondolkodj el és bölcsen válaszolj. Ha azt mondod igen, akkor onnan nincs visszaút. Mark számítani fog rád hogyha biztos lesz abban, hogy ténylegesen részt akarsz venni a baba életében.

És azt is tudnod kell, pokollá fogom tenni az életedet ha csalódnia kell benned." Hangja egyre halkabb lett. Be kell vallanom, egy kisebbféle félelmet éreztem, de gyorsan elsöpörtem a gondolatot.

Összehúztam a szemöldököm és nevettem. "Te most fenyegetsz engem?" Húztam el a számat, ám rohadtul nem vártam, hogy bólintani fog. "Igen. Olyan sokat szenvedett miattad, és biztosra akarok menni, hogy ez soha többet ne történjen meg."

Elvigyorodtam. "Úgy tűnik nagyon foglalkozol vele." Mondtam, hogy húzzam vele az agyát. JinYoung arcán a kifejezés kicsit megváltozott, de fogalmam sincs melyik irányba.

"Persze, hiszen ő a legjobb barátom.. a családom. Mindig is vigyáztam rá és ott voltam neki, felelősnek érzem magam érte és a lányáért. Hozzá tartozik, ami azt jelenti, hogy hozzám is." Magyarázta.

Aprót bólintottam. "Jó neked, de nincs jogod arra, hogy fenyegess engem, és ezzel nem ijesztesz meg amúgy se." Morogtam mellékesen, de JinYoung csak megrántotta a vállát.

"Nem is az célom hogy megijesszelek. Azt akarom ha tudnád nem engedem, hogy kihasználd Mark kedvességét, miközben ő fog csinálni mindent a babáért, amíg te kiéled a fiatalságod."

"Mark tudja mennyire utálsz?" Érdeklődtem, hangomban hallatszott a szórakozás és a kételkedés is. "Igen, elmondtam neki, mivel ő a legjobb barátom. Nincsenek titkain egymás előtt." Válaszolt.

Megforgattam a szemem erre a 'legjobb barik vagyunk és mindent elmondunk egymásnak' nyomorékságra. "Hát akkor.. miért akarja hogy jóban legyünk ha tudja a véleményedet?"

"Talán megosztjuk a titkainkat, de nem mindig értünk egyet. Ő úgy érzi megérdemled az esélyt hogy megmutasd neki mennyire jó ember tudsz lenni. Normál esetben egyet értenék vele, mindenki megérdemel egy második lehetőséget.

És nagyon szeretnék én is adni neked, de rohadtul bipoláris vagy. Egy nap szereted a babádat, utána pedig teherként nevezed meg. Soha nem lehetek biztos abban, hogy igazad mondasz, és pontosan ezért nem bízok meg benned."

Megvontam a vállam. "Nem érdekel, ha nem bízol bennem. Mark igen s ez a legfontosabb, mert vele kell jóban lennem és nem veled."

"Tisztában vagyok ezzel.. de megmondtam, nem engedem, hogy kihasználd a bizalmát." Szűkítette össze a szemét. "Jó tudni." Ez volt a válaszom.

"Figyelj.. szeretnélek elrúgni a holdig, de Mark azt gondolja jó apa lesz belőled. Én pedig őt jobban kedvelem, mint ahogy téged utállak. Beleadom a legjobbat hogy elviseljelek, addig ameddig rendesen viselkedsz Markal és a babával."

Csak bámultam JinYoungra de nem szólaltam meg. Tudom, hogy jóban kéne lennem vele. Ő Mark legjobb barátja és közel minden napjukat együtt töltik, ami azt jelentette én is sokat fogom látni.

"Szóval felelősséget vállalsz, igen vagy nem?" Törte meg ismét a csöndet. Felsóhajtottam. Nem tudna már elmenni? Nem az ő dolga.

De válaszolok neki, hogy tőlem hallja. "Felelősséget fogok vállalni. Az én gyerekem és azt fogom tenni, ami a legjobb neki."

A hollófekete-hajú bólintott.

"Nagyon remélem, hogy nem fogsz csalódást okozni nekik. Számítanak rád." Fordult meg és tett néhány lépést mielőtt megállt volna és ismét felém nézett.

"És Jackson.. Menj biztosra hogy egyen eleget és pihenjen. Mind a kettejüknek szüksége lesz rá." Tette még hozzá, majd elsétált. Néhány percig utána néztem.

Visszapillantottam Mark szobájának az ajtajára, mielőtt visszamentem volna a várószobába, ahol JaeBum még mindig ott ült. Rosszul éreztem magam amiért itt volt egyedül, de haza fog vinni.

Fáradtnak éreztem magam, pedig semmit sem csináltam ma. Úgy látszik, hogy az aggódás a gyermekem iránt elvette az összes energiámat. Alig bírom ki, hogy hazamenjek és pihenjek... de még mindig éreztem egy kis aggódást.