Positive?! ||FORDÍTÁS!||

83.Fejezet

Mark:

        "1917-ben a hadsereg és a gazdaság gyengesége és a szegényes ellátás volt a fő ok amiért az emberek boldogtalanok voltak és emiatt esett el a cézár uralom.. Az emberek... Mark? Markie?"

Megugrottam mikor JinYoung hangja elérte a fülemet. Nem vettem észre, hogy beszél hozzám. Igazából azon voltam, hogy ülve bealudjak. Annyira fáradtnak érzem magam.

A legjobb barátom segített nekem a házi feladattam amit Jackson hozott nekem haza ezen a héten. Éppen próbálta nekem elmagyarázni a mostani történelmet, és beleadtam mindent, hogy odafigyeljek, de nem igazán vagyok képes a koncentrálásra.

"Sajnálom, JinYoungie. Nem figyeltem, eltudnád még egyszer mondani?" Kérdeztem mosolyogva, mielőtt ásítottam volna. A hollófekete-hajú lerakta a könyvet az asztalra és mellém ült.

"Fáradt vagy Markie, elmondhatom neked még százszor akkor se fogod megérteni. Mára ennyi elég volt." Mosolyodott el lágyan, és az én könyvemet is kivette a kezemből, majd lerakta.

Nyújtóztam egyet és hátradőltem. "Kegyetlen éjszakánk volt. Lily nem akart aludni és csak sírt. Szerintem fájt a hasa." Néztem a kislányomra ki most békésen szundikált a kiságyban.

Nagyon sokat sírt az éjszaka alatt, amiért egész végig ébren voltam, hogyha bármi is történjék egyből tudjak valamit tenni. Ezzel teljesen minden oké, én vagyok az apja és ott kell neki lennem, mikor szüksége van rám.

És a sírás az egyetlen dolog amivel megtudja nekem mutatni ha valami baj van. Szerencsére nem sírt olyan hangosan szóval Jackson és a szülei nem keltek fel miatta.

Tudom, hogy megkérhettem volna Jacksont, de neki ma vizsgái vannak és aludnia kellett. Fontos hogy jók legyenek a jegyei hogy baj nélkül túl legyen ezen az évén.

"Miért nem mondtál semmit? Holnap is tudtunk volna találkozni vagy vasárnap." Billentette oldalra a fejét, és betakart egy takaróval ami az ágyam szélén volt.

"Feláldozod a péntekedet hogy taníts. Rosszul éreztem volna magam, ha lemondtam volna." Pillantottam rá és egy pillanatra becsuktam a szemeimet.

"Mindig elmondhatom nekem ha van valami. Tudom hogy Lily miatt megváltozhatnak a tervek. Teljesen rendben vagyok azzal ha aludni szeretnél ahelyett hogy az orosz forradalomról tanulnánk." Simított az arcomra.

Bezárta a szememet érezve hogy minden egyes eltelt perccel fáradtabb vagyok. A fiatalabb keze a hajam közé hatolt ami már-már elálmosított, de szerencsétlenségemre nem volt esélyem elaludni.

Lily hirtelen elkezdett sírni, amitől rögtön kinyitottam a szememet. JinYoung gyorsan felállt az ágyról. "Maradj, majd én." Sétált oda és felemelte a lányomat. Átmásztam az ágyamba és onnan néztem őket.

Óvatosan fogta kezei között és csókot nyomott az arcára. "Ne sírj kicsi hercegnő, minden rendben van." Mondta halkan és lágyan elkezdte ringatni. Elmosolyodtam és elfeküdtem.

JinYoung tökéletes keresztapa. Annyira jól bánt vele, s látszott rajta, hogy rajong érte. Sokat jelent nekem, hogy elfogadta őt és annyi szeretetet ad neki amennyit nekem is szokott.

Lily lassan lenyugodott, de még mindig úgy tűnt, hogy kényelmetlenül érzi magát. "Simogasd a hasát, az segíteni fog neki." Mondtam barátomnak, miközben magamhoz szorítottam a pikachus plüsst.

JinYoung bólintott és tette amit előbb említettem. A kellemetlenség hangja eltűnt így tekintetem a férfira esett aki Lilyt fogta. Csak szimplán ott feküdtem s néztem két legfontosabb embert az életemben.

Tényleg élveztem azt hogy nézhetem a legjobb barátomat és a lányomat együtt. Amúgy is mindenki olyan kedvesen viselkedett vele. Mint ha Lily és a barátaim lennék egy hatalmas család. Annyira boldog vagyok hogy vannak emberek akikre számíthatok.

A szüleim és a testvéreim is úgy segítettek ahogyan csak tudtak. Ahogy Jackson is. Nem tökéletes de mindenét beleadta. Senki nem tökéletes, de minden egyes feladatnál próbálkozik.

Persze vannak dolgok amiket még meg kell tanulnunk, de elkezdtünk úgy nézni ki mint valamiféle család. Legalább is még most. Senki sem tudja megmondani, hogy örökre tudunk csapatként tudunk majd együtt dolgozni a jövőben.

Még mindig két különböző emberek vagyunk, más meglátással az éléshez. Néha elgondolkodtam azon mi lenne ha a mi 'kapcsolatunk' más lenne.

"Tudod.. néha azt kívánom bár csak adhatnék neki egy igazi családot." Mondtam hirtelen, amire JinYoung rám nézett. "Egy igazi család?" Kérdezte, felhúzott szemöldökkel. A fiatalabb vissza sétált mellém és leült.

"Olyan szülőket akik boldogan élnek és együtt nevelnék fel egy csodás házban, egy gyönyörű udvarral, jó szomszédokkal.. és lenne egy kutya is." Magyaráztam, mire elnevette magát.

"Ó, Markie, csak tizenhét vagy.. Senki nem várja el tőled hogy tökéletes klisés életed legyen." Mondta egy lágy mosollyal, miközben Lilyt lefektette mellém. "De azt akarom, hogy jó élete legyen. Boldognak szeretném látni." Sóhajtottam.

"Lily igen is boldog. Te vagy az apja és ez a legnagyobb ajándék amit valaha is kaphat és igen is tudsz neki jó életet adni, de talán most túl nagyban gondolkozol." Simította meg a lányom arcát.

"Gondolj inkább egy apartmanra ház helyett. Közel lehet egy parkhoz ahova kimehet. S talán YoungJae megengedi hogy magaddal vidd Cocot. Biztos vagyok, hogy az most több lenne mint elég."

Lassan bólintottam. Talán igaza van.. kicsit túl nagy dolgokra gondolok. Lilynek jó élete kell hogy legyen és az én feladatom, hogy biztosra menjek meg is kapja azt. De lehetséges, hogy a tökéletes nem mindig legjobb.

Ha venni is akarnék egy házat nem tudnám kifizetni ebben a pillanatban. Olyanokra kell gondolnom amiket megtehetek és Lily egy kisbaba, nem is kellene neki udvar vagy egy kutya.

"Mindig tudod mit kell mondanod, mikor lent érzem magam." Ültem fel és megöleltem, amit kuncogva viszonzott. "Én vagyok a legjobb barátod. Az a feladatom, hogy felvidítsalak, mikor szükséged van rá.

"Köszönöm." Ásítottam hangosan és visszafeküdtem. JinYoung elmosolyodott és belefuttatta kezét a hajamba. "Bármikor, Markie. Most pedig aludj, szükséged van rá. Én itt maradok és szemmel tartom Lilyt." Borzolta össze tincseimet.

Biccentettem és belenyomtam a fejemet a párnába. Végre megtehetem hogy alszom. JinYoung itt lesz hogy vigyázzon Lilyre, nekem pedig nem kell aggódnom miatta.

Hálás vagyok a legjobb barátomnak, mindig segített nekem és soha nem hagyta el az oldalamat. Emberek, mint ő, adnak nekem erőt és olyan érzéseket, hogy igen is jó apa lehet belőlem.