Positive?! ||FORDÍTÁS!||

39.Fejezet

Jackson:

          Az ágyon feküdtünk, egy kis távval köztünk, a fehér plafont bámultuk s meg sem szólaltunk. Az egyetlen dolog amit hallani lehetett a nyugodt levegő vételünk.

Mark pár perccel ezelőtt jött ide. Egy félénk kopogás ébresztett fel az aligha alvásomból, meglepődtem, hogy ott láttam az új tagot.

Olyan picinek tűnt, pedig egy kicsivel magasabb nálam. Összezavart mikor megkérdezte, hogy bejöhet e a szobába, mert szeretne maradni estére.

Hezitáltam, de az ágy elég nagy két embernek, így eldöntöttem, hogy bejöhet, úgy nézett ki akinek kell egy kicsi biztatás. Talán nem tudott aludni, mert még minden új volt neki.

Néha ránéztem. Csak feküdt totál csendben, a sötét pólója kiemelte a növekvő hasát, amire rá-rá pillantottam, úgy, hogy észre se vettem tetteim.

"Tudom, hogy azt gondolod ez könnyű nekem, de nem az." Megugrottam egy picit, mikor nyugodt hangja megtörte a csendet. A szemem elhagyta a hasát és arcára fókuszáltam.

"Mi?" Kérdeztem zavartan Gőzöm sincs mi akart ezzel mondani. "A terhességem. Azt hiszed, hogy szeretném ha a dolgok így mennének, de nem."

"Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok órákon át sírtam, nem tudtam mihez kezdjek és csak abortálni akartam." Ahogyan beszél egy kicsit megijesztett.

"Megláttam a babát az ultrahangon és akkor elkezdtem szeretni. De tudtam, hogy te nem akarnád én pedig nem akartalak vele zaklatni. Ezért kértem időpontot az abortálásra."

Nyeltem egyet, a hangja remegett, félek elkezd sírni. Akik sírnak azoknak vigasz kell, na és én abban pont nem vagyok jó.

"Mi változtatta meg a döntésed?" Kérdeztem halkan. Felém fordult egy apró mosollyal. "NamJoon. Azt mondta nem kéne a babámat hibáztatni azért, mert mi hibát követtünk el."

Aprót bólintottam. Igazából nem lepődtem meg. Biztos hibásnak érezte magát, mert nem állított le minket.

"Tudom, hogy nem szeretnéd a babát, tisztán megmutattad. És annyira rosszul érzem magam, hogy ezzel nyaggatlak, de nem tudok ezzel mit kezdeni. Nem lesz könnyű, de én annyira szeretem." Szipogott.

"Mark én.." Kezdtem neki, de közbeszólt. "Nem kell sajnálkoznod, Jackson, minden rendben." Motyogta, még több könny hagyta el a szemét. Felé fordultam és közelebb vontam magamhoz.

"De, de Mark én sajnálom.. Tényleg. Nem kellet volna szemét módon bánnom veled, főleg mikor már tudtam a babáról. Nem ezt érdemeled.. a szívem mélyéről kérek elnézést."

Mark bólintott. "Tudom.. én már rég megbocsátottam neked. Nem vagy rossz ember. Csak félsz, s higgy nekem, én is." Mosolygott, letörölve könnyeit.

"Igen, félek. Nem tudom megígérni, hogy jó apa leszek, de azt igen, hogy jobban fogok bánni veled." Mosolya nagyobb lett, kezét a karomra helyezte. "Együtt csináljuk."

Pár percre ismét csend borította a szobát, most megkönnyebbültem, nem én vagyok az egyetlen aki fél ettől, de ahogy mondta.. együtt csináljuk. A tekintetem ismét a hasára irányult.

"Már van szívverése?" Érdeklődtem, remélve nem nevet ki. Talán azt hiszi hülye vagyok, amiért apaként nem tudom mikor kezdődik el.

Meglepően nem nevetett. Csak biccentet. "Igen, van. Erős és egészséges szívverés.." Masszírozta meg a hasát. Bámultam a kezét, ahogy mozog a keze a pólója alatt.

Egészen aranyosan nézett ki. Hirtelen elgondolkodtam milyen érzés lenne ha én is... Meleg lenne? Érezném a babát mozogni? Megcsóváltam a fejem.

Mark és én közelebb kerültünk egymáshoz, de ha megérinteném a hasát az kicsit túl sok lenne. Persze, én vagyok az apa, de ez Mark döntése.

"Mark?" Az idősebb fia szemembe nézett, pislogva párat. "Esetleg.... tudod?" Mutattam rá a hasára, amit megértett és bólintott egyet.

Lassan pocakjára helyeztem a kezem és gyengéden cirógattam. Fura, de még is jó. Ajkaim felfele görbültek, láttam Markon ahogy a kezemet nézi boldogan.

Semelyikünk sem mondott egy szót se, csak élveztük a csendet ami kellemes volt. Tovább simogattam a hasát, addig míg el nem aludt.

Ráterítettem a takarót majd lehunytam a szemem. Nem is vettem észre milyen fáradt vagyok, és most hogy boldog vagyok tudok aludni. A kezemet oda raktam, ahová illet, és az álom gyorsan jött a szememre.

|| Szóval Mark és Jackson közelebb kerültek egymáshoz. Mi fog történni ezután? Folytatják amit elkezdtek, vagy valami változni fog? Vagy.... más emberek fognak gondot okozni? ||