Positive?! ||FORDÍTÁS!||

47.Fejezet

|| Készítsétek ki a késeket, kardokat, fegyvereket, mert gyilkolni indultok xd ||

Jackson

            Az ebéd csöndesen telt, mert senki nem mondott semmit sem az asztalunknál. A terhes fiú nem volt belemélyedve a gondolataiba, NamJoon és JinYoung pedig nem mertek semmit sem mondani. Én sem.

Mark megtette a tőle telhetőt, hogy figyelmen kívül hagyja a borzasztó dolgokat amiket neki kiabáltak. Persze, nem mindenki volt szemét, de elég, hogy összeroppantsák az érzéseit.

Eredetileg aggódnék az idősebbért, amiért ilyen sokáig a gondolataiban maradt és nem mondott semmit már több mint húsz perce, de csendesnek és nyugodtnak tűnt s teljesen normálisan eszik, mondván, hogy minden rendben van.

Ettől függetlenül szemet tartottam rajta amíg evett, biztosra menve, hogy tényleg jól van-e. Ki tudja mi történhet ha figyelmen kívül hagyom egy pillanatra.

"Hello Mark." Egy ismerős hang zavarta meg a békés ebédet. Sóhajtottam, mert tudom hogy ki ez a csávó, és ha megjelenik csak probléma lesz. Nem ez lesz az első alkalma.

Fölnéztem NamSeokra összeráncolva a szemöldökömet. Mit akar? Ezelőtt az úszó csapatba tartozott, de kidobták belőle, mert túlságosan is bunkó volt másokkal és az edzővel.

Ahogy köszönt Marknak elég volt ahhoz hogy kételkedővé váljak. Úgy ismerték, hogy zaklatta az embereket, és Mark a szerencsétlenek közé tartozott, a kedvenc áldozatai.

Aggódom, hogy valami olyat fog mondani amivel megbántja az idősebbet. S sajnos eléggé érzékeny ebben a pillanatban, semmiféle stressz nem jó a babának.

"Hello?" Pislogott zavartan, mert NamSeok egyáltalán hozzá szólt. A fiú leült az ellentétes székre, Markal szembe, NamJoon és JinYoung felé néztem egy pillanatra, az ő tekintetükből és kételkedés volt látható.

"Hogy vagy?" Kérdezte a fiút mellettem. Még mindig zavart.. "Jól vagyok.. azt hiszem." Válaszolt hezitálva. Tudom, hogy hazudik.. Egyáltalán nincs jól.

De persze senkinek nem mondaná el, kivéve a barátait, hogy rosszul érzi magát. S boldog vagyok amiért az egyik barátjaként nőttem ki magam, így sokkal könnyebb megvédeni.

"Ezt jó hallani. Az egészséged nagyon fontos." NamSeok rábámult Mark hasára. Egyből körül ölelte azt, láthatóan kényelmetlenül érezte magát.

"Igen, az.. Mit akarsz?" Fontam össze a karomat, nem akarom hogy itt legyen, mert jobban ismerem mint akarnám és a jelenléte soha nem jelentett jót.

A fiú rám vigyorgott. "Még mindig bizalmatlan? Nos, csak azért vagyok itt mert adni szeretnék valamit Marknak. Inkább a babának." Magyarázta, Mark egyből megfeszült.

Mit akar az én babámtól? Ha valami rosszat tervez, szétverem és elrúgom a holdig, biztosra menve, hogy soha nem tér vissza. Ez nem fenyegetés, hanem ígéret.

NamSeok egy borítékot nyújtott Mark felé, aki lassú mozdulattal elvette. Kezei remegtek, mikor kinyitotta és kivette belőle a kártyalapot. Nagyon rossz érzésem van, de megvártam míg az idősebb elolvasta a levelet.

Könnyek kezdtek folyni a szeméből, NamSeok pedig felröhögött. Elvettem a kártyát a síró fiútól és én is elolvastam.. Egy totál normális kártya, a babánknak címezve.

„Kedves baba
Őszinte részvétem, hiszen az apád akkora egy lúzer, hogy elcseszi vele az életed."

Az állkapcsom megfeszült, a kezemet ökölbe szorítottam. Ez most komoly? Az ember hogy tud ilyen szívtelen lenni? Mark zokogni kezdett, kezét arcába temette.. Hogy merte ezt tenni Markal?

Felálltam a székből, körbesétáltam az asztalt. NamSeok vigyorgott, de én tutira lefagyasztom ezt a vigyort az undorító arcáról. "Mi a fasz bajod van?" Morogtam idegesen, gallérjára fogtam.

A szőke fiú is felállt. "Nem tetszik a kártya? Pedig csak kedves akartam lenni." Villantotta ki a fogait. "Te beteg vagy, hogy lehetsz ilyen szívtelen?" Az összes erőmet össze szedtem, hogy ne üssem meg.. Még.

"Emlékszem még arra, mikor te is ugyan ezt mondtad volna." Húzta fel az ajkát. "Fogd be, azóta megváltoztam. Nem vagyok olyan mint te."

A fiú csak tovább vigyorgott. "Akkor lehetséges kéne írnom még egy kártyalapot annak a szegény gyereknek." Ez volt az utolsó dolog, amit mondott, mert nem fogtam vissza magam.

Az agyam elsötétült, mikor elkezdtem ütni NamSeokot, aki kezével próbálta védeni magát. Szóval úgy kezdtünk egy verekedni, mint ha nem lenne már holnap.

Az ütései fájtak s nyomot fog hagyni, de a dühöm elfeledtette velem a fájdalmat. Gyűlölöm, hogy ennyire megbántotta Markot és ezért megfizet.

Egy női hangot hallottam, ahogy azt mondta álljunk le, de alig érte a fülemet. Csak pár erős kéz a derekamon húzott hátrébb, ami visszazökkentett az valóságba.

Aki elhúzott onnan NamJoon volt, és a női hang egy tanárhoz tartozott, Miss Lee, akin látszott mennyire mérges ránk. "Mi ütött belétek?" Kérdezte.

"Sértegette Markot." Hezitálás nélkül válaszoltam. A tanár sóhajtott, és bólintott. Ahhoz a pár tanárhoz tartozott, akik nem ítéltél egy Markot a terhessége miatt.

"Azt akarom, hogy mindketten gyertek a tanáriba suli utána. Sok mindenről kell beszélnünk." Mondta Miss Lee mielőtt elsétált.

NamJoon elengedett a szorításából, és Mark felé fordultam, ám ő már nem volt ott. Biztos elment amíg én NamSeokkal voltam elfoglalva.. Hol lehet?

|| Miről fognak beszélni a tanáriban? Lesznek ennek következményei? És hova lett Mark? Mi fog vele történni? ||