Positive?! ||FORDÍTÁS!||

77.Fejezet

Jackson:

        Vettem egy mély levegőt, majd beszélni kezdtem. "Nézd, tudom hogy mindig azt mondod nem kell semmit se sajnálom, pedig de. Azt akarom, hogy tudd." Mark Bólintott.

Sok dolog van amit kiakarok neki tálalni. Először is a viselkedésemről az elmúlt években és a mostani hónapokban.. Arról is, hogyan érezem magam ezzel az egésszel kapcsolatban. Azt szeretném ha megértene engem.

"Sok rossz dolgot tettem a múltban és nem vagyok rájuk büszke. Helytelen volt az, hogy bántottalak évekig pedig te semmit se csináltál velem. Csak kellett valaki, akin levezethettem a mérgemet, és ez az ember te lettél.

Nem érdemled ezt meg. Jó ember vagy és nagyon örülök, hogy a barátod lehetek. Tudom próbálkozol megfeledkezni a múltról a baba miatt, de még mindig szeretném elmondani mennyire sajnálom."

Mark rárakta kezét a karomra és elmosolyodott. Nem vártam hogy azt fogja mondani, megbocsát, tisztában vagyok azzal, az éveken át tartó zaklatást nem lehet csal úgy megbocsátani olyan gyorsan, de jó úton vagyunk afelé.

"És azért is bocsánatot szeretnék kérni amilyen voltam az elmúlt hónapokban. JinYoung mondott nekem olyan dolgokat, hogy bipoláris vagyok, amivel egyet kell értenem, mert félig-meddig igaza van benne. Csináltam pár értelmetlen dolgot, de nem akartalak összezavarni vele."

Mark csak bámult néhány percig. "Nem haragszom rád ezért." Biccentett. "Tudom, de akkor is elszeretném mondani hogyan érzek. Talán akkor megérted a viselkedésemet." Dőltem hátra.

"Egész életemben úszó voltam.. Négy évesen kezdtem el, először csak egy hobbi volt utána kinőtte magát a szenvedélyemmé. Utána rájöttem, hogy az úszás egy sport.

Elmondtam a szüleimnek hogy szeretném megpróbálni az úszást mint sportot így beiratkozhattam egy klubba. Az volt a legjobb döntés amit valaha is hoztam. Megtanultam pár technikát és felkészültem az első versenyemre.

Először nem nyertem meg semmit, ezért még jobb akartam lenni benne, és végre megnyertem az első versenyemet. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy én az úszással akarok foglalkozni.

Profi akartam lenni, pénzt szerezni valami olyasmivel amit élvezek és szabadnak is érzem benne magam. Csatlakoztam a suli úszócsapatához hogy bebizonyítsam a tudásomat, már az egyetemet is kiválasztottam ahol tanulni szeretnék.

Ám elmondtad hogy terhes vagy.. Olyan mérges voltam, de nem rád, hanem saját magamra. Sokat dolgoztam az álmomért és úgy tűnt mindent fel kell majd adnom, mert elfelejtettem használni kotont.

Kérlek, ne érts félre, szeretem a babánkat, sőt boldog is vagyok hogy itt van nekünk, de azalatt az idő alatt megijedtem a ténytől, hogy fel kell adnom mindent és ezt nem akartam elfogadni.

Ám tudtam felelősséget kell vállalnom és pont ezért szeretnék ott lenni a babánknak. Nem akarom hogy úgy nőjön fel, hogy a szülei veszekednek és alig láthatna engem.

Szeretném támogatni őt ahogyan csak lehet, és tudom hogy szereznem kéne egy részmunkát ahelyett hogy úszással töltöm el az időmet, de ez nem olyan könnyű, nem adhatok fel mindent.

Az egész életemet ezzel töltöttem, mert profi szeretnék lenni. Nem vagyok kész arra, hogy csak úgy felhagyjak ezzel, de azt hittem fel kell. Minden olyan jól ment eddig, aztán jött a terhességed, és azt mondtad megakarod tartani.

Annyira túlterhelt voltam abban a pillanatban és fogalmam se volt mit is tegyek. Azalatt olyan dühös voltam amikor úgy döntöttél, hogy megtartod, rám nem is gondolva, de most le vagyok nyűgözve.

A legtöbb tinédzser a mi korunkban abortálna vagy másnak adná a babát, de te erős vagy és úgy határoztál felneveled egyedül. Persze most már az én segítségemmel. Annyira szerencsés, hogy te vagy az apja.

Szeretném ha tudnád soha nem tartottam őt tehernek, és nem is utáltam soha. Először talán úgy éreztem, de mostanra nagyon boldog vagyok amiért létezik és szeretem őt teljes szívemből.

Nem akartam semmiféle gonoszat vagy rosszat mondani róla. De sajnos hajlamos vagyok hülyeségeket összehordani mikor úgy érzem sok rajtam teher és az egyetlen dolog amit akarok, hogy békén hagyjanak az emberek és ez sokszor megtörtént.

Anyum kényszerít a leginkább. Mindig elismétli, hogy felejtsem el az úszást és keressek egy munkát hogy jó apa legyek, de nem tudom feladni az úszást és nem tudom garantálni, hogy jó apa lesz belőlem.

Viszont azt megígérhetem, hogy mindenemet beleadom hogy rendesen tudjalak téged és őt is támogatni. Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, de megpróbálok mindent, mindegy milyen nehéz lesz néha." Fejeztem be a beszédemet.

Mark elmosolyodott és megfogta a kezemet. "Köszönöm, hogy elmondat ezt nekem. Nagyon rosszul éreztem magam, mert azt hittem nyaggatlak azzal, hogy csinálj valamit, de most megkönnyebbültem.

Ez előtt nem tudtam hogyan is érezzem magam, de most boldog vagyok amiért kitálaltál nekem, mert megtudom érteni miért mondtál és tettél dolgokat. Jó tudni, hogy úgy bízol meg bennem ahogyan én benned." Folytatta.

Az idősebb megszorította a kezemet. "És Jackson.. nem akarom, hogy feladd az álmodat. Sokat dolgoztál érte, én pedig segíteni fogok, hogy az úszással és a babával is tudj foglalkozni." Mosolygott rám.

Bólintottam, ő pedig lassan elhúzta a karját. "Gondolom akkor egy másik egyetem után kell néznem." Mondtam egy vigyorral. Jobb ha itt maradok, mint hogy elköltöznék az ország másik felébe.

"Talán.. De még mindig menni fogsz a tréningre nyáron. Sokat tapasztalhatsz és tanulhatsz. S ha a végén még mindig ott akarsz tanulni akkor találok valami megoldást."

Együtt kell vele értenem. Az úszás tréning sokat fog nekem segíteni hogy több dolgot megtanuljak és bizonyítsak milyen vagyok úszóként. Később pedig még lesz időnk eldönteni mindent.

Meglássuk mit hozz idő. Ebben a pillanatban csak boldog vagyok amiért végre elmondtam az érzéseimet Marknak erről a szituációról, és az még boldogabbá tett hogyan reagált, s megértett.

Ez a beszélgetésünk nagyon fontos volt a barátságunk miatt. Ő mindig megmutatta nekem mennyire is bízik bennem, de ma én voltam a soros. Nélkülözhetetlen a bizalom, hiszen együtt kell majd dolgoznunk.

Mark és én határozottan jó barátokká váltunk, sőt talán legjobb barátokká, de most már egy csapat is vagyunk és teljesíteni fogjuk az összes kihívást szülőséggel kapcsolatban azzal, hogy segítünk egymásnak.