Positive?! ||FORDÍTÁS!||

8.Fejezet

JinYoung:

       NamJoon és én elhagytuk az osztálytermet amikor észrevettük, hogy a diákok rohannak át a folyosón és felgyülekeznek egy körbe a szekrények előtt. Felhúztam a szemöldököm.

"Mi történik ott?" Kérdezte a magas tőlem, megrántottam a vállam. Nem igazán érdekel hogyan verik egymást véresre a diákok. "Nem tudom, de jobba ha megyünk." Mondtam.

NamJoon bólintott, de mind a ketten hiper gyorsasággal fordultunk a tömeg felé mikor meghallottunk egy ismerős hangot.

"Csak kussolj be." Az a Wang biztos megint a bajt csinálja, ami még jobban arra ösztönzött, hogy eltűnjek innen.

A barátom gyorsan elszaladt a szőke férfihoz és mutatta, hogy kövessem hogy lássuk mit is csinál Jackson. Amikor odaértünk mindenki lesokkolódott.

Oh, bassza meg, ott volt Jackson aki éppen megütötte Markot.. pontosan az arcát. Ellöktem az útból pár embert hogy eljussak a legjobb barátomhoz, aki a földön feküdt, kezével eltakarva magát.

Jackson megfordult és elment, NamJoon pedig követte, extrém mérgesen. Leültem Mark mellé, fejét combomra helyeztem, ő csak nyögni tudott fájdalmában, gyengéden elhúztam a kezét.

Vérzik az orra, és egészen biztos vagyok benne, hogy el is tört. Az arca sápadtnak tűnt s könnyek folytak a szeméből. Nekidöntöttem a szekrénynek, levettem a ingem és az orrához irányítottam próbálva megállítani a vérzést.

Esküszöm, megölöm azt a nyomorékot.. Hogy tehette ezt? Mark az ő gyerekét hordozza! Tudom, hogy még nem mondta el Jacksonnak még, de akkor is fel vagyok háborodva amiért bántani mert egy terhes férfit.

Remélhetőleg Mark elmondja neki minél előbb. Jacksonnak tudni kellet és le kell állnia azzal, hogy bántja Markot. Vagyis.. bízom benne, amint megtudja leáll és nem lesz még agresszívabb.

"Mark, feltudsz állni?" Kérdeztem, mire óvatosan bólintott. Lassan felkelt, én pedig egyből mellé szegeződtem, véletlen se kéne, hogy vissza essen. "Elviszlek a nővérhez."

Tényleg reménykedem abban, hogy Mark és Jackson kibékülnek, nem kell barátoknak lenniük, de a legjobbat akarom Marknak és a babájának, tudom hogy kell neki a segítség.. És szüksége van Jacksonra.

NamJoon:

Követtem Jackson aki kiment az épületből, próbáltam visszafogni a haragomat. Igen.. mérges vagyok Jackson. Nem érdekel ha tud ha nem a gyerekről, elfogadhatatlan hogy így megütötte Markot.

"Mi a franc ütött beléd? Totálisan megőrültél?" Kérdeztem fintorral az arcomon, mind a ketten megálltunk a buszmegállóba. "Ó, fogd be NamJoon. Miért érdekel? Ez csak Mark.." Morogta.

Vettem egy mély levegőt és egy pillanatra azt hittem elmondom neki, hogy Mark az ő babáját hordja, de leállítottam magam. Most csak még több problémát okozna ha tőlem hallaná, és Mark is megharagudna rám.

"Nem érdekel, hogy "csak" Mark volt. Túl messzire mentél Jackson. Eltörted az orrát és még tudni mit tettél." Mondtam már egy kicsit nyugodtabb hangon, arra gondolva hogy a babát is bánthatja.

Jackson sóhajtott és tisztában vagyok azzal, hogy rajta van az ideg. "Tudom, hogy nem bírod Markot, de nem érdemli meg azt amit csináltál vele. Mindig is rosszul viszonyultál hozzá, de azóta mióta szexeltetek sokkal rosszabb vagy." Motyogtam az utolsó mondatom, de Jackson így is meghallotta, és felvitte a hangját.

"Soha az életben ne hozd fel újra! Az is elég, hogy te tudsz róla, szóval menjél biztosra hogy senki más ne tudja." Csukta be a szemét egy percre lenyugvásképp. "Csak hagyd békén Markot, eleget bántottad már.. nem jó a hírnevednek."

Remélem ez elég, hogy távol maradjon Marktól. Jackson híres és tudom hogy imádta. Ha egyre több brutális dolgot csinál sebet szerez a hírnevén s ez az egy dolog amit nem akart kockáztatni.

"Oké, oké.. Megértettem. Nem érek hozzá soha többet, hogy ha ez tesz boldoggá." A szőke biztos rohadtul mérges, viszont legalább azt mondta, amit hallani akartam... Bíztam abban hogy tényleg békén hagyja Markot mert ha nem.... A szart is kiverem belőle.