Positive?! ||FORDÍTÁS!||

84.Fejezet

Jackson:

          Szülőnek lenni nehezebb mint bármi amit eddig csináltam. Nem fizikálisan, hanem mentálisan. Néhány helyzetben nem tudom mit kezdjek Lilyvel mikor sír ezért másnak kell segíteni.

Nem szerettem vele teljesen egyedül lenni. Nem azért, mert nem szeretem, ő a mindenem. De néha túlterheltnek éreztem magam mikor hirtelen elkezdett sírni. Még mindig sokat kell tanulnom

Mark volt az aki főleg vigyázott rá és igazán le vagyok nyűgözve. Úgy tűnt ezekben a szituációkban egyszer se bizonytalanodott el. Mindig nyugodt maradt és azt lehetett látni rajta, hogy ő könnyebben lett egy szülő.

Néha rosszul éreztem magamat amiért nem tudtam többet segíteni neki, mint amennyit tettem. De beszéltünk és beleegyezett hogy sokkal fontosabb és szükségesebb hogy a sulira fókuszáljak. Semelyikünk se akarta hogy megbukjak ebben az évben.

NamJoon segített nekem néhány tantárgyban mert nem értettem meg mindent magyarázás nélkül. Szerencsére legjobb barátom egy zseni szóval mindenbe tudott nekem segíteni amibe csak szükségem volt.

De ma csak azért találkozunk, hogy elmenjünk valahova. Ez lesz az első hogy valahova elmegyek amióta Lily megszületett - ami nyolc napja történt meg. És amúgy is beszélni akartunk a születésnapomról ami kedden lesz.

Most pedig egy padon ültünk, közel a park játszóteréhez ami most üresen állt. Sötét van és csak néhány embert láttunk sétálni egyedül vagy sétáltatták a kutyájukat.

A kezemben egy doboz sör volt, sajnos alkohol nélkül mivel a barátom megparancsolta, hogy csak akkor ihatok sört ha alkoholmentes. Azt mondta, muszáj józannak maradnom.

Tudom, hogy igaza van. Anyu még ki is nyírna ha már csak egy kicsit is berúgva mennék haza. És azzal is tisztában vagyok hogy nagyon felelőtlen lenne ha innék, attól függetlenül, hogy a babám otthon van.

"Hogy van Lily?" Kérdezte NamJoon egy apró mosollyal. "Alszik, eszik és sír.. A tipikus baba dolgok, szóval gondolom jól van." Kuncogtam el magam.

Legjobb barátom hátradőlt. "Tudod a babák sokkal több dolgot csinálnak ennél." Mondta, pedig ezt már tudtam. "Ó, igen.. elfelejtettem, hogy telerakja a pelenkáját." Nevettem hangosan

A fiatalabb gyengéden megütötte a karomat de velem nevetett. "De komolyan.. minden rendben van fele." Válaszoltam mosolyogva. Egészséges és boldog kisbaba.

Persze, nem csinált olyan sok dolgot, mivel még mindig túl kicsi ahhoz, de már láttam mosolyogni két alkalommal amivel azt mutatta hogy jól van.

"Az jó, és Mark? Biztos vagyok abban, hogy ő vigyáz a babára egész nap és biztos fárasztó." Mondta, amire nem igazán tudtam hogyan válaszoljak.. Valójában fogalmam sincs hogyan van.

Ugyan azalatt a tető alatt élünk és sokat is látjuk egymást a napok alatt, és ő kérdezgette hogyan vagyok egy-egy alkalommal.. kicsit rosszul éreztem magamat amiért azt hiheti hogy én nem érdeklődöm iránta.

"Őszintén, fogalmam sincs. De gondolom jól van ő is. Legalább is nem hallottam panaszkodni." Motyogtam hezitáltan. A fiatalabb rám nézett és hosszan és frusztráltan felsóhajtott.

"Olyan sok ideje éltek együtt és még mindig nem tudod.. Ó, Jackson ő soha nem panaszkodna. Lehet hogy éppenséggel megtörik, de akkor se mondana egy mukkot sem." Emlékeztetett.

Ott a pont... Mark túlságosan is kedves másokhoz hogy a saját problémáit mesélgetné, s ezt már tudnom kéne, figyelnem őt közelebbről, hogy tudjam mik az érzései.

"Mikor hazamegyek megkérdezem hogy érzi magát." Mondtam NamJoonnak aki aprót bólintott. "Remélem is. Annyi mindent csinál hogy megkönnyebbítse az életedet. Legalább kérdezd meg hogy van."

Sóhajtottam, de tudom igaza van. "Megígérem, megteszem." Remélem ezzel kicsit lenyugtatom őt. Tisztában vagyok hogy hibát követtem el, de utáltam mikor emlékeztettek engem dolgokra.

"És Jinnel mizujs? Minden rendben a te életed értelmével?" Érdeklődtem, talán csak azért, hogy megváltoztassam a témát, és azért is mert érdekelt. NamJoon elmosolyodott.

"Minden rendben. A kapcsolatunk is jól megy, és úgy érzem, hogy nagyon boldog s ez a legfontosabb." Mondta vidáman, amit jó hallani tőle.

Kicsit aggódtam, mert azt hittem Jinnek problémája lesz miután Lily megszületett, a dolog miatt ami történt velük a múltban. De szerencsére teljesen jól viselte a dolgot.

"Az jó..." Motyogtam és hezitáltam.. szerettem volna valamit kérdezni a barátomról, de fogalmam sincs hogyan kezdjek neki, hogyan alakítsam át a gondolataimat szavakká.. Ez így egy kicsit kínos.

"Kérdezhetek valamit?" Kezdtem neki, mire NamJoon rám pillantott és biztatóan rám mosolygott. "Persze, ha valamit tudni szeretnél, én vagyok az akitől meg kell tudnod."

"Hogyan hívtad Jint randira?" Mondtam halkan, egyre kínosabban érezve magamat. Úgy látszik hogy a kérdésem meglepte egy ideig, de rögtön elvigyorodott.

"Nos, először csak figyeltem a távolból. Ő idősebb nálam és rohadt jóképű. Az elején nem volt elég magabiztosságom, hogy hozzászóljak, de szerencsére Yoongi az ő barátja is volt, így betudott engem mutatni neki.

Gyorsan barátok lettünk és szerelmes lettem belé. Később észrevettem, hogy talán ő is kedvel ezért összeszedtem a bátorságomat, hogy randira hívjam. Vittem neki egy csokor rózsát és a házához mentem.

Kopogtam az ajtót és mikor kinyitotta azt elkezdtem énekelni egy dalt, amit én írtam. És persze működött." Fejezte be a kis sztorit.

Hátradőltem és NamJoont figyeltemen ahogyan felnevet. "Tudom, hogy jó vagy ebben Jacks, miért nem tudsz egyenes lenni és csak randira hívni Markot?" Vigyorodott el.

Megvontam a vállamat, nem tudva mit válaszoljak erre. "Egy kicsit kínos. Soha nem hívtam randira egy fiút ezelőtt, szóval nem vagyok biztos abban mit is tegyek. Nem akarok csak úgy odamenni és mondani "Hé, menjünk randizni." Fintorogtam.

"Én nem tudom meg mondani hogyan tedd. Csak kövesd az érzéseidet és legyél önmagad. Mark ismer téged, szóval nem kéne semmi extrát beleraknod. Csak menj oda és kérdezd meg. Nem fog megharapni." Biztatott.

Bólintottam próbálva kinézni magabiztosan, ami nem igazán sikerült. Remélem NamJoonak igaza van és elég lesz annyi ha csak magamat fogom adni és követni az érzéseimet.