Positive?! ||FORDÍTÁS!||

33.Fejezet

Mark:

         Jackson kinyitotta a ház ajtaját ahová hezitálva besétáltam. Hallottam a lépéseket egy szobából és egy perccel később egy alacsony nő jelent meg egy mosollyal az arcán.

"Biztos te vagy Mark. Milyen édes arcod van." Mondta. Félénken viszonoztam gesztusát. "Sophia Wang vagyok, Jackson anyukája." Mutatkozott be. "Örülök, hogy megismerhetem." Bólintottam.

"Gyere beljebb drága. Megmutatom a nappalit." Sétált előre. Még mindig izgulok, és nem igazán érzem magam jól, amit Jackson észrevett.

Éreztem tenyerét a hátamon is gyengéden lökni kezdett. "Ne aggódj, itt vagyok veled." Suttogta, amin meglepődtem, de már megkönnyebbültem így volt bátorságom követni Mrs. Wangot.

A nő rámutatott a sötét kanapéra, így leültem rá. Jackson is belépett, de ő a karosszékben helyezkedett el.

Lenéztem a testemre és köré fontam a kezem, mikor észrevettem, hogy a hasam teljesen látható ebben a pillanatban. Megbántam, hogy nem hoztam magammal egy pulcsit.

A Sophia nyújtott nekem egy pohár üdítőt amit hálásan elfogadtam s kicsi kortyokkal inni kezdtem. Jacksonra pillantottam, aki össze-vissza nézelődött.

Nem látszott boldognak amiért itt vagyok, hogy beszélgessek az anyjával, mert rávenné arra, hogy gondoskodjon a babáról akkor is, ha ő nem akarja. De én nem zaklatnám vele.

Apró mosolyt adtam a fiatalabbnak, amit nem is biztos, hogy látott, utána ismét a nőre fókuszáltam, aki mellettem ült, végignézett rajtam tetőtől-talpig.

"Szóval.. hol tartasz a terhességedben?" Érdeklődött. "Tizenhat hetes, tehát nem annyira sok.." Mondtam, miközben még jobban hasamhoz szorítottam a karomat. Még mindig zavarban érzem magam, hogy ennyire látszik.

A doktor elmagyarázta hogy nagyon sok vékony ember nagyon korán mutatkozott, szóval nem kell szégyenkeznem azért, amiért már volt egy kis dudor, ám nem szerettem mutogatni.

"Fantasztikus, már mutatkozik, ez aranyos." Oké, ez egy kicsit eufórikus. "Anya kérlek.." Sóhajtotta Jackson. Biztos feszengett, mert az anyja ilyen.

Viszont be kell látnom, szerintem cuki, hogy mennyire izgatott és boldog hogy unokája lesz. "Igen... a farmerjaim már nem is jönnek rám." Nevettem halkan.

"Láthatnám? Ne aggódj, nem nyúlok hozzá." Mosolygott gyengéden. Magam mellé helyeztem a kezemet, így tisztán ráláthatott a pici dudorra, ami látszott a vékony póló alatt.

"Ó Jackson, nézd ezt meg. Nem ez a legédesebb dolog, amit valaha láttál?" Vigyorgott, de Jackson csak megvonta a vállát. "Nem akarom látni." Motyogta, ám éreztem a tekintetét a hasamon.

Az anyja megrázta a fejét. "Ne is foglalkozz vele, csak idő kell neki." Magyarázta Jackson viselkedését. "Megértem." Lestem a szőke felé.

"Már izgatott vagy, hogy megtud a nemét?" Érdeklődött tovább, amitől egyre jobban éreztem magamat. Szerintem meg se tudnám fogalmazni mennyire várom.

"Az vagyok, de nem számít addig, ameddig a babám egészséges és jól növekszik." Simogattam meg a pocakom, szeretettel tele, mikor arra gondoltam, hogy ott van bennem.

"Biztos vagyok benne, hogy jó apa lesz belőled, Mark. Ha bármire is szükséged van, megkérhetsz minket. Mindent megakarunk tenni azért, hogy veled és a gyermekeddel minden rendben legyen."

Hálás vagyok ezért az ajánlásért, mert a saját szüleim nem teljesen segítenek, és nem tudnám egyedül felnevelni a babát, be kell fejeznem az iskolást és meg kell dolgoznom a pénzért.

"Köszönöm szépen Mrs. Wang. El sem tudja képzelni hogy mennyire értékelem ezt. Nagyon sokat jelent." Mondtam őszinte boldogsággal.

"Nem kell megköszönnöd, kedves. Még mindig fiatal vagy s a felelősség pedig nagy. Szükséged lesz támaszra, és szeretnénk, ha nem hinnéd azt, hogy egyedül vagy. Itt vagyok én, a férjem és persze Jackson."

A szőkére néztem, akivel találkozott a tekintetünk. Nem mondott semmit, ahogy én sem, de éreztem, ha ténylegesen szükségem van valamire, akkor Jackson ott lesz.

|| Mark végre találkozott Jackson anyukájával aki felajánlotta a segítséget. Vajon mit fog ezzel kezdeni Jackson? Mark fog kérni bármit is a családtól.. és ha igen, mit és miért? ||