Positive?! ||FORDÍTÁS!||

71.Fejezet

|| Mielőtt mindenki letámadna hogy:
DIA HOGYAN SZÜL EGY FÉRFI?!?!?!?!
WTF?!
FÚJ!
Majd elmagyarázok mindent akkor, mikor Marknak eljön az ideje, addig is..
CALM THE FUCK DOWN!!
Ja és jó olvasást ^^ ||

Mark:

         "Hívj fel ha érted kell mennem." Mondta JinYoung. Az autója a kicsi kávézó előtt állt, ahol találkozom a szülőkkel és a kisfiúkkal. Legjobb barátom hozott el ide, mert amúgy is dolgoznia kell.

Részmunkája van, tanárként dolgozik egy általános iskolában s az innen öt percre van, szóval ha bármi is van gyorsan ide tud majd jönni.

"Majd hívlak.. Köszi." Szálltam ki az autóból és besétáltam a kávézóba. Szinte teljesen üres volt, így gyorsan találtam egy helyet az ablak közelében. Leültem az egyik fehér fa székre. Egy pincér sétált felém.

Hosszú barna haja volt, és nagy sötét szeme, kinézetre úgy tűnt a késői húszas éveiben jár. "Hozhatok valamit?" Kérdezte egy barátságos mosollyal. "Egy cseresznyés teát, kérem." Mondtam, amire bólintott és tovább állt.

Lenéztem a kezemre, alsó ajkamat pedig beharaptam. Remélem kedvesek lesznek velem. Mindenemet beleadom, hogy jó legyen a véleményük rólam, attól függetlenül, hogy tudom, ők nem ítélnének el.

Azért jönnek hogy tanácsot adjanak, nem kell félnem tőlük. És talán eltudják mondani, mutatni hogy milyen egy kis családot alkotni, attól függetlenül hogy én és Jackson nem vagyunk együtt.

A pincér visszajött és lerakta a teát az asztalra. Illedelmesen megköszöntem neki, mikor éreztem hogy valami húzza a nadrágom anyagát. Összezavarodottan lenéztem és megláttam egy pici fiút aki mellettem állt.

Fekete haja volt, és kicsi barna szemei, kezében egy plüss pandát szorított. "Szia kicsi." Mosolyodtam el, szétnézve a kávézóban hogy kiszúrjam a szüleit.

A kisfiú elvigyorodott és valami olyasmit motyogott, hogy 'Hello.' Elnevettem magam, majd kicsit ugrottam egyet, mikor valaki hozzánk futott. "Jiang! Hát itt vagy." Vette fel a férfi a kisfiút.

A totyogó csak kuncogott, fejét a férfi vállára helyezte és onnan nézett rám egy mosollyal. "Te vagy Mark, igaz?" Billentette oldalra a fejét. Bólintottam. "Igen."

Leült a másik székre, kisfiát pedig a lábára helyezte. "ZiTao vagyok. Ő pedig Jiang." Mutatkozott be, utána fiára mutatott. "Kris éppen parkol, de ő is hamarosan jön." Mondta.

A két férfi akiről a doktor mesélt az Wu Yifan - akit Krisként ismernek - és Huang ZiTao volt. Kris volt az aki segített nekem, mikor MinJi megfenyegetett hogy bántani fogja a babámat.

Az alatt az idő alatt érdekelt, hogy miért segített. Most már megértem. És még annak is van értelme, hogy Kris elhagyta az úszócsapatot két évvel ezelőtt.

"Megkérdezhetem, hogy hányadik hónapba vagy?" Érdeklődött. "Nyolcadik hónapba." Mondtam, amire elmosolyodott és bólintott. "Akkor hamarosan szülni fogsz. Izgatott vagy?" Pillantott fiára.

"Az vagyok, és ideges is. Még mindig minden olyan új." Válaszoltam. Tao ismét bólintott. "Gondolom. De nem kell félned. Könnyebb mint hinnéd." Tette egyik kezét az enyémre.

Kicsit megszorította, mielőtt a hasamra nézett volna. "Fiú vagy lány?" Kérdezte, közben mosolyogva adott egy puszit a fia fejére. "Kislány." Simogattam meg a hasam. Láttam Taon hogy mondaná tovább, ám valaki megzavarta.

"Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott." Állt meg mellettünk Kris, és csókot nyomott párja arcára. "Apa!" Nyújtotta ki a kezét Jiang, így a férfi rögtön magához emelte egy fényes vigyorral.

Soha nem hittem volna, hogy Kris Wu tud ennyire boldog lenni. A legidősebb is leült. Taoi gyengéden mosolygott rájuk mielőtt ismét rám figyelt volna. "Szóval lány, már adtál neki nevet?"

"Még nem. De biztos hogy angol nevet kap." Magyaráztam. Éreztem ahogyan a picim rugdos, ezért tovább masszíroztam a pocakom. Már csak pár hét és már a kezemben foghatom.

Alig bírok várni arra a pillanatra, de féltem hogy mi lesz a születése után a kórházban ahol majd a nővérek segíteni fognak. Vigyáznom kell rá segítség nélkül, de először valakinek meg kell mutatnia hogyan is csináljam.

"Hogyan kezeltétek ezt az egészet? Iskola, felnevelni őt, pénzt szerezni és megvenni mindent amire szüksége van? Nem tudom elképzelni, hogy ezt nekem mind egyedül kéne. Szinte lehetetlen." Motyogtam.

"Kris segített nekem. Mikor elmondta neki, hogy terhes vagyok, elhagyta az úszócsapatát és szerzett magának egy részletmunkát hogy tudjon támogatni engem és a babánkat. Egy kisebb apartmanba költöztünk, és most ott nevelgetjük. Együtt." Magyarázta.

Meglepődtem. Kris feladta az úszást rögtön, hogy ott legyen párjának és a babájának, míg én és Jackson szenvedünk a választással. Elgondolkoztatott mi volt olyan nagy különbség köztünk.

"Miért adtad fel az úszást?" Kérdeztem a szőke férfit, aki rám pillantott. "Azért, mert segítenem kellet Taonak. Támogatni akartam mindenféleképpen. Fizikálisan, mentálisan és pénzügyileg is. Választanom kellett.

Nyomott egy puszit a fia arcára s egyből látszott, hogy az ő választása a fia volt s egyáltalán nem bánt meg semmit. Jackson is tudna ilyen lenni? Talán igen, talán nem..

"Sok támogatód van. Ott van az összes barátod, akik annyi mindent tudnak segíteni és lesz valaki, aki úgy fog rád nézni, hogy te leszel neki a mindene. Szóval higgy nekem.. Sose vagy egyedül." Mondta Tao.

Igaza van.. Ott van JinYoung, Jackson, NamJoon, YoungJae, SeokJin.. még JaeBum is felajánlotta a segítségét, hogy ott lesz bármikor, nem hagynának hátra mikor a gyermekem megszületik, ami hamarosan megfog történni.

Felnéztem a kínai férfire. "Hogyan adtál neki életet?" Érdeklődtem, remélve, hogy válasza segít nekem dönteni. "Természetesen szültem." Vonta meg a vállát.

"És... fájt?" Haraptam be az ajkamat. Már beszéltem egy szülésznővel aki azt mondta, hogy a természetes szülés a legjobb a babának és a doktorok is csak akkor csináltak c-szekciót ha szükségletes.

"Szeretném azt mondani, hogy nem, de az hazugság lenne. Fáj, mint a pokol. Főleg mikor tolni kell." Válaszolt, s hálás vagyok neki amiért őszinte velem és nem úgy viselkedik, mint ha semmi se lenne.

"Huszonnégy óráig volt a laborban. Nem akartam egyedül hagyni, szóval nem aludtam. Sokat sírt, de erős volt és mindenen keresztül ment. Végtelenül büszke voltam rá." Szólalt meg Kris is.

A páros egymásra nézett és elmosolyodtak, majd Taoi pislogott, rájőve, hogy még mindig itt vagyok, szóval visszapillantott rám. "Mint láthatod, a szülés mind a kettőnknek fárasztó volt."

A tény, hogy Kris ott volt végig Taonak elgondolkoztatott, hogy Jackson is megcsinálná nekem ugyan ezt. Vajon ott ülne mellettem órákig, és büszke lenne rám és együtt láthatnánk meg a kislányunkat?

Jackson és Kris más emberek, nem kéne hasonlítgatnom őket. Nem szükséges. Jackson mindenét belefogja adni, hogy jó apa legyen és én tudom, hogy boldogulni fog a dolgokkal.