Positive?! ||FORDÍTÁS!||

60.Fejezet

Mark:

     Kicsit bizonytalannak éreztem magam mikor beléptem az osztályterembe... ez az első nap ebben az évben. Nem voltak olyan sokan, mert biztosra mentem hogy már korán itt legyek.

Hozzászoktam a beszólásoknak és a bámuló szemeknek, de még mindig kényelmetlen volt. Valószínűleg mindenki azt hiszi elrontom a jövőmet. Én már rég óta biztos vagyok abban, hogy szeretném a babámat, de nem tudom mi lesz a vége ennek.

Jackon megígérte, hogy segíteni fog, ám neki is meg van a saját élete. Biztos hozzá megy valakihez, több gyereke lesz a feleségével és nem hiszem, hogy gondolna rám vagy a lányunkra.

Felsóhajtottam és kiráztam fejemből ezeket a gondolatokat. Hülye ötlet ilyenkor még ilyeneken agyalni. Ezek olyan dolgok amiken akkor fogok rágódni, mikor a lányom már megszületett.

Erre se igazán gondoltam olyan sokat, mert félek a szüléstől. Fájni fog mint a pokol, valószínűleg c-szekcióra kell mennem, de majd megkérdezek egy szülésznőt hogy adjon tanácsot.

Hátradőltem és a padomat bámultam. Olyan üres és csöndes a terem, nem szeretem ezt. Eredetileg YoungJae is itt szokott lenni ilyen korán, de ma nem. Egyedül éreztem magam, egy kicsit túl korán jöttem. Remélem valaki jönni fog hamarosan, nem számít, hogy barát vagy nem.

Kinéztem az ablakon, látva a diákokat akik csak ott álltak, beszélgetve egymással. Még Jackson szőke haját is látom a tömeg között. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon.

Sokat gondolkodok rajtunk, de nem vagyok biztos abban mit is kéne tennem. Valljak? Az érzéseim tényleg annyira erősek lennének iránta, hogy elég lenne egy kapcsolathoz? Egyáltalán viszonozná?

Ezek a kérdések bizonytalanná tettek, lehetetlenné téve, hogy döntést hozzak, talán csak idő kell mire meglátom az esélyt, hogy Jackson egy picit is kedvelne. Nem érdekel ha igen vagy nem.. Csak tudni akarom.

Lépés hangok zavarták meg gondolataimat, így felpillantottam, és eléggé meglepődtem mikor egy lány állt előttem. A haja fekete, hullámos és hosszú, mély barna szemei vannak, és magas arccsontja.

"Szia Mark, remélem nem zavarlak." Mondta egy mosollyal. Megráztam a fejem. "Nem, nem zavarsz. Igazából örülök, hogy nem vagyok egyedül." Vallottam be, mutatva, hogy üljön le amit meg is tett.

Elkezdett játszani a hajával. "Úgy látszott gondolkozol valamin. Akarsz róla beszélni?" Kérdezte, én pedig hezitálva lassan bólintottam.

"Egy fiún gondolkodtam.. Nagyon kedvelem, de nem hiszem, hogy ezt viszonozná." Magyaráztam, elővéve a csokitáblát a táskámból.. Ez az egész szituáció olyan frusztrált.

"Jacksonról beszélsz? Sokat láttalak titeket együtt a hetek alatt. Ő a baba apja igaz?" Bólintottam. Úgy látszik nagyon feltűnő, hogy érzek valamit iránta.

"Nagyon kedvelem, igazából kedves és vigyáz rám. De nem tudom, hogy viszonozná-e az érzéseimet. Mármint.. ő biszex, de nem biztos, hogy a típusa vagyok. Totálisan különbözünk." Haraptam bele a csokiba.

"Nem mondhatom mit tegyél.. Az egyik barátnőmnek is tetszik, és be is vallotta neki de eléggé kíméletlenül elutasította. De mikor veled más embernek tűnik. Szóval talán ő is kedvel téged." Mondta.

Elrágódtam a szavain.. talán igaza van. Jackson tényleg gyengédebb velem.. talán ő is úgy kedvel engem ahogyan én őt. És ha mégsem, nem kéne félnem ettől az egésztől.

Nem lesz rám mérges és egy próba megéri. Nos, most nem, mivel suliban vagyok, de amikor otthon leszünk. Várni akarok a jó pillanatig, viszont eléggé türelmetlen vagyok mostanában.

"Remélem igazad van, köszönöm, hogy meghallgattál" Mondtam egy mosollyal az ajkaimon. "Nincs mit, mindig oda jöhetsz hozzám ha beszélni szeretnél." Válaszolt, majd felállt, mikor a barátom belépett a terembe.

YoungJae leült mellé egy széles vigyorral. "Jó reggelt, hogy vagy ma?" Kérdezte vidáman.

"Jól vagyok, és te?" Kérdeztem vissza, ami tök felesleges, hiszen látszik rajta milyen boldog. "Tökéletesen érzem magam." Kuncogott a fiatalabb.

Felhúztam az egyik szemöldököm... "Itt voltam korábban, azt hittem te is itt leszel." Játszottam a tollammal.

"Nem terveztem azt hogy ilyen későn jövök, de JaeBum együtt akart velem fürdeni és... mi csak." Pirult el, így közbeszóltam. "Oké, oké... megértettem." Nevettem fel.

Elkezdtem kipakolni a táskámból, miközben azon gondolkodtam mikor lenne a legjobb, hogy valljak Jacksonnak. Igazából ezeknél nincsenek jó pillanatok, csak azt akarom, hogy jókor legyünk jó helyen.

Sosem vallottam szerelmet senkinek, így érdekelt milyen érzés. Ideges leszek? Dadogni fogok? És hogyan fogok reagálni ha viszonozza? Avagy ha elutasít?

A gondolataim össze-vissza futkostak... Nem vagyok biztos magamban, de tennem kell valamit. Ha túl sokat várok, lehet nem lesz több lehetőségem.

Nem kéne engednem, hogy az idegességem és a félelmem átvegye az irányítást a tetteim felett. Fontos, hogy erős maradjak. A szívemet kell követnem, mert tudom, nem bánok meg ezzel semmit sem.

Attól függetlenül, hogy most eléggé össze vagyok zavarodva, biztos vagyok abba, hogy minél előbb kell ezt csinálnom. Nem lesz könnyű és senki se tudja mi fog kisülni ebből, de meg kell tennem mielőtt túl késő. Szerelmet vallok Jacksonnak.