Positive?! ||FORDÍTÁS!||

64.Fejezet

Jackson:

            Nem lepett meg mikor megláttam a jegyzetet, amin Mark azt írta, hogy JinYoungnál fogja tölteni az éjszakát. Megértettem, hogy nem akar velem egy helyen lenni.

Csak egy éjszakára ment el, suliban pedig nem szóltam hozzám, így viszont az meglepett, hogy visszajött a házba ilyen kevés idő alatt, tudom, hogy ahogyan visszautasítottam eléggé durva volt.

Igazából örülök, úgy viselkedik, mint ha semmi soha nem történt volna, de tisztában vagyok azzal, hogy még egyszer fel kell hoznom ezt a témát, mert úgy érzem jobb megmagyaráznom miért nem akarok vele járni.

Azt akarom, hogy megértsen engem, egy részem reménykedtem hogy jobb ha tudja az okaimat. Nem tenne jó a babának ha sokat szenvedne, nem szeretném hogy ebből valamiféle kár legyen.

Mark szobája elé sétáltam és kopogtam. Néhány másodperc eltelt, mielőtt egy halkan hallottam a 'bejöhetsz' szót. Lassan kinyitottam az ajtaját és beléptem.

Mark az ágyon ült, lábán egy könyvel. Engem nézett, de a tekintetemet elkerülte. "Mit szeretnél?" Kérdezte, én pedig elhelyezkedtem mellette. Kételkedve nézte végig tetteimet.

"A tegnapiról szeretnék veled beszélni." Kezdtem bele, észrevéve, hogy az idősebb kezdi kényelmetlenül érezni magát. "Tegyünk úgy, mint ha meg se történt volna." Mondta, elnézve rólam.

"Sajnálom, hogy visszautasítottalak. Már biztos rájöttél, hogy nem érzek ugyan így irántad, de ez nem minden." Próbáltam felhívni a figyelmét, ám csak beharapta az ajkát, és az ujjait bámulta.

"Az hogy barátok képesek lettünk a barátságra, annak nagyon örülök, mert így minden sokkal könnyebb lesz mikor a babánk megszületik, viszont nem kéne többet kockáztatni a 'kapcsolatunkon'."

Aprót bólintott, de még mindig nem nézett rám. Megérti mit akarok neki elmondani, de látszólag nagyon is bántotta a dolog, amiért egy részem nagyon sajnálta dolgot.

Ám jobb volt elutasítani most, mielőtt még tovább reménykedett volna abban, hogy lehetnénk egy páros. Még mindig fiatalok vagyunk és nem tudjuk garantálni hogy minden összejönne, vagy csak elrontanánk vele egy nagyon jó barátságot.

"Nem kell megmagyaráznod. Megértem, és hálás vagyok amiért őszinte vagy velem. Minden rendben lesz, Jackson. Csak kell egy kis idő." Motyogta, a hangja remegett, féltem elkezd sírni.

Csöndben maradtam egy ideig, lábamat bámulva, mert nem tudtam mit kéne most tennem. Mark biztos egyedül akart lenni, legalább is nem velem. Talán áthívhatnám valamelyik barátját.

Egészen némaság volt a szobában, addig ameddig az idősebb halkan sírni nem kezdett. Egyre több és több könny gurult le az arcán, így eltakarta magát tenyerével. Teste elkezdett remegni, sírása pedig hangosabbá vált.

Ó, kérlek ne. Tudom, hogy nem az én hibám, de miért kell sírnia most? Borzalmas vagyok a vigasztalásban, és biztos én vagyok az utolsó ember akit Mark akar látni, de úgy látszik nincs más választásom.

Lassan magamhoz húztam és körül öleltem. Mellkasomra döntötte a fejét és úgy sírt tovább. Nem igazán tudtam mit is kéne tennem, ezért gyengéden elkezdtem simogatni a hátát.

"Annyira naiv vagyok." Motyogta. Mondani nem igazán tudtam volna mit, ezért engedtem, hogy kiadjon magából mindent. Úgy tűnt sok minden van ami zavarja.

"Csak azt akartam, hogy szeressenek és észre se vettem, hogy kész voltam szétrombolni a barátságunkat. Nem kellett volna szerelmet vallanom." Zokogott egyre erősebben, én pedig egyre hibásabbnak éreztem tőle magam.

"Ne mond ezt. Mindenki szeretne szeretve lenni, normális a reménykedésed abban, hogy a szerelmed viszonozza az érzéseidet. Sajnálom, hogy nem mondhatom azt neked 'én is szeretlek', de egy napon lesz egy ember aki úgy fog téged imádni ahogyan azt megérdemled.

"Az életünk össze lesz kötve életünk végéig, és sok időt fogunk egymással tölteni. Még mindig fiatalok vagyok, más tervekkel. Egy kapcsolat most nem működne köztünk.

Mind a kettőnknek fel kell nőnie, kitalálni mit is akarunk igazán. Idő kell mire rájövünk arra, hogy esetleg házasodni szeretnénk-e avagy több gyereket. Tudom, hogy most lesz egy babám, és gondoskodni fogok róla, de ez nem azt jelenti, hogy nem akarok többet.

Jelenlegi pillanatban az úszás a legfontosabb, egy jó egyetemre szeretnék menni, lediplomázni. Ezek a fontos dolgok a számomra. Akkor akarok gondolni a családra miután befejeztem az egyetemet.

Talán tudunk várni pár évet, meglátjuk hogy akarok-e családot veled ha te még mindig szerelmes lennél belém. Akkor talán adhatnánk magunknak egy lehetőséget. De ebben a pillanatban fókuszáljon a jó barátsági kapcsolatra a babánk miatt."

Fejeztem be a kicsi beszédemet. Mark befejezte a sírást ez alatt, és nagy szemekkel nézett rám. Elmosolyodtam és egy apró csókot nyomtam a homlokára. Azt nem tudom letagadni, hogy milyen édes.

"Igazad van.. a pici hercegnőnkre kell figyelnünk, és a jövő megmutatja, hogy van-e még esélyünk." Az idősebb végre elmosolyodott, amitől boldogabb lettem, hiszen végre jobb kedve lett.

"Pontosan. Annyi időnk van amit még fel kell fedeznünk, meglátva mi történik velünk. Szóval sok dolog történhet az elkövetkezendő években és meglássuk mit hoz az nekünk." Mondtam, miközben letöröltem arcáról a könnyeket.

Azt se igazán tudnám letagadni, hogy Mark jelent nekem valamit. Nem szerelmet ebben a pillanatban, de nem tudnám biztosra mondani, hogy egy nap szeretném-e. Nem akarok sehová se sietni.

Felakarok nőni, tapasztalatokat szerezni mielőtt partnerét kutakodnék akivel megosztanám az életemet valakivel. Sokkal jobb ha várok, szóval később nem bántom meg Markot.

És ki tudja, lehet hogy Mark felfedez egy másik férfit akibe szerelmes lesz. Minden megtörténhet pár év alatt, én pedig izgatott vagyok, hogy lássam mit tervez nekem a jövő.

Igazából nem is utasítottam el teljesen Markot. Csak megkértem hogy adjon több időt, amíg kitalálom mit szeretnék, biztosra menve, hogy meg fog kapni mindent amit megérdemel. S a jövő majd megmutatja, ha én fogom szeretni őt.