Positive?! ||FORDÍTÁS!||

78.Fejezet

|| EZT A RÉSZ ISMÉT NEM ÉN FORDÍTOTTAM! Köszönöm legjobb barátnőmnek ( ShizuMaknae ), életem értelmének ok befejeztem XD Szóval köszi Baboya, életet mentettél^^ Most úgy komolyan. Mikor kedden este kihoztam azt az öt részt nem volt semmi bajom, utána másnap azt hittem kinyiffanok. Mentálisan teljesen elfáradtam és egész nap szenvedtem, és ma.. Ma sem volt sokkal jobb, de lefordítottam nektek még +2 részt. Próbálom magamat összeszedni, rendben? ^^ Csak legyetek velem türelmesek, én is ember vagyok :3 ||

Mark:

          Rózsaszín lufik, szalagok és csillogó ezüst konfettik. Fehér terítők takarták a két asztalt a Wang ház hátsó kertjében. Egy hatalmas nagy rózsaszín torta volt az asztal közepén ahol én ültem.

A másik asztal rózsaszín illetve fehér cukormázzal bevont süteményekkel volt tele. Virágmintás műanyagpoharak és hozzájuk passzoló papírtányérok díszelegtek mindkét asztalon.

Jin rendesen kitett magáért, hogy a lehető legtökéletesebb legyen ez a buli. Amellett, hogy egymaga szerezte be a dekorációkat, még a torta és a sütemények is házi készítésűek voltak. Rettentő hálás voltam, és le voltam nyűgözve.

Elragadó meghívókat is készíttetett, amiket el tudtam küldeni mindenkinek. Meghívtam minden barátomat, beleértve Taot, Krist és a fiaikat. Taonak és nekem az az ötletünk támadt, hogy a gyerekeink idősebb korukban jó barátok lehetnének.

Először nem voltam biztos abban, hogy bárki eljönne erre a babaváró bulira. Mármint... kétlem, hogy egy ilyen esemény olyan izgalmas lenne egy csapat tini számára, de kellemesen csalódtam, amikor mindenki megjelent.

Tömérdek ajándékot hoztak az én kis hercegnőmnek. Plüss játékokat – klasszikus plüssmacit, egy világoskék nyuszit, apró ruhákat, zoknikat és kalapokat. Lassan több dolgot kapott, mint amennyi egyáltalán elférne nálunk.

Jelenleg ott ültünk az asztal körül, boldogan majszolva a vanília és eperízű tortát. Jin készíti a világ legjobb tortáját, az egyszer biztos, pedig én már elég sokat kóstoltam.

"Köszönet a partiért, Jin. Csodás munkát végeztél." Mondtam mosolyogva, mire az idősebb egy nagy vigyorral jutalmazott. "Semmiség. Nagyon jól mulattam az előkészületek alatt. Mindig ki akartam magam próbálni ilyen téren is." Ismerte be.

Válaszán ismét elmosolyodtam, majd Jackson felé pillantottam, aki éppen Krisszel beszélgetett. Ott ültek az egyik padon, közel az ajtóhoz, mindkettejük kezében egy-egy műanyagpohár, ami abszolút nem illett a bőrdzsekis voltukhoz, de akkor is aranyosan néztek ki.

Sajnos nem hallhattam miről beszélgetnek, de nagyon úgy tűnt, hogy igen komoly dologról van szó. Jackson meglepően csendes volt, míg az idősebb egyfolytában magyarázott a megszokott komoly arckifejezésével.

Úgy döntöttem, nem bámulom őket tovább, inkább átnéztem Youngjae-re és Jaebumra. Az idősebb nem tűnt túl izgatottnak, de biztosra vettem, hogy ezek a babás dolgok nem tartoztak az ő világába. Azért azt el kell ismernem, hogy az arckifejezése felettébb szórakoztató volt.

Letettem a tányérom és hátradőltem. Három szelet torta egyelőre bőven elegendő volt. Körbepillantottam, majd mikor megláttam egy kisfiút az udvaron sétálgatva, egy mosoly kúszott az arcomra.

Csendben figyeltem a fűben futkározó Jiangot. A léptei még határozatlanok voltak és néha elesett. De egy pillanatra sem sírta el magát. Mindig vigyorgott, felállt és futott tovább.

Azon töprengtem, hogy a kislányom is ilyen lesz-e egy-két évesen. Jó kedélyű és energikus lesz, mint Jackson vagy csöndes és nyugodt, mint én? Ki tudja, lehet hogy mindkettőnk viselkedéséből kap egy keveset.

Valójában nem igazán érdekel milyen lesz. Az egyetlen kívánságom az, hogy egy egészséges és boldog kislány legyen. Bár még mindig aggódom amiatt, amit az orvos mondott.

A kelleténél kisebb volt. Nem veszélyesen kicsi, de akkor is tartottam attól, hogy valami probléma adódhat vele. Jacksonnak is elmondtam mindezt, és teljességgel megértette az aggodalmam.

Arra lettem figyelmes, hogy Jin engem néz. Úgy tűnik, észrevette, hogy valami zavar egem. Bevallom, biztos voltam abban, hogy az nyilvánvaló, hogy nincs minden a legnagyobb rendben, de ezek szerint csak Seokjinnek volt szembetűnő.

Mondott valamit Namjoonnak mielőtt felállt és helyet foglalt a mellettem levő széken. Barna szemeivel az arckifejezésem tanulmányozta, majd elkezdett beszélni. "Minden oké? Zaklatottnak tűnsz." Mondta.

"Minden rendben. Csak aggódom a baba miatt." Mondtam és lepillantottam a hasamra, mire éreztem, hogy megmozdult a pici. "Van ok a félelemre?" Pillantott rám Jin aggodalommal a szemében.

"Többé-kevésbé. Az orvos azt mondta, hogy túl kicsi a baba. Igazából nem kellene annyit aggódnom emiatt, de akkor is félek, hogy túl gyenge lesz vagy valami baj lesz vele." Ismertem be, mire Jin válaszul együtt érzően bólintott.

"Megértem, hogy aggódsz, de hidd el, nem lesz semmi baj. A babák nagyon erősek. Biztos vagyok abban, hogy a te kis hercegnőd egy igazi harcos lesz." Az idősebb megveregette a vállam, én pedig elmosolyodtam.

Jobban érzem magam most, hogy ezt hallottam. Az én lányom egy harcos lesz, még akkor is, ha kisebb, mint mások. Elvégre ő az én lányom. Olyan erőssé válik majd, mint amilyen én vagyok. "Köszönöm Jin." Mondtam.

"Ugyan." Válaszolta, majd felállt a székéből. Odasétált Namjoonhoz, aki egy ölelésbe húzta a fiút. Mosolyogva néztem az aranyos párt mielőtt elfordultam volna.

Lassan felkeltem a székemről és odaballagtam Jianghoz, aki a fűben ült egy apró virággal a kezében. Lenyűgözve szemlélte a virágot, rettentő édesen nézett ki. Óvatosan letérdeltem mellé.

"Szia pici, mit fogsz a kezedben?" Kérdeztem mosollyal az arcomon. "Egy virágot. A virágok szépek." Válaszolta, és felmutatta a sárga virágszálat az irányomba.

Kivettem a kezéből a virágot és bólintottam egyet. "Valóban, ez a virág nagyon szép." Jiang kíváncsian rám emelte tekintetét és közelebb jött hozzám. "Nagy a pocakod." Mondta somolyogva.

Felnevettem. "Igen, nagyon nagy." Válaszoltam és végigsimítottam a hasamon. Igaza volt. Úgy éreztem, majd szétrobbanok, de szerencse, hogy már nem kell olyan sokáig elviselnem ezt az állapotot.

Jian picit oldalra döntötte a fejét. "Miért ilyen nagy?" Kérdezte érdeklődve. "Mert benne van egy baba." Válaszoltam, bár kétlem, hogy még értené. A fiú a hasamat fürkészte egy pár pillanat erejéig.

Aztán egy mosoly jelent meg az arcán. "Lehet a baba a barátom?" Kérdezte csillogó tekintettel. "Persze, hogy lehet." Válaszoltam, mire izgatottan ugrálni kezdett.

"Köszönöm." Mondta, majd odafutott Taohoz, aki felemelte a kisfiút az ölébe. Azt hiszem, ment elújságolni neki, hogy szerzett egy új barátot. Mosolyogtam, közben próbáltam felállni. Sajnos nem ment valami könnyen.

Egyszer csak láttam, hogy valaki kinyújtotta felém a kezét. Jackson nézett le rám széles vigyorral a képén. "Kell egy kis segítség?" Kérdezte és úgy tűnt, jól szórakozik.

"Egyértelműen, te zseni. Mintha nem látnád." Válaszoltam zsémbesen, mire a fiatalabb felhorkant a nevetéstől. "Gyere." Ragadta meg a kezem és óvatosan felsegített.

Elengedtem a kezét és lesöpörtem a füvet a nadrágomról. "Köszönöm, Jackson." Mosolyogtam a szőke fiúra, aki még mindig nagyban vigyorgott rám. "Bármikor." Válaszolta, majd visszasétált Kris mellé.

Én is visszabattyogtam a helyemhez, és végignéztem az udvaron. Mindenki lelkesen ünnepelt a babaváró bulin, ami azt jelentette, hogy a kislányom hamarosan megszületik. Igazán remélem, hogy ez a pillanat már nincs olyan messze.