Positive?! ||FORDÍTÁS!||

31.Fejezet

Mark:

      JinYoung összevonta a szemöldökét, szó szerint éreztem a kételkedését mikor elmeséltem neki, hogy Jackson anyja találkozni akar velem, mert elmondta neki, hogy terhes vagyok.

Megkértem a legjobb barátomat hogy jöjjön át miután a szőke elment. Ő az akiben a legjobban megbízok, még a szüleimnél is több bizalmat adtam neki, nem kérdést, hogy tőle kérek segítséget.

Tisztában vagyok azzal, hogy a fekete-hajú nagyon kételkedő, ami erősödött azóta, mióta lefeküdtem Jacksonnal, és terhes lettem tőle.

Néhány ember azzal gúnyolódott miszerint legjobb barátom túlságosan is védelmező. Igen, talán az, de szükségem volt valakire aki kiáll értem és megvéd, mert én túlságosan is gyenge vagyok egyedül.

Az eltelt hetek alatt voltak pillanatok amikor előjött a magabiztos énem, ami a hormonjaim miatt történt, előbb beszéltem s nem gondolkoztam a kiejtett szavakon.

"Nem igazán vagyok biztos abban mit mondjak neked. Úgy értem.. megértem az anyját, hogy látni akar.. Nem tűnik arrogánsnak vagy önzőnek, mint a fia.." Bámult rám, amire összekulcsoltam a kezem. "Bocs."

Nem szeretem mikor így beszél Jacksonról.. Hogyne, a szőkének sok rossz dolga van, de én mindig megpróbálom mindig a jó oldalát nézni, mert ő az apja a babámnak.

A barátja szeretnék lenni ahhoz képest, hogy nehéz lenne kezelni, mikor úgy viselkedik, mint egy idióta. De minden tőlem telhetőt megtennék mer.. a babának mindkettőnkre szüksége lesz.

"Amúgy.. ahogy mondtam. Megértem az anyját, de nem hiszem, hogy nekem kéne döntenem afelől hogy találkozz vele. Mármint.. ez egy szívesség lenne Jacksonnak, aki rohadtul nem érdemelné meg."

Sóhajtva dőltem hátra. Igaza van. Jackson nem érdemli meg. Nem akarom elutasítani az anyját csak azért, mert a fia nyomorult néha. S említettem, hogy szeretnék közelebb kerülni a szőkéhez.

"Ismerem ezt az arcot.. Azon agyalsz, hogy megteszed érte, ha?" Mosolyodott el amire bólintottam. Annyira könnyen tud olvasni a kifejezéseimből, már nem lepődtem meg, egy nyitott könyv vagyok a számára.

"Yap.. Tudom, hogy néha mekkora egy idióta. De az anyukája akar találkozni velem. Én vagyok az unokájának a hordozója, szerintem megérdemli, hogy megismerjen." Fújtam ki magam. Megforgatta a szemét egy mély sóhajjal.

JinYoung tisztában van azzal, hogy már meghoztam a döntésemet, és nem gondolom meg magam. S ott lesz nekem hogy támogasson az összes tervemmel, pedig nem mindegyikkel értett egyet.

"Akkor, meg kell kérdezned mikor mehetsz át."

"Ez a terv... felhívom miután végeztem az ultrahanggal."

"Nem akarod neki elmondani, hogy van időpontod? Azt hittem meg akarod hívni" Feküdt a hátára, bámulva a plafont. Persze, hogy megakartam.

"Igen.. de nem tudok magammal vinni olyasvalakit, aki nem akarja. Most csak megpróbálok a barátja lenni, és beszélgetni mint a normális emberek. Ez a legjobb a babának." Mosolyogtam.

A babám a legfontosabb ember az életemben és kész vagyok arra, hogy mindent megtegyek érte. Jóban leszek Jacksonnal, találok egy munkát és biztosra megyek, hogy a gyermekemnek jó jövője legyen.

Nem lesz könnyű mivel csak egy tinédzser vagyok.. Emberek elfognak ítélni, el kell bánnom a főiskolával és a gyermekem tanításával. És ha Jackon nem segít nekem.. dolgoznom is kell.

Félek.. Félek a jövőtől hiszen nagy feladat lesz szülőnek lenni. Nem akarok elbukni. A gyermekem a legjobbat érdemli, és megakarok tenni érte mindent. Vagy Jacksonnal, avagy nélküle.

"Mark? Ne sírj..." Ölelt meg JinYoung, az arcomat vállába temettem. Nem akartam sírni, de nem tudtam megállítani a könnyeket amik lecsurogtak az arcomon.

Utáltam sírni. Nem mint ha rossz dolog lenne, hiszen mindenki szokott.. de most azért tört ki belőlem, mert gyenge vagyok, ám ezt nem engedhetem meg magamnak... Babám lesz... Ideje felnőnöm.

|| Mark úgy döntött, hogy találkozik Jackson anyjával, közben szenved, mert túlságosan is aggódik a gyermeke jövője miatt. Mi fog történni? Elmondja valakinek a félelmét? S milyen lesz, mikor találkozni fog Wang anyjával? ||